Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Solymár István: A Nemzeti Galéria új otthona

Szent Miklós három halottat támaszt fel. (Ismeretlen helyről, 1490 körül) Minden közleményünkben hangsúlyoznunk kell, hogy a Galériának a megnyitóra készült bemutatói ideiglenesek. Egyetlen kivétel: a grafikai, érem- és kisplasztikái kiállítás. Ez csak annyiban ideiglenes, amennyiben grafikai alkotások bemutatása nem szokásos három hónapon túl, ugyanis a fény ennyi idő után kezd kedvezőtlenül hatni a papírra. Az U alakú állandó grafikai kiállítási tér ugyan belső, mesterséges világítású, ami a természetes fény káros hatásának nagyobb részét kizárja, mégsem árt az óvatosság. Hiszen a múzeum hármas feladatköréből, a gyarapítás, őrzés, közreadás összefüggő tennivalóiból, a megőrzés hivatása és kötelezettsége a legfontosabb, a jövőnek elsősorban ezért felelünk. A megnyitón a magyar rajzművészet egyedi alkotásaiból válogatott művek — köztük remekművek — kerülnek a közönség szeme elé. Még reprodukálásra is nehéz közülük válogatni, legszívesebben az egész kiállítást választaná az ember. Azok, akik nemcsak nézik, hanem elmerülten szemlélik majd a közvetlenségével, mesterkéletlenségével oly vonzó magyar rajzművészetet, bizonyosan eddig itthon soha nem tapasztalt élményben részesülnek. A régi művészet kiállításai a lehetőségek pillanatnyi állapotát mutatják. A hajdani trónteremben, amely egyelőre zárva marad a közönség előtt, tizen-25