Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Solymár István: A Nemzeti Galéria új otthona

A toporci Madonna II. (1420—1430) A németújvári fonó Mária. (1420—1430) Petráss István reprodukciói A Nemzeti Galéria új otthonában AMagyar Nemzeti Galéria októberi megnyitásakor elsősorban az épület mutatkozott be a közönségnek. Önmagában is érdemes látnivaló, impozáns, hazai márványkövekkel ékített belső tereivel, jól megvilágított teremsoraival. Sokan nem hívei a műemlékekből átalakított múzeumoknak. Pedig — ha az átalakítás kellő szakmai hozzáértéssel történik — éppen az ilyen múzeumok tudnak jól átfogni nagy történeti korszakokat. A Galéria új otthonában, mely hétnyolc évszázad magyar műveit mutatja be, a boltíves terektől az osztatlan, világos, konstruktív falmezőket nyújtó teremsorokig sokféle építészeti megoldás kapcsolódik össze, megfelelő, ritmikus átmenetekkel. Van a világon néhány technikai tekintetben magasabb színvonalú múzeum, de a Galéria is korszerű lesz reményeink szerint, szépségében pedig vetekszik bármely külföldi nevezetes társintézménnyel. A munka során előbukkanó kezdeti problémák eltörpülnek azon tény mellett, hogy egy kis ország, mely a közjavak, emberi szükségletek terén a legmagasabb eszmei célokért küzd politikája, gazdasága minden területén, hatalmas áldozatot vállalt a jövő nemzedékek szellemi gazdagítása, önismeretünk, emberségünk teljesebbé tétele érdekében, a viharos magyar történelem legfőbb gócpontján felemelve a Kultúra Várát. 24