Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Lukácsy Sándor: Vörösmarty

Lukácsy Sándor Vörösmarty Születésének 175. évfordulójára mely egész életében csak a biedermeier Pest egy-két emeletes házait látta, felfogta az emberfejekkel labdázó vész s a bánatában megőszült isten bősz látomásait. * ,,Születésem történt nemes Fehér vármegye Nyék nevű helységében, 1800-iki december első napján. Atyám, Vörösmarty Mihály, méltóságos gróf Nádasdynak nyéki jószágában uradalmi tiszt volt tizenöt esztendeig ..." — így írt önéletrajzában. Amikor az alacsony, szú'kablakos nyéki házacskák között, tócsákat kerülgetve vagy a lomha porban taposva a gyermek Vörösmarty az iskola felé baktatott, aligha lehetett megkülönböztetni a többi kisiskolástól, a parasztgyerekektől. Legfeljebb talán kicsit jobb ruhát viselt, de ez sem biztos, mert szigorú apja Költészete maga a határtalanság. „Minden országot" bejárt ő, „minden messze tartományt": megmerült a romantika legmélyebb vízében, és düreri karcban örökítette meg a puszta csárdát; merengve hajolt a méhecske parányi teteme fölé, és farkasszemet nézett a nemzethalál víziójával; megízlelte a szerelem kínjait és értője volt a jobbágyság panaszának : bebolyongta Rom isten sivó téréit, Délsziget illatos virányát, s dohogva meg-megállt csúnyácska hazája dágványos útjain. Képzelete — talán a legkülönösebb fantázia a világirodalomban — nem ismert korlátokat: akadály nélkül siklott a legkisebbtől a legnagyobbig, a legközelebbitól a legnagyobb messzeségig és vissza; az úri hölgy kisújjnyi hajfürtjében meglátta a „tengervészes éj"-t, a zivatar tomboló színjátékának háttere előtt „a földet korholgatva" repülő fecskét; tekintete, VSÍIN-VM/RN ÜIHÍLY - . . . y,, s-^..." Barabás Miklós utolsó képe Vörösmartyról Csijághy Laura Kisfaludy halottaságyánál. A kép jobboldalán Vörösmarty Mihály