Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Pécs

a történelmi városrészek rekonstruk­ciójára is. A városrész tervezésénél a tanács szakigazgatási szervei, a kivite­lezők és az üzemeltetők összegyűjtöt­ték mindazokat a tanulságokat, ame­lyek a fővárosban, s az ország más vá­rosaiban adódtak az új lakótelepek építésénél, s a konszekvenciákat már az előkészítéskor levonták. Az új vá­rosrészben a lakásokat úgy helyezik el, hogy egyik oldalról a gépkocsiköz­lekedés és a városi funkciók, keres­kedelmi és szolgáltató létesítmények, a másik oldalról a gyalogutak és a zöld­területek fogják közre az oktatási-ne­velési intézményekkel együtt. A vá­rosnegyed intézményközpontjában, amely csak gyalogszerrel lesz megkö­zelíthető, szálloda, 700 személyes filmszínház, 400 személyes kamara­színház kiállítási termekkel, rendelő­intézet, könyvtár kap helyet. Tízezer autónak külön biztosítanak parkolási lehetőséget. * Pécs nem lenne nagyváros, ha hiá­nyozna a vonzáskörzete. Akárcsak Budapestnek, Pécsnek is van övezete: a már-már tízezeres nagyságrendűre duzzadt Szentlörinc és Hird. Szűkebb vonzáskörzete tíz népes faluból áll, teljes agglomerációja legalább 40 köz­ségből. A már említett Hirdnek van olyan utcája, amelynek egyik fele már Pécs, a másik még Hird; sőt, akad egy ház, amelynek konyhája még a faluhoz, két szobája már a nagyvároshoz tartozik. Az ilyesfajta kuriózumok persze gya­korlati következményekkel is járnak, hiszen például a városi villany tarifája olcsóbb, mint a falusi, másrészt a hirdi törpevízmű jóvoltából a falusiak házá­ban már ott a vízcsap, ellenben a váro­siakéban még nincs. Az effajta agglome­rációs rendetlenségek késztették arra az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumot, hogy a Pécsett működő Dunántúli Tudományos Intézet és a pécsi tanács kezdeményezésére vaskos tanulmányt készíttessen a város von­záskörzetéről, alvó-községeiről. Ez a tanulmány az első olyan jelentős vizs­gálat, amely egy teljes vidéki agglome­rációt helyezett nagyítóüveg alá, hogy aztán kimondja: a nagyváros és kör­nyéke nemcsak Budapesten, hanem vidéken is szerves egységet alkot. En­nek megfelelően a pécsi település­koszorú is megköveteli magának a városfejlesztést. * A Pécsre látogató hazai és külföldi vendégek száma 1980-ig eléri az évi egymilliót. Ehhez a népvándorláshoz alaposan hozzájárul az a tény, hogy Pécs a Dunántúlnak nemcsak a leg­nagyobb, egyik legszebb és leghangu­latosabb városa, hanem olyan szellemi központ is, amelynek hatása az egész országra kiterjed. Irodalmi-művészeti kisugárzása mind nagyobb területen érvényesül, kulturális eseményei, ren­dezvényei között évről évre több az országos jelentőségű. Ez utóbbi meg­állapítást hivatott erősíteni —egyebek között — a város történelmi magjában kialakult múzeumutca. A két esztendeje megnyílt, állandó­an megújuló, s még európai mércével is ritkaságnak számító műemléki-mú­zeumi negyed mindenekelőtt sajátos hangulatú környezetével ragadja meg a látogatókat. A négytornyú székes­egyház, a középkori barbakán, a török­kori dzsámi, az egyetemi könyvtár, a legrégibb polgárház adják a hátteret azokhoz a múzeumházakhoz, amelyek­ben egy-egy jeles képzőművész élet­művét, illetve valamely művészeti ág történetét mutatják be. A Káptalan utca 650 éves házában tárják a vendé­gek elé a világhírű Zsolnay-porcelán­gyár évszázados termékeinek legjavát; a Janus Pannonius utcában, az ország egyetlen Csontváry-múzeumában állí­tottak méltó emléket a nagy mester­nek, kiállított alkotásai között ott a Baalbek, a Mária kútja Názáretben és a Panaszfal. Külön ház őrzi a város szü­löttjének, Victor Vasarelynek gazdag gyűjteményét, amelyet ő ajánlott fel Pécsnek. Tervezik, hogy a múzeum­utcában helyezik majd el a pécsi mo­dern magyar képtárat, amely a főváros utáni leggazdagabb gyűjtemény. A múzeum-negyed mindenesetre már most is a város egyik legvonzóbb kul­turális látványossága a Pécsre látogató százezreknek. S talán mondani sem kell, hogy a pécsieknek is, akik töme­gesen szemlélik és élvezik ezt a mű­vészeti központot. A városi tanács egyébként ez év ta­vaszán ameliett foglalt állást, hogy a Pécset már működő és a leendő iro­dalmi-művészeti szervezetek mindin­kább töltsenek be regionális szerepet. Ezt a funkciót erősíti a pécsi Írócso­port is, amely a következő ötéves terv­ben elkészülő Művészetek Háza révén még hatásosabban tudja majd szerve­zeti életének hatósugarát kiterjesz­teni. Az intézmény egyúttal a külön­böző művészeti ágak összehasonlítá­sát is elősegíti majd. Az alap nem hi­ányzik, hiszen sok művész él a város­ban, alkotó tehetségük közéleti jelle­gét, munkásságuk közkinccsé tételét az intézmény lesz hivatott támogatni. Az együttműködés egyik jele, hogy a Janus Pannonius Múzeum, a tanár­képző főiskola és a művészeti szak­középiskola regionális jellegű, vizuá­lis nevelési központ szervezésére fo­gott össze. * Felveszi a versenyt a város képző­művészeti, irodalmi rangjával a zenei élet is. Erről az idei nyári program is meggyőzhette a zene rajongóit. Átlag minden ötödik napra jutott egy-egy hangverseny, szabadtéri koncert. A „Zenélő udvarok" sorozatban a két­ezer éves város intim hangulatú, nagy­szerű akusztikájú udvarai és kertjei nyíltak meg a hallgatóság efőtt. A haj­dani kolostorudvarban kamara-operá­kat mutattak be, a volt papnevelde kertjében énekkarok és kamara-zene­karok adtak találkozót, a reneszánsz képtárban zenés vetítéseket rendez­tek, a középkori várkert a fúvószene barátainak adott alkalmat randevúra. A „Tettyei esték" sorozat színhelye a Mecsek lejtőjén levő XVI. századbeli romok — a pécsi püspökök nyári re­zidenciája, majd a török dervis-kolos­tor romjai — között kialakított sza­badtéri színpad volt, ahol különféle zenés műfajok előadói léptek fel. Nem maradt ki a zene színhelyei közül a négytornyú székesegyház sem, egy-egy hangversenyt ezer ember előtt ren­deztek meg a hatalmas dómban. A vi­lág minden részéből idelátogató fiatal muzsikusok is bekapcsolódtak a város zenei életébe, hiszen Pécs az idén már nyolcadszor adott otthont az úgyneve­zett nemzetközi ifjúsági zenei tábor­nak. Folytatásaként annak a munkának, amely az ősi város művészeti hagyo­mányainak feltárása keretében az iro­dalmi és képzőművészeti élet múltjá­val foglalkozott, most a harmadik — a város zenetörténetéről írott — kö­tet is megjelent. Száznál több zenei emlékhelyet ismertet a kiadvány, ne­ves muzsikusok szülő- és lakóházaitól a zenekarok és kórusok otthonáig, emlékezetes hangversenyek színhe­lyéig. A Déryné utcában állott Pécs első kőszínháza, ahol 1846-ban Liszt Ferenc adta első hangversenyét a vá­rosban; a Kossuth Lajos utcai Pannó­nia Szálló nagytermében Bartók Béla koncertezett; ugyancsak a mecsek­aljai város egyik utcájának villájában komponálta 1945 őszén Czinka Panna című operáját Kodály, s itt dolgozott szolfézs-oktatási rendszerén is. A Jó­zsef utcában működött az 1867-ben alapított világhírű Angster orgona­gyár, a budapesti bazilika, a pécsi szé­kesegyház, a szegedi fogadalmi temp­lom hangszereinek műhelye. Művészklub és alkotóház, grafikai művésztelep, műteremépület, mű­vészlakások — a mecsekaljai város kultúrájának élgárdáját nagyon is gyakorlati támogatásban részesítik a pécsi vezetők, s ez a támogatás semmi­vel sem kisebb, ha a közművelődésről van szó. A népművelők erkölcsi és anyagi megbecsülésére „Közművelő­désért" plakettel és jutalommal tün­tetik ki az arra érdemeseket; fejlesz­tik a könyves-busz járatok hálózatát, megteremtik a dolgozók önálló gim­náziumát, a szocialista brigádmozgal­mat pedig arra ösztönzik, hogy kezde­ményezzék valamennyi brigádtag ál­talános iskolai tanulmányainak befeje­zését. Pécsett a Mecsekben kialakítan­dó pihenőparkot is a kultúra szolgála­tába állítják, könyv- és folyóirat-köl­csönzőket, pavilonokat, szabadtéri kiállításokat, szellemi vetélkedőket rendeznek a parkban. Hamarosan fel­épül a városban az Ifjúsági Ház, s már 10 A Kossuth Lajos utca

Next

/
Thumbnails
Contents