Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Kozma Béla: Hírverés a század elején

Kozma Béla Hírverés a század elején Csigó László reprodukciói A magyar polgári társadalom századunk elején élte virágkorát. Az új életkeretbe, amelyet az ipar gépesítésének rohamos terjedése teremtett meg, beleilleszkedett a sajtó is. Nemcsak híreinek és cikkeinek hangjával, de hirdetéseinek stílusában is híven tükrözte a kort, melynek életvitelét szolgálta. A reklámszövegekben egyre inkább eluralkodott a minden megnyilvánulásra jellemző nagyzolás és fellengzősség; a nagy versenyben mindenki igyekezett a másikat túllicitálni. (Eközben igen sok szellemes, máig ismert hirdetésszöveg is született.) Tisztességtelen verseny A vezérszólamot az osztálysorsjáték „egyedárusítói" vitték, viszonylag még szolid és mulatságosan ötletes szójátékaikkal. íme egy sorozat ezekből: „Benkő sorsjegye bankó!" — „Kiss szerencséje nagy!" — „Török szerencséje örök!" — „ Ittner: sorsjegye itt nyer!" Sokáig közszájon forogtak ezek a szójátékok, jelentékenyen elősegítve a sorsjegyek kelendőségét. Az azonban már megtévesztő fogalmazás volt, hogy „Minden második sorsjegy nyer!" Naivabb lelkek — főleg vidéken — csak a páros számú (a „második"!) sorsjegyeket rendelték, de volt, aki egymás utáni számokatkért: „ha az egyik nem, biztosan nyer a másik . . ." Holott a szöveg nem jelentett egyebet, csak azt, hogy a kibocsátott „m. kir." sorsjegyek mennyiségének felét kihúzzák. A tisztességtelen verseny a blöffölésnek az a fajtája, amikor a hirdető úgy szabja meg árucikkének az árát, hogy az jóval alatta marad a kialakult szakmai árnak (tehát csakis silányabb minőségű árut adhat éite), vagy azt hirdeti, hogy az ő áruja mindenki másénál kiválóbb minőségű. Az előbbire jellemző példa egy Thököly úti szabó, aki úgy reklámozta magát, hogy „mindenki másnál ötven százalékkal olcsóbban készítek öltönyt és felöltőt finom szövetekből". (Ez persze csak úgy volt lehetséges, ha a „finomnak" hirdetett szövet minősége, vagy a megmunkálás módja, esetleg mindkettő silányabb volt a jogosan elvármái.) A vevőszerzés reklámfogásaira közismert példák a korabeli cégek „rendkívüli occassió", a „soha vissza nem térő alkalom", továbbá a „beszerzési áron alul" és a „mindenki másnál olcsóbban" kezdetű hirdetésszövegei. Vevőcsábítás és hitelrontás A tisztességtelen versenynek minősülő hirdetési módszerrel gyakran együtt járt a blöffölésnek a vevőcsábítás fogalomkörébe tartozó és a hitelrontás kritériumát is kimerítő stílusa. Ilyen volt például az a reklám versike, amellyel egy új fertőtlenítő szert hirdettek: „Minden más szer: „talán" — biztos csak a Salan!" Tehát kétségbe vonta a hasonló készítmények hatékonyságát, ami nyilvánvaló hitelrontás. Hitelrontó volt a következő reklámszöveg is: „Osan jóval felülmúlja az eddig ismert legjobb fogszereket!" 40