Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai III.

Ha belépünk a fővárosi tanács Városház utcai épületének déli főkapuján, a kapualjban jobbkéz felől egy sisakos, pajzsos női szobrot látunk. A fülkében levő kőszobor Paliasz Athénét, a tudomány és művészet ókori görög istennőjét ábrázolja. Szűzi istennő volt, aki fegyveresen védelmezte az őt tisztelő városokat, közöttük például a róla elnevezett Athént, a mai Görögország fővárosát. Városvédő szerepe csak növelte kultuszát az egész ókoron át, nemcsak Athén városában és Görögországban, hanem Itáliában is. A reneszánsz képzőművészet — az ókori minták alapján — ugyancsak szívesen ábrázolta a fegyveres istennőt. Tovább élt azután a barokk korban is Európa-szerte ez a mitológiai ábrázolásmód. így semmi rendkívüli nincs abban, hogy a XVIII. század végén Budán is kőbe faragták az ókori istennőt. Érdekes ennek a szobornak a története. Készítője Carlo Adami, comoi születésű, olasz származású szobrászművész, aki az 1770-es években Süttőn, majd Budán telepedett le. Szerette volna megszerezni a budai polgárjogot, de hiába élt már évek óta ott, a városi tanács nem akarta teljes jogú polgárává fogadni. Pedig Carlo Adami (vagy magyarosan Adami Károly) rendszeresen dolgozott Budán és 1777-ben vállalta, hogy a városháza melletti — a mai Szentháromság tér és Tárnok utca torkolatánál levő — közkutat helyreállítja. Ezen a helyen valószínűleg már a középkorban is volt egy közkút. A Szabadság-hegy oldalában fakadó Városkútnak és Béla király kútjának forrásvizét fából és cserépből készült csöveken vezették fel a várba, kihasználva a kb. 100 méteres szintkülönbséget. Még a törökök is rendben tartották ezt a mintegy 4 km hosszú vízvezetéket, és az csak az 1686-os ostrom során rongálódott meg súlyosan. Több eredménytelen próbálkozás után végül Kirschensteiner Konrád jezsuita építész tervei szerint 1718-ban helyreállították. A vízvezeték a mai Istenhegyi úton, a Nagyenyed utcán, a Déli pályaudvaron és a Vérmezőn át a Szentháromság utca vonalában haladt. Kútházat is építettek a Szentháromság tér déli részén, a budai városháza és a jezsuiták iskolája között, és azt a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak szobrával díszítették. A XVIII. század végére azonban a csorgókút és a szobor is megrongálódott és a városi tanács annak helyreállítását tervezte. Wellner István Avárosvédő Athéné szobra Csigó László felvétele Szent Ignác helyére a császár, II. József szobrát akarták állítani, hiszen a jezsuita rendet 1773-ban már feloszlatták. A puritán uralkodó azonban nem járult hozzá saját szobra felállításához. Ekkor jelentkezett Carlo Adami — aki 1784—85-ben a Dísz térre is készített egy vörösmárvány kutat — azzal a javaslattal, hogy az általa helyreállított Szentháromság téri kút tetejére 280 forintért kifaragja a Városvédő Paliasz Athéné szobrát. A Szentháromság téri szobrászmunkával 1785-ben elkészült. A Dísz téri vízvezeték és kútház azonban nem sikerült tökéletesen, a városi tanácsnak újólag javíttatnia kellett, és így Carlo Adami mégsem nyerte el az óhajtott budai polgárjogot. Pesti polgár lett 1794-ben. De megmaradt Budán, a Szentháromság téren Paliasz Athénét ábrázoló kútszobra. A hagyományoknak megfelelően páncélosán, sisakkal a fején ábrázolja az istennőt, aki bal kezében lándzsát, jobb kezében ovális pajzsot tart. A pajzs külső oldalát Buda városának domborművű címere díszíti. A kutat, tetején a Városvédő Athéné szobrával, az 1880-as években bontották le. A kút képzeletbeli helyreállításánál nemcsak régi metszetekre, rajzokra vagyunk utalva; fénykép is maradt róla. Zakariás G. Sándor gyűjtötte össze a kútra vonatkozó adatokat. így tudjuk, hogy maga a kútépítmény nyolcszögletű volt, melyet sátortetőszerűen fedtek le. Ennek tetején helyezték el Athéné ülő szobrát. A főváros egyesítése után nagy lendülettel fogtak hozzá az egységes vízszolgáltatás, egy új vízvezetéki rendszer kiépítéséhez. A budai oldalon a 80-as évek legelején készültek el a munkával, és így feleslegessé vált a régi, elavult, a Szabadság-hegyről kiinduló vízvezeték. Mivel az egyes lakóházakba is bevezették a vizet, nem volt többé szükség közkutakra sem. A kútszoborral nem sokat törődtek. Jogtalanul bár, de magántulajdonba került. Egy szabadság-hegyi villa kertjében akadtak rá, 1928-ban. Mivel egyik legrégibb és ábrázolásmódjában helyi vonatkozású szobrunkról volt szó, a főváros visszaszerezte. A szobrot ekkor a volt budai városháza falánál, a Szentháromság utca és Szentháromság tér sarkán helyezték el. 1964-ben az eredeti szobrot Budapest Főváros Tanácsa épületébe szállították. A Szentháromság tér sarkán pedig kőbe faragott pontos másolatát láthatjuk.