Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Szántó László-Dr. Göbel József: Budapest fürdői I.

amely el nem hagyott bennünket akkor, amikor a földalatti Magyarországot laktuk. El nem hagyott bennünket, mert a lázas éjszakák félelmet gerjesztő sötétjében is ránk sugárzott annak az igazi Európának fénye, amely most kezd, a véres köd eloszlása után, kibontakozni. És mert hittünk abban a materiális és morális erőben, abban a hatalmas szellemi áradatban, amely a Szovjetuniót felépítette, a népek szabadítójává tette és a népet emberi magaslatra emelte. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Emberi tervek nélkül, a jövőbe vetett törhetetlen hit nélkül, helyes és igazi történelmi szemlélet nélkül, egészséges küzdelem nélkül a teremtés kalapácsa kihullik a népek kezéből, megvakul a szellem és megáll a történelem. Küzdenünk kell tehát egyesült erővel és értelmesen a végzet ellen, a romlás és a rontás ellen, a szociális babonák és az ostoba elfogultságok, a kétségbeesés és a tehetetlenség ellen. Küzdenünk kell, mégpedig teljes erővel és könyörtelen elszántsággal a reakció sötét tervei és szándékai és a korrupció erkölcsi pusztításai ellen. Ezt a közgyűlési termet, amely ijesztő romhalmaz volt, helyreállította az elszánt akarat, a munka és a hit. Jelképes jelentősége van annak, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy az első, szabadon választott törvényhatósági bizottságunk első közgyűlését ebben az újjászületett közgyűlési teremben tarthatja. így épül újjá Budapest is, az egész ország is, ha akarjuk — márpedig akarjuk, akarnunk kell — és jaj annak, aki elébe merészel állni ennek az akaratnak. Építeni akarunk, még pedig nemcsak újjá, hanem újra. Újra akarjuk építeni Budapestet, tehát mássá, mint amilyen volt, mássá nemcsak házait, utait, utcáit, középületeit, hanem a város közszelleme is új lesz, más lesz, mint volt és mint amilyen a mai. Most rakjuk le ennek az új Budapestnek az alapjait és ennek a városnak a dolgozó népe nemcsak elvégzi az építés munkáját, hanem őrt is áll a város falain. Ellenséges kéz meg nem ronthatja többé ezt a munkát, alattomos politikai szándék meg nem zavarhatja a tervező és munkálkodó várost jövőt építő nagyszerű munkájában. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A mai napon NADÁNYIZOLTÁN Ó, Ó! Ó, ó, ez a bamba, vonszolódó lézengés az égzengés után, a romok közt, Pesten is, Budán is, szennyes hóban, véres hóban, ó, ó. Jó a hó most takarónak, jó, jó. Szennyes, véres, de takar, takar. Szennyes most az irgalmatlan ég is, onnan zúdult a tűz és vas, ó, ó. Hó kezd hullni nagy pelyhekben. Hó! hó! Van még tiszta hó is, hófehér, túl a felhőn van még tiszta ég is, égszínkék is, mégis, mégis, ó, ó! az ideiglenesség korszaka veget ért, az ideiglenes törvényhatósági bizottság átadja helyét az egész világ által elismert, demokrarikus választójog alapján tartott tiszta és szabad választások eredményeképpen összeülő új törvényhatósági bizottságnak. Az ideiglenes törvényhatósági bizottság a székesfőváros életében történelmi feladatot teljesített. A legnehezebb időkben ült össze, mint az önkormányzati közigazgatás legfőbb testületi szerve, vállalta és megoldotta azokat a szinte emberfeletti feladatokat, amelyek nemcsak az önkormányzati élet, hanem általában a székesfőváros egész közönsége megtiport, összetört életének felemelése és meggyógyítása során felmerültek . . . Kádár János bizottsági tag a Magyar Kommunista Párt részéről mond beszédet: „Tisztelt Törvényhatóság! A Magyar Kommunista Párt nevében elöljáróban örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy hazánk fővárosa, Budapest is eljutott a demokratikus fejlődés útján oda, hogy az ideiglenes demokratikus berendezkedésről a végleges berendezkedésre térhetett át . . . A nemzeti összefogás szellemében együtt akarunk dolgozni valamennyi demokratikus párttal. Különösképpen ki kell emelnünk testvérpártunkat, a Szociáldemokrata Pártot, amellyel ezt a választási küzdelmet együtt vívtuk meg, melynek eredményeképpen ez a törvényhatósági bizottság létrejött. Ebben a szellemben dolgozva a Magyar Kommunista Párt előre megmondhatja azt, hogy az eddigieknek megfelelően a Magyar Kommunista Párt elöl fog járni ott, ahol kezdeményezésre, áldozatkészségre, önálló munkára, odaadó, szívós, lankadatlan munkára lesz szükség. Eddig is maga mellett tudhatta Budapest dolgozó népe a Magyar Kommunista Pártot és ez így lesz a jövőben is. A Magyar Kommunista Párt küzdeni tudására számíthat minden becsületes demokrata, aki a nemzeti összefogást úgy értelmezi, hogy az népünk nagy, sorsdöntő kérdéseit akarja megoldani. . . Építésről, alkotásról, előrehaladásról csak ott lehet beszélni, ahol az építőmunka párosul a reakció elleni szívós, könyörtelen harccal. . . Legfőbb feladatunknak tartjuk, a Városháza életében is éppen TÓTH ESZTER Mit is vihetnék innen el, ha meghalnék, a túlvilágra ? Egy képet kéne vinnem el, a városból szépen kivágva. A Piarista-közön át ha kinézünk a túlsó partra, Buda szelíden köszön át, és karját lágyan fűzi karba Pesttel az Erzsébet-hídon. A Gellérthegy felől a zöldek szürkét ezüstbe simítón jönnek, — s az egész egyre zöldebb. úgy, mint az ország életében, hogy az eddig elért demokratikus vívmányokat továbbfejlesszük és erősítsük. És a reakció lesipuskásai tisztában lehetnek azzal, hogy ahol a reakció kísérletezik, mindenütt szembe fogja magát találni a Kommunista Párt erélyes, könyörtelen harcával. Meg vagyunk győződve arról, hogy összefogással, becsületes közös munkával a bajokon segíteni tudunk, ha párosítjuk építőmunkánkat a reakció elleni harccal és ha szem előtt tartjuk azt, hogy Budapest szebb csak úgy lehet, ha ténylegesen a dolgozó népnek, a dolgozó embereknek a városa lesz. Nem akarunk oda jutni, ahol az elmúlt világ alatt voltunk, hogy Budapestet néhány fényes utca, néhány fényes kirakat jelentette az egész világ számára és a háttérben ott volt a nyomortanyák tíz- és százezernyi embere. És sajnos, azt kell mondani, hogy már ma, a demokrácia idején is vannak olyan felháborító jelenségek, amelyek joggal hívják ki az embertelenül nélkülöző és dolgozó szegényemberek felháborodását, akik éheznek és nyomorognak, ugyanakkor a város arcát elcsúfítják azok a könnyen élők, dolog nélkül élők százai és ezrei, akik a nép általános elszegényedését és nyomorát is fel tudták a saját gazdagodásukra használni. Ebben a teremben együtt munkálkodva bizonyára el fogjuk érni azt a célt, amely — hisszük — valamennyiünknek, minden becsületes demokratának közös célja: hogy Budapest, az ország fővárosa, a dolgozó nép városa legyen és hogy ebben a városban megszüntessünk minden lttezési lehetőséget az elmúlt világ urai és szolgái számára. Hazánk fővárosának vezetőnek kell lennie abban az értelemben is, hogy a fiatal magyar demokrácia előtt a demokratikus haladás tekintetében is élen járó legyen és — ahogyan Vas elvtársam mondotta — a demokráciának bevehetetlen vára és fellegvára legyen. Végül pedig javasolom a közgyűlésnek, hogy Budapest első munkáspárti polgármesterének, Vas Zoltánnak, munkájáért köszönetet mondjunk és a felmentést megadjuk . . . (Budapest Székesfőváros közgyűléseinek jegyzőkönyvei, 1945) Szemhéjaim zárt albumán a kép a régi változatlan. Megvan a híd a halk Dunán s a táj s a drága pátosz pbban. Sebzetlenül, hibátlanul örökre őrzöm ezt a képet: csúf romra szét hiába hull a valóság, a szerte-tépett, én elviszem, ha meghalok, a képet, mintha épen állna, — elkérik majd az angyalok, s felakasztják az ég falára. Látkép a Piarista-köz keretében 19