Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Szántó László-Dr. Göbel József: Budapest fürdői I.

Budapest Főváros Levéltára anyagából 1945. NOVEMBER Az 1945. október y-i választások alapján létrejött törvényhatósági bizottság 1945. no­vember 28-án tartotta alakuló közgyűlését. A közgyűlés meghallgatta Vas Zoltán távozó polgármester beszámolóját, számára a felmen­tést megadta és érdemeit jegyzőkönyvben örö­kítette meg. Vas Zoltán polgármesteri tevékenységének egyik utolsó dokumentuma a sokgyermekes anyák érdekében hozott rendelet. Polgármesteri rendelet a sokgyermekes anyák helyzetének enyhítésére Az általános népgondozás bevezetése a székesfővárosban módot ad a terhes nők, az anyák, elsősorban a sokgyermekes anyák hat­hatós védelmére. A nyár folyamán intézked­tem, hogy a rászoruló sokgyermekes anyák élelmiszerjuttatásban részesüljenek. A szo­ciális segítésnek azonban nem szabad egy­szerű juttatásra vagy juttatásokra szorítkoz­nia, ezért szükségesnek tartom a sokgyer­mekes anyák védelmének intézményes kiépí­tését. A jelenlegi gazdasági helyzet és közellátási viszonyok szükségessé teszik, hogy a sok­gyermekes anyák elsősorban juthassanak hozzá a nélkülözhetetlen, elsőrendű élelme­zési és közszükségleti cikkekhez, de szüksé­ges az is, hogy ügyeiket úgy a hatóságok, mint a magánosok soron kívül intézzék. A fentiek alapján elrendelem, hogy min­den sokgyermekes anyát az általam e célra rendszeresített soron kívüliséget biztosító iga­zolvánnyal kell ellátni. Sokgyermekes anyá­nak kell tekinteni ebből a szempontból azo­kat az anyákat, kik hat vagy ennél több gyer­mekről gondoskodnak saját háztartásukban. Az igazolványok kiadását a kerületi elöl­járók végzik népjóléti osztályaik útján. A népjóléti osztályok az igazolványt igénylők­ről minden esetben környezettanulmányt vesznek fel. Az igazolványt a szociális rászo­rultságtól függetlenül minden igénylőnek ki kell szolgáltatni. Azokat a folyamodókat azonban, kiknél a szociális rászorultság is fennáll, nyilvántartásba kell venni, figyelem­melkellkísérni életüket, a 147.779/1945—IX. sz. rendelet alapján rendszeresen gondozni, célszerűen és helyes módon biztosítani kell részükre a székesfőváros által rendelkezésre bocsátott támogatásokat és oda kell hatni, hogy minden körülmények között szociálisan és gazdaságilag jól megalapozott családok maradjanak, illetve ilyenekké váljanak . . . A fentiek alapján utasítom a székesfőváros összes hivatalait, intézeteit és intézményeit, hogy a sokgyermekes anyák részére rendsze­resített igazolvánnyal jelentkezők ügyeit soron kívül intézzék el. . . Budapest, 1945. november 15. Vas Zoltán polgármester Részletek a törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlése jegyzőkönyvéből .. . Rajk László helyettes elnök a következő beszédben tekint vissza az ideiglenes tör­ványhatósági bizottság elvégzett munkájára: Mindnyájunk emlékezetében ott élnek még a januári napok. Pusztulás és rom volt mindenfelé. Leküzdöttük a kezdeti nehéz­ségeket, megteremtettük és leraktuk az új magyar életforma: a demokrácia alapjait. Budapestnek oroszlánrésze volt ebben a munkában. Innen sugárzott szét az országba a magyar élniakarás, az akaraterő s a példa­adás minden áldozat vállalására országunk újjáépítése érdekében. Hála és köszönet ezért a főváros dolgozóinak. És elismeréssel kell megemlékeznem a volt ideiglenes törvényhatósági bizottság munkájáról is, amellyel elősegítette azt, hogy a romokból Budapest ismét a fiatal demokra­tikus Magyarország fővárosa lehessen. A törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának közérdekű és felelősségteljes mun­kájához sok szerencsét kívánok . .. Dr. Szászy Lajos főjegyző felolvassa a szavazatszedő küldöttség jegyzőkönyvét a törvényhatósági bizottság elnökének, két al­elnökének, négy jegyzőjének, továbbá a szel­lemi és közéleti vezetők közül tíz törvény­hatósági bizottsági tagnak megválasztásá­ról.. . A helyettes elnök a szavazás eredményé­hez képest Szakasits Árpádot a törvényható­sági bizottság törvényesen megválasztott el­nökének, dr. Kerék Mihályt és Olt Károlyt törvényesen megválasztott alelnökeinek, Gáspár Árpádot, Hegedűs Andrást, Haypál Bélát és Királdy Lajosnét törvényesen meg­választott jegyzőinek jelenti ki. Megállapítja továbbá, hogy a szellemi és közéleti vezetők közül Ágoston Péterné, dr. Csorba János, dr. Harrer Ferenc, dr. Hedri Endre, Károlyi Mihály, Kmetty János, dr. Lukács György, dr. Rassay Károly, dr. Szladits Károly és Verebély László törvényesen megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok. Szakasits Árpád elnök a következő beszé­det intézi a közgyűléshez: Mélyen tisztelt Közgyűlés! A magam és elnöktársaim, valamint a jegyzők nevében is köszönetet mondok a megtisztelő bizalo­mért, amellyel bennünket megajándékoztak. Rajta leszünk, hogy méltók legyünk erre a bizalomra és megfeleljünk a várakozásnak, amelyet jövendő tevékenységünkhöz fűznek. Úgy érzem, hogy nem lesz nehéz dolgunk itt a közgyűlésben. Szerencsés kezdetnek tartom, hogy már az első lépésünk is a köz­megegyezés jegyében történt. Remélem és kívánom, hogy izzó és nyugtalanító párt­harcok zaja ne verje fel a törvényhatósági bizottság munkatermeinek csendjét és a fő­város lakosságának érdeke lebegjen minde­nek felett. Ez a megpróbáltatott város, amely martaléka volt a magyar történelem leggono­szabb és legbecstelenebb banditáinak, a'nyi­las brigantinizmusnak és a náci hordáknak, joggal várja tőlünk, hogy leomlott falait fel­építjük és e falak között megteremtjük a sza­bad, békés, demokratikus közszellem kiala­kulásának feltételeit. Mert Budapest a sza­badság városa akar lenni, a magyar élet su­gárzó metropolisza, boldog, szabad emberek vidám otthona; olyan város akar lenni, amelyben az alkotó munka, a termékenyítő szellem és a teremtő művészet harmóniája uralkodik. Mondhatnánk: vakmerő reménység, esz­telen ábrándozás, vak optimizmus. Hiszen ez a város most éhezik és didereg, rettegve te­kint a tél elé, fogvacogva gondol a fagyra és az anyák rémülten szorítják keblükre gyer­mekeiket: mi lesz velük. Szinte hallani vé­lem a láthatatlan kórust: azt mondjátok meg, hogy lesz-e kenyér, lesz-e tüzelő, lesz-e vi­lágítás, lesz-e villamos. Ne a jövőről: a jelen­ről beszéljetek! Bizonyára igazuk van. De az elmúlt télen a pincék éjszakájában mi tette képessé a milliós város rettegő lakosságát arra, hogy kibírja az infernális borzalmakat, a hetekig tartó kenyértelenséget, az éhséget, a halál­félelmet, a hideget ? A jobb jövőbe vetett re­ménység, a halhatatlan életösztön és az a sa­játságos életszemlélet, amelyet ez a felsza­badult város, ez a dolgos nép tenyésztett ki magából. És mi emelte fel Budapestet a véres iszapból, a romlás szennyéből és a pusztulás romjai alól? Az a szellem, amely a földalatti ellenállási mozgalmat áthatotta a reményte­lenség legsötétebb pillanataiban is; a sza­badság, az igazság, a demokrácia alkotó, te­remtő, jövőt építő szelleme; a magyarság tör­ténelmi rendeltetésének tudata és felisme­rése, és a szebb magyar jövendő igézete, 18

Next

/
Thumbnails
Contents