Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Miskolc

nem hajlandó felvonó nélkül átvenni a mégoly készre jelentett épületeket, joggal. Az építőipari vállalat viszont néni hajlandó hibáját belátni, szintén joggal, mert nem az ő hibájából nincs beszerelve a lift. Viszont addig nem kapja meg járandóságát, amíg nincs átvéve a ház. A vállalat pénze tehát ott fekszik az épületekben, megmozdíthatatlanul, miközben súlyos anyagi gondjai támadnak. Ha tehát van valami, amiért Miskolc néni szolgál rá má> városok irigykedésére, úgy az a lakásépítkezés, amely annyi embernek, városi vezetőnek, intézmények okozott és okoz gondot. Ugyanezek az emberek és intézmények mégis bizakodók most, néhány héttel az évzárás előtt. Kívánjuk, hogy bizakodásuk igazolódjék. A miskolciak nem keveset tesznek városuk csinosításáért és gyarapításáért. Kiváltképp vonatkozik ez a fiatalokra. Ifjúmunkások, középiskolások, egyetemisták, műszakiak — a huszonötezer miskolci fiatal na®yobbrésze — rendszeresen dolgozik városa szépítéséé't, fejlesztéséért, anyagi viszontszolgáltatás nélkül. 1972 óta évente egyszer — a város felszabadulásának napján — megrendezik az „önkormányzati Napot". Ennek bevezető ünnepi aktusaként a megyei város tanácsának elnöke átadja a város kulcsát a fiatalok küldötteinek. Ezen a r.apcn az iskolákban, az üzemekben a fiatalok dolga a vezetés, az irányítás, az ügyintézés, részben jelképesen, részben viszont nagyon is konkrét formában. A meglehetősen egyedülálló, kedves é» tartalmas epizódnál is jelentőségteljesebb az a törődés, amell/el az év másik 364 napján illetik a miskolci fiatalok városukat. Csupán az elmúlt egy év alatt a következő munkákkal iratkoztak fel a városgyarapítás listájára: a Gárdonyi Géz2 Ifjúsági Ház mellett épülő Ifjúsági Park tereprendezési, kertészeti munkáit munkásfiatalok és középiskolásck végezték el; a város,,nagytakarításában" többszáz fiatal segéokezett, csak az Avason 38 ezer forinr. értékű munkát végeztek; nem kevesebb, mint 18 ezer fiatal válislt ..kommunista műszakot" a kétszáz gyermek befogadására alkalmas „jubileumi óvoda" felépítéséért, az Avas Bútorgyár pedig a berendezések jórészéért; a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói 13 ezer társadalmi munkaórát végeztek építőtáborok építkezésein; a fiatal műszakiak és közgazdászok az avasi kultúrközpont tervezésén frradoznak, benne úttörővasúttal, libegővel, vadaskerttel, műjégpál/ával. Akad aztán egy kezdeményezés, ami ugyan nem mérhető munkaórával és forinttal, viszont mégis nagy értékű, és ritka teljesítmény a részükről. Az akció neve: „Intézkedés közügyben". Lényege pedig, hogyutánpótlást neveljen a tanácsok számára, egyúttal buzdítsa az ifjabb korosztályt, hogy ne 'egyen semmi iránt közömbös, ami lakóhelyén történik, akár szemeteié.ről, akár a városi közösséget sújtó sérelemről van szó. Ami pedig a „felnőtt" miskolci embereket illeti: társadalmi munkájuk értéke tavaly megközelítette a harmincmillió forintot. Ebben benne \an 8 a családiházas városrészekben 15 kilométernyi víz- és 17 kilométernyi szennyvízcsatorna építéséhez a hozzájárulás, a csanyiki völgyben és a Miskolc-Tapolca térségben parkerdők telepítése, benne a játszóterek, tantermek létesítése, és a kertbarát mozgalom Is, amelynek idestova négyezerre nőtt a tagsága. Miskolc szépülése annak is köszönhető, hogy a harmonikus városképért sokat tesznek a tervezők. Tíz község és település hozzácsatolásával, a nagyarányú iparfejlesztéssel annakidején Nagy-Miskolc nemhogy szebb lett volna, de valamelyest még meg is csúnyult, öregedett. Jellemző egyébként, hogy még öt-hat esztendővel ezelőtt is a nyilvántartott 50 ezer miskolci lakásnak csaknem fele egyszobás volt, s a 23 ezer lakóépület 90 százaléka — földszintes. Azóta nemcsak az új városnegyedek javítottak Miskolc képén é; íakói komfortján, hanem a szanálások, s a belváros rekonstrukciója is. A terjeszkedő város — kelet—nyugati irányban 30, észak —déli irányban 15 kilométer hosszúságban — mindeddig elkerülte az Avast, de most már arra is sor kerül. Mégpedig a városkép kifejezett előnyére. Tíz-tizenöt éven belül Eger-nagyságú modern városrész épül ki Avasváros néven. A hegyoldalban lépcsőzetesen emelkedő sáv- és szalagházak tízszintesek, a szőlők, gyümölcsösök helyén korszerű centrum, üzletsor, filmszínház épül majd. A gyorsütemű városiasodás minden előnyét és nehézségét Miskolc valósággal „lekopírozza" Budapestről. A „növekedés nehézségei" között azonban most csupán arról szólunk, amely — legalábbis méreteiben — nem sújtja a fővárost, viszont Miskolc életéhez sajnos szervesen hozzátartozik. Régen volt, ho<»y a Bükk karsztforrásai bőségesen fedezték a város ivóvíz igényét. Ma a legenyhébb kifejezés, amit a vízhiányra a városi vezetők használnak: „súlyos gönci". A Hernád kavicsteraszaira épülő csúcsvízmű hamarosan 15 ezer köbméter többletvízzel szoigál, s ha elkészül a termelőtelep második része, akkor még egyszer ennyivel, de 1980-ra már ez s többlet sem fedezi a növekvő vízfogyasztás szükségleteit. Ezért, hogy Miskolcon nem zajlik le városfejlesztési tanácskozás új és új indítványok nélkül, azt is mondhatni, hogy olajlelő forrásokat sem keresnek olyan intenzitással manapság a nagyvilágban, mint vízforrásoka; Miskolc környékén. Pillanatnyilag a Nyékládháza és Leninváros közötti területen kutatnak víz után, s vizsgálják a Miskolcra vezetés lehetőségeit, de tervbe vették a Garadna forrásnál egy föld alatti tároló építését, olyat, amilyen a Szinva forrásánál bevált. A másik sajátos gondja a városnak a már néhányszor említect „egyutca", amely várostörténeti hagyománynak megfelel, de a mai közúti teher- és személyforgalomnak már semmi esetre sem. így hát bármily fájdalmas, de megint csak mélyen a zsebbe kell nyúlni a tíz- és százmillió forintokért. Az „agyonstrapáit" Széchenyi utcai főútvonal tehermentesítésére új, a városon átvezető forgalmi utat kell A DVTK-stadion Lakótelepi üzletközpont A Lenin Kohászati Művek