Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Megay László: A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola

Meglepő rokonság, ha a kise­bik testvér idősebb a nagyobbnál. A Képzőművészeti Egyetem és gyakorlóiskolája között hasonló a kapcsolat. Az utóbbi — a buda­pesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola — majd száz esztendővel öregebb magasabb rangú testvérintézményénél, egy­ben hazánk legrégibb szakisko­lája. Megérdemli, hogy többet tudjunk felőle. * A rajztudás minden művesség alapja. Az építészetben viszont majd minden mesterség bennfog­laltatik. A Pesti Építőmesterek Céhének iparosai ilyenformán gondolkodhattak, mikor az 1695-ből származó kiváltságlevelükben foglaltak alapján szabályozták az inasok rajzoktatását. A rendelkezé­sek végrehajtása abban az időben sem lehetett mindig megnyug­tató, mert a testület harminc évvel később is tanácskozik a rajztaní­tásról, melynek fejlesztése az idő tájt már társadalmi igény. Re­formja nélkül a kézműipar hala­dása elképzelhetetlen. Épp ezért az 1777-ben kelt Ratio Educati­onis többek között arról is intéz­kedik, hogy minden olyan város­ban, ahol nagyobb számú az iparos ifjúság, a népiskolák mellett szer­vezzenek a tanoncok és tanító­jelöltek számára rajztanfolyamot. Mivel Pest és Buda ez időben két város, az iskolaalapítás itt és ott külön úton jár. A budai tanulmányi inspector még a rendelet kibocsátásának évében kérte az Udvari Kancellá­riától egy rajztanító és egy zene­tanár alkalmazását. A kinevezé­sek késnek. A Budai Rajziskola csak 1788-ban kezdheti meg mű­ködését. Az első oktató Walter Ignác, akinek megbízólevele sze­rint : „... nyáron 7-től 9-ig, télen este 6-tól 8-ig megszabott iskola­időt a legpontosabban kell a rajz­oktatásra fordítania... Az is az ő feladata leend, hogy az iskola lá­togatóit időnként saját műhelyük­ben felkeresse, ott munkálataikat bírálat tárgyává tegye, s minden­nemű hasznos utasításokat adjon nekik. Az ő gondjára és felügye­lete alá helyeztetik a Pesten fel­állítandó rajziskola is..." A mester első évfolyamának 25 növendéke között van asztalos, lakatos, akad aranyműves, zsinór­készítő, még harangöntő is. Egy év sem telik el s a beiratkozottak száma közel megduplázódik. Pest álmosabb. Tanácsa, amíg lehet, halogatja az oktatási rende­let végrehajtását. A testület egy 1781-es feliratában például 14 pontban sorolja fel a késedelem okait. Hat év múlva az ügyben furcsa fordulat következik. Jelű­nek Ferenc rajzoló a budaihoz hasonló iskola létesítésére kér engedélyt, egyben bejelenti, hogy hajlandó azt saját költségén be­rendezni és fönntartani. Az eddig lomha tanácsnokok egy nap alatt kiadják az engedélyt. Egy hónap múlva megkezdődik az oktatás, hogy újabb hó elteltével Jellinek a várostól fizetést és lakáspénzt kérhessen, öt évig vándorolnak az akták — közben megjárják a királyi kancelláriát is —, végül salamoni döntés születik. A rajz­tanár évi 300 forint fizetést kap, melynek a felét a Tanulmányi Alap, felét a város fizeti. A hatá­rozattal Jellinek magániskolája Pest város nyilvános rajziskolájává válik. Budán és Pesten azonos elvek szerint tanítanak. Az alapot a mér­tani, az építészeti ékítményes rajz és a távlattani gyakorlat volt hivatott megteremteni. A munka először táblára való előrajzolás, később mintalapok és gipszfor­mák után történt. A mintalapok kezdetben Bécsből érkeznek, mint ahogy az öt tanfolyam va­lamelyikére járók vizsgamunkáit is ugyanott bírálják el. A két iskolában a század első ne­gyedétől már a klasszicizmus szel­lemének megfelelő építészeti for­mákat rajzoltatnak. A tanterv ké­szítői szigorúan ügyelnek arra, hogy az iskolákban művészképzés ne folyjék, és — a gyarmatosító politikának megfelelően — mű­szaki ismereteket se oktassanak. Szerencsére az 1826-os helytartó­tanácsi módszertani utasítás már haladóbb elveket követ, vagy leg­alábbis tudomásul veszi az isko­lák tanárainak módszereit. Mert azok olyan jó munkát végeztek, hogy a század elején már nagy kitüntetés, ha valakit a bécsi aka­démia elvégzése után Budára ne­veznek ki oktatónak. A két iskola hagyományai nem csupán az oktatásban forradalmi­ak. 1848 kormánya megfelejtke­zett a munkásokról és az iparosok­ról. Novemberben ezen iskolák tanárai és növendékei fogalmazták meg 9 pontjukban az iparos ifjú­ság követeléseit. Politikai érett­ségüket mutatja, hogy kívánságai­kat bemutatták egy munkásgyű­lésen, mielőtt kinyomtatták volna. * A szabadságharc bukása utáni esztendőkben, heti négy órában kötelezővé teszik Magyarorszá­gon az inasok oktatását. A négy órából kettő — rajz. Az intézke­déssel magyarázható, hogy 1852-ben a pesti iskolába 920-an irat­koznak be, s a jóval kisebb budai­ba is 132-en. Az anyagi feltételek azonban nem javultak a tanulók számának növekedésével arányo-Vizsgamunkák kiállítása Képző- és Iparművészeti „Tanulj egy szakmát — 14

Next

/
Thumbnails
Contents