Budapest, 1975. (13. évfolyam)
10. szám október - Megay László: A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola
(Siklós Péter felvételei) Szakközépiskola is légy művész, ha tudsz..." san. Barabás Miklós festőművész, aki ez időben a pesti városi tanácsban az iskola felügyeletét ellátta, így ír: „.. .Érdeklődtem az ipari tanoncok vasárnapi iskolája iránt, elmentem egyik vasárnap reggel 8 órautánafőreáliskolai épületbe, ahol az iparos tanoncok rajzoktatását végezték. A tanulóknak, a fele se fért be, s így akik később jöttek, kockákkal vagy másféle játékkal szórakoztak, rajztábláikat a házak falához támasztva. Benn a zsúfolt rajzteremben pedig egyik tanonc egy ládára támasztva rajztábláját, a földön térdelve rajzolt, s barátja pedig az ő hátára tette rajztábláját, hogy rajzolhasson.. 1869: a pesti iskola átszervezésének éve. A város közgyűlése ekkor határozta el, hogy az oktatást a műiparoknak rendeli alá. A jogutód a Központi Főrajztanoda, ahol ezentúl műszaki és szabadkézi rajzot, valamint mintázást oktatnak. Az iskola nemsokára a nők előtt is megnyitja kapuit, bár ők egyelőre csak a porcelánfestéssel ismerkedhetnek. Az egyes szakok élére főtanárt neveztek ki. A növendékek azokból kerülnek ki, akik a kerületi úgynevezett alsó iparrajziskolákban kitűntek. A reform a napi igényekhez igazította az oktatást. De a következő két évtized már a kapitalizmusé. A nyolcvanas évek a mai főváros kialakulásának esztendei. Az épülő Sugár út, a Nagykörút, a születő hatalmas középületek minden szakmában kiváló díszítő iparosokat is igényelnek. Az egy évvel korábban a Duna balpartjára költöztetett Scola Graphidis Budensis-X. 1886-ban magába olvasztja a nagyobb pesti iskola. Az új intézetet Székesfővárosi Községi Iparrajziskolának nevezik. Az eddigi esti és vasárnapi munka mellett, megkezdődhet a nappali képzés is. A cél továbbra is: művészi iparral foglalkozó tanoncok, segédek és mesterek oktatása. A század utolsó évtizedében végre maga az iskola is hasznát látja tevékenységének. A szétszórt részlegek helyett új, díszes központi épületet kap az Oroszlán — ma Török Pál — utcában. A századelő újításai között a műhelyoktatás és a művészettörténeti előadások rendszeresítése szerepel. Az utóbbiakat, első tanárként, Lyka Károly tartja. Az Iparrajziskola oktató karából egyébként sosem hiányoztak a jeles alkotók, nagy egyéniségek. Az I. világháborút megelőző években Koós Károly tanítja a stíltant és az ékítményes rajzot; ugyancsak ez idő tájt Kozma Lajos a grafikai szakosztályt vezeti. A Tanácsköztársaság időszakát Uitz Béla n ;e jelzi. És aligha véletlen, hogy dr. Bolgár Elek — a későbbi külügyi népbiztos-helyettes — iskolatitkársága alatt az első iparrajziskolai politikai szemináriumot Szamuelly Tibor vezeti. A két háború között az iskola szerepe megnőtt. Ebben az időben a főváros sokat áldozott a már meglevő műhelyek fejlesztésére, s újak létesítésére. Az intézet ekkor bővült szakiskolai tagozattal. A délelőtti négyéves tagozat már három év után segédlevélnek megfelelő végbizonyítványt adott. A negyedik év elvégzésével a növendékek használhatták a mester címet és szakmájukban önállóan működhettek. A kedvezmény egyik célja az volt, hogy a talaját vesztett középrétegek fiatalságát ipari pályára irányítsa. * Jó oktatási hagyományok birtokában kezdett munkához az iskola tanári kara a felszabadulás után. 1946-ban alapvető szervezeti változást jelent, hogy a most már Szépműves Líceum nevet viselő iskola a segédlevél mellé érettségit is adhat. Három évvel később a művészeti főiskolák reformja megköveteli, hogy a hasonló profilú felsőfokú tanintézet elvégzéséhez a Líceum növendékei megfelelő előképzést kapjanak. A változás ezúttal nem csupán szervezeti. Átalakul a tananyag is. Több névváltozás után, 1967-ben kezdődik az alma mater legújabb korszaka. Hivatalos titulusa ezentúl: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. Az újabb reformnak köszönhetően a tanulók egyszerre kapnak érettségi bizonyítványt és technikusi szintű képesítést a választott iparművészeti szakmában. Jelenleg a kerámiától a bútorművesig, tizenegy szak működik. Az érettségi, a technikusi oklevél megszerzése reális lehetőség mindazok számára, akiket a neves intézetbe felvesznek. Ennek valószínűsége azonban lényegesen kisebb, mint végzettként a Képzőművészeti Egyetemre vagy az Iparművészeti Főiskolára kerülni. Az előbbi esély: egy a tízhez, az utóbbi: egy a kettőhöz. Aki a Török Pál utcai iskolát felkeresi, századvégi környezetben találja magát. Az igazgatói irodában a tárgyi környezet szerint a naptár még messzebbre visszaforgatható. A falakon francia gobelin, üvegfestmény a múlt század közepéről, néhány bokály az iskola rangos gyűjteményéből. Az igazgató: Zala Tibor, Érdemes művész, grafikus. Ha valaki, ő tudja: — Mi oka lehet annak, hogy az 15