Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Mezei Gyula: Tanéveleji gondolatok

Dr. Mezei Gyula Tanév eleji gondolatok Ismét új tanévet kezdünk. Ebben az évben is valamennyi iskolában nagy megfontoltsággal tervezik az elkövetkezendő hónapok teendőit és kezdik meg azok végrehajtását. Az idei tanév jelentőségét emeli, hogy gyakorlati munkánkban már érvényesíthetjük a XI. kongresszus útmutatásait. Nemcsak az állami oktatásról, az ifjúság neveléséről tételesen is megfogalmazottak, hanem a kongresszus egész munkája, állásfoglalásai és határozatai együttesen szabják meg tennivalóinkat. Szocialista valóságunk, a dinamikusan fejlődő társadalmi viszonyok eddigi eredményei és továbbfejlesztésének határozottan felrajzolt tendenciái, a párt programnyilatkozata adnak útbaigazítást a közoktatásban dolgozók számára is. A társadalomért és az egyéni boldogulásért végzett munka összefüggéseinek megértetése, a felelős kötelesség-teljesítésre nevelés egyike a legfontosabb tanulságoknak, melyek a kongresszus munkájából számunkra is fakadnak. A munkát szerető, munkájához értő, a feladatait becsülettel teljesítő ember kiformálása az egyik legfőbb feladatunk. Programadó számunkra, amit Kádár elvtárs kongresszusi zárszavában mondott: „Nekünk az ifjúságot aszerint kell megítélnünk, hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, milyen a magatartása . .." Feladataink meghatározásánál azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az idén a negyedik tanévet kezdjük meg a Központi Bizottság 1972. júniusi közoktatáspolitikai határozatának megvalósításában. Az egyes tanévek feladatai nem különülnek el egymástól, hanem folyamatot alkotnak, egy hosszabb távra felvázolt perspektíva alapján. E folyamat-jelleg hangsúlyozása különösen fontos azért, nehogy kampányszerűvé váljék pedagógiai tevékenységünk. Ha mégis külön-külön beszélünk egy-egy tanév feladatairól, ezt annak alapján tehetjük, hogy az elmúlt időszak munkáját értékeltük, elemeztük. Ennek nyomán bizonyos területekre erőteljesebben szeretnénk felhívni kollégáink figyelmét. Az ifjúság munkára nevelése Úgy véljük, iskoláinkban az ifjúság munkára nevelése érdekében kell tennünk a legerőteljesebb lépéseket. Társadalmi-nevelési cél, hogy az egyéni boldogulásért és a társadalomért végzett munka harmóniájára, az öntevékeny munkára belső késztetések ösztönözzenek. Röviden szólva: a becsülettel végzett munka váljék belső szükségletté! A tanulók munkára nevelésében el kell érnünk, hogy a belső motiváció legyen az alapja a tanuló munkaerkölcsének — és kevésbé a külső kényszerítő eszközök. Pedagógiai gyakorlatunkban két ellentétes nézettel találkozunk. Az egyik a külső kényszerítő eszközök használatát tartja mindenhatónak; e felfogásnak is szerepe van a nagyszámú tanulói bukásban, az igazolatlan hiányzások magas számában, a megtorló intézkedések megszaporodásában. A másik nézet pedig szinte kizárólagosnak tekinti a belső motivációt, és a kényszerítő eszközök használatát teljes egészében elveti. Ez utóbbi szemlélet hívei azt vallják, hogy elegendő, ha a tanuló csak azt a tárgyat tanulja a középiskolában, amihez kedve-hajlama van. A kényszerítésen alapuló fegyelem és a liberalizmus azonban nem olyan ellentét-pár, amely közül bármelyiket is választhatjuk. Az iskolák tanulóival szemben komoly követelményeket kell támasztani. Meg kell kívánni tőlük a munkafegyelmet; és iskolai tanulmányaik végére el kell érnünk, hogy ennek betartása ne csupán a kényszerítő eszközöktől való félelem legyen, hanem a belső szükséglet parancsainak való engedelmesség. Szilárdítanunk kell valamennyi iskolatípusban a tanulmányi fegyelmet, hadat üzenve minden olyan lazaságnak, mint pl. a késések, a mulasztások. Tapasztalhattuk az elmúlt esztendőben, hogy a tanulók egy része nem érzi kellően az ilyenfajta fegyelemsértés súlyát. Igen magas a mulasztási átlag, különösen a középiskolák IV. osztályaiban. Ha az iskola nem tud az ilyen jelenségekkel szemben közösségi közvéleményt teremteni, könnyen kaphat az ember olyan feleletet, mint tavaly valamelyik szakközépiskolában. Az érettségin megkérdeztük az egyik jelöltet: hogyan vélekedik 34 órás igazolatlan hiányzásáról? Könynyed választ kaptunk: „Még két órát lóghattam volna, csak akkor lehetne kizárni." Felmérést végeztünk több középiskolában a diákok társadalom-felfogásáról. A velük folytatott beszélgetések tapasztalataiból — s ezek egybeesnek az Ifjúsági Parlamenteken szerzett ismereteinkkel — világosah kiderül, hogy az ifjúság többségének az élet értelméről és céljáról alkotott felfogása felelősségteljes. Gondolkodásmódjuk középpontjában nem a könnyű siker, nem az ügyeskedéssel, elvtelen alkalmazkodással kivívott érvényesülés, hanem az értelmes munkával, az alkotással elért emberi boldogság áll, s nem érzik jól magukat langyos, liberális munkaerkölcsöt megengedő közegben. Az ilyen felelősen gondolkodó ifjakra jobban kell támaszkodnunk az egész ifjúság munkafegyelmének megszilárdításában. Az iskolai életben — az intézmény jellegéből adódóan — a legfőbb munkafeladat a tanulás. A pedagógus és a diák emberi értékei megítélésének legfőbb mércéje e munka elvégzése. De emellett nagy jelentősége van az iskolában a fizikai munka végzésére, megbecsülésére és megszerettetésére való nevelésnek is. Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok egy részében a fizikai munkáról vallott felfogás, az arról kialakult kép nem egészséges. Ennek is tulajdonítjuk, hogy pályaválasztásuk évrőlévre mind nagyobb gondot jelent. Az általános iskolát végzett tanulók között csökkent a szakmunkás-pályák iránti érdeklődés és nagy tolongás tapasztalható a gimnáziumok körül. A középiskolát végzettek közül viszont éppen a gimnáziumokban végzettek pályaválasztása jelent nagy nehézséget. Az 1974-ben érettségizettek 27%-a nyert felvételt felsőoktatási intézményekbe, s gyakorlati oktatásban csak 19,7%-uk részesült. A gimnáziumot végzett tanulóknak több mint a fele tehát semmifajta előképzést nem \ap munkába állásához. így évente több ezei szakképzetlen fiatal jelentkezik a munkaerő piacon — elsősorban adminisztratív pályán való .-lhelyezkedés igényével —, ugyanakkor a termelő üzemek szakmunkás-problémákkal küzdenek. A fizikai munka megszerettetése minden iskolatípusban más és más módon történhet. Egy azonban bizonyos: a fizikai munkát megszeretni, megbecsülni csak konkrét tapasztalat alapján lehetséges. Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget általánosan képző iskoláinkban a gyakorlati-foglalkozás tantárgynak, és igényeljük ennek magasabb színvonalra emelését. Fontosnak tartjuk a közhasznú társadalmi munka végzését, s hangsúlvozzuk: az erre 8