Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Mezei Gyula: Tanéveleji gondolatok

biztosított időt fizikai munkával töltsék a tanulók! Várjuk annak a kísérletnek a tapasztalatait, miszerint a középiskolai tanuló egész évre elosztva 12 napot üzemekben tölt, fizikai munkával. S keressük az általános iskolások számára is az üzemi munka lehetőségét. Szakoktatási intézményeinkben a munkára nevelés egyúttal a hivatásra való felkészítést is jelenti. Szakközépiskoláinkban a termelési gyakorlatok fegyelmét, szervezettségét s a végzett munka szakmai színvonalát kell emelnünk. Szakmunkástanuló intézményeinkben arra kell ügyelnünk, hogy egy-egy vállalat pillanatnyi érdeke ne veszélyeztesse a szakmunkástanuló-képzés színvonalát. Az értelmes, tervszerű munkavégzést kell elsajátítaniuk a fiataloknak, az iskolai és az üzemi tanműhelyekben egyaránt. A munkára-nevelést azért állítjuk most reflektorfénybe, mert meggyőződésünk, hogy a teljes emberi személyiség, a szocialista ember kialakításának alapvető eszköze és feltétele: a munka. Az ifjúság világnézetének formáiása A XI. Kongresszus határozatai is sürgetik, hogy minden szinten javítsuk a világnézeti oktatás-nevelés tartalmát és formáját. A tanulóifjúság szocialista rendünk iránti elkötelezettségének, világnézeti arculata lényeges vonásainak kedvező megnyilvánulásairól győződhettünk meg a felszabadulás 30. évfordulójára való felkészülés, annak megünneplése, a Forradalmi Ifjúsági Napok eseménysorozata kapcsán. De az iskolai élet mindennapjai, a szaktárgyakhoz fűződő nevelőmunka tapasztalatai, a tanulók közhasznú társadalmi munkában való helytállása ugyancsak arról tanúskodnak, hogy alapjaiban a marxista— leninista világnézet követelményeinek megfelelő irányban halad a tanulók világnézetének formálása. Elsősorban a lényeges tendenciákat említettem. Mindez azonban nem zárja ki, hogy tanulóink felfogásában jelen van és időnként megnyilvánul társadalmunktól idegen nézet, eszmei befolyás is. Ez nagyon sok összetevő függvénye. Kétségtelenül számolnunk kell a tanulókhoz sokféle csatornán keresztül eljutó, a polgári világból származó, kellő kritika alá nem vett nézetek, eszmék befolyásával. Szerepet játszik a nem mindenben és nem mindenkor kellő meggyőző erővel-érvekkel alátámasztott nevelés; az, hogy az iskolában megfogalmazott eszményített szocialista társadalom-képnek gyakran ellentmondanak az átmeneti társadalmunkban ténylegesen tapasztalt egyes nemkívánatos jelenségek; oka ennek a tanulók szűkebb családi, társadalmi környezetének eltérő szociális és kulturális helyzete; mint ahogy szerepe van ebben a magunk — a pedagógusok — nem kellő tájékozottságának a társadalmi fejlődés, saját viszonyaink egyes kérdéseiben. Az elmondottakat alátámasztja a korábban már idézett, a középiskolások mai társadalom-képét vizsgáló felmérés. Ennek tapasztalatai a szocialista társadalmi rend alapvető elveivel való azonosulásban mutatták legpo/itívabbnak, legegyértelműbbnek a fiatalok nézeteit. A középiskolások természetesnek tartják s magukénak érzik a szocialista rendet, amelybe beleszülettek. Többségük egészséges erkölcsi érzékkel ismeri fel társadalmunk pozitív vonásait, és szembeállítja ve1

ük részben a múlt rendszer, részben a mai tőkés társadalom — számukra igazságtalan, embertelen — világát. Közvetlen élményvilágukból, tapasztalataikból merítik érveiket. Ha azonban az ifjúságnak a modern kapitalizmusról alkotott elképzeléseit vizsgáljuk — szemléletük meglehetősen ellentmondásos. Nem világos előttük pl. a polgári demokrácia tartalma. Többen hajlamosak a polgári demokráciát úgy értékelni, mint amelyben az ifjúságnak lehetősége nyílik a „szabad vélemény-nyilvánításra", annak meglehetősen sok formájára. A nyugati ifjúsági mozgalmakban elsősorban a szabad vélemény-nyilvánítás megtestesülését látják, nem értve azok valóságos indítékait, tényleges szerepét. Hazafiságuk általános képe feltétlenül pozitív. Nagy többségük elítéli a nacionalizmust, az antiszemitizmust, a fajelméletet stb. Mindemellett — mivel ezek sokuk számára tisztázatlan fogalmak — előbukkannak bizonyos negatív megnyilvánulások is. Pl. egyes megfogalmazásaik a nemzeti büszkeség érzésén túlhaladva, a nemzeti gőg határát súrolják: „A legjobb szocializmus Magyarországon van." Az antiszemitizmust nem tekintik jellemzőnek Magyarországon, de maga a fogalom zavaros számukra; mint ahogy a faji kérdést pl. többnyire a cigánykérdésre szűkítik le. Jelentkeznek a különböző polgári, kispolgári ideológiákat tükröző megnyilvánulások is, főként a nyugati életforma kritikátlan elfogadásában. Sok vitát vált ki a fiatalok körében történelmi múltunk egyes fejezeteinek értékelése is. Hiányosak fogalmaik a modern nacionalizmusról. A hazafiság tartalmi jegyeit illetően gyakran megrekednek a XIX. századi demokratikus hazafiságnál. Járatlanok gazdasági-politikai kérdésekben. Ez megnehezíti tájékozódásukat a mai élet valóságában. Gazdasági nehézségeinket éppen ezért egyértelműen erkölcsi okokra vezetik vissza („minden bajunk forrása, hogy a felnőtteknek nincs megfelelő munkaerkölcsük" stb.). Mindez azzal a tanulsággal szolgál számunkra, hogy az ifjúság világnézeti nevelésében nagyon fontos szerepe van a „Világnézetünk alapjai"-nak és a most kísérletezett új tantárgynak, az „Állampolgári ismeretek"nek. A világnézeti nevelés azonban nem szűkíthető le csupán két tantárgyra! Valamenynyi tanórán nagy hangsúlyt kell kapnia az ifjúság világnézete formálásának. Vitatkoznunk kell velük, nyomban szembeszállnunk hamis nézeteikkel, az élettapasztalatuk hiányából fakadó világnézeti torzulásokkal. Az eredményes világnézeti neveléshez elengedhetetlen az ifjúsággal való szüntelen és nagyon intenzív kapcsolat. És ez az egész tantestület feladata. A korszerű iskola érdekében Évek óta hangsúlyozzuk az iskolai munka korszerűsitésének fontosságát. E feladat megvalósítása hosszú folyamatot igényel. Az iskola korszerű szervezetének kialakítására jelentős lépések történnek (differenciált iskolakezdés, iskolaotthonos osztályok, szaktantermi rendszer, klubfoglalkozások bevezetése, fakultatív tárgyak stb.). A tárgyi feltételek megteremtésében jelentős fejlődésnek lehetünk tanúi. Most a legfontosabbnak a személyi feltételek javítását tartjuk. A pedagógusok szemléletében, pedagógiai kultúrájában, munkakörülményeik javításában kell jelentős változást elérnünk ahhoz, hogy az iskolai munka igazán korszerűvé váljék. A korszerű iskola fogalma nem szűkíthető le a korszerűen megtartott tanórákra. Az iskolának ehhez a valóságos élettel kell kapcsolatot teremtenie! Ma ugyanis már nem tekinthetjük az iskolát az ismeretszerzés egyetlen forrásának. A könyvtárak, a múzeumok, a kiállítási termek, a művelődési intézmények, a tömegkommunikációs eszközök az ismeretek bő tárházával szolgálnak. Az iskola építsen ezekre az ismeretekre és tanítsa meg az ifjúságot ezen ismeretek alkalmazási lehetőségeire ! A korszerű iskola azonban nem csak alkalmazásra képes ismereteket nyújt. Legalább ennyire jelentős nevelő funkciója. E feladatát sem oldhatja meg saját falai közé zártan. Az értelmes emberi tevékenységen alapuló életforma — mely a személyiséget gazdagító tartalmas időtöltésre, az egészséges élet feltételeinek biztosítására, a szocialista ízlés formálására, az öntevékeny közösségi élet gazdag formáira, a szórakozás és művelődés szoros összekapcsolására épül — csakis úgy alakulhat ki, ha az iskolarendszer és a közművelődés lehetőségei szoros egységgé kovácsolódnak. A korszerű iskola tehát csak az iskola kapuinak kitárásával — tág teret engedve a társadalom pozitív ideológiai, kulturális hatásának — valósulhat meg. E korszerűsítési folyamat meggyorsítása a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztését is sürgeti. Ez az igény a didaktikai tevékenységben már széles körben elismert. De a nevelő munkában még sok konzervatív vonással találkozunk. Holott az iskola korszerűsítése a nevelés módszereinek korszerűsítését is megköveteli. A tevékeny, gazdag működési lehetőségekkel rendelkező iskolai önkormányzat segít kifejleszteni az ifjúságban az önmagáért és társaiért való felelősségérzetet. Az ifjúsági közösségek magas szintre fejlesztése szintén elengedhetetlen feltétele a korszerű nevelő munkának. Az intenzív pedagógiai tevékenységhez mind alaposabb felkészülés kell. Sürgető feladattá vált a pedagógusok szervezett továbbképzése, hogy kellőképpen felkészülhessenek az új tantervek bevezetésére, az iskola bővülő funkcióinak teljesítésére. E továbbképzés is elengedhetetlen feltétele az eredményes pedagógiai munkának. Nem kevésbé fontos, hogy a pedagógusnak mindehhez elegendő időt biztosítsanak. Ez csak ésszerű pedagógus munkaerő-gazdálkodással. a pedagógusokra nehezedő terhek csökkentésével oldható meg. Mindez feltételezi az iskola belső struktúrájának korszerűsítését is. 0