Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Vida Sándor: Josephine Bakerelső budapesti fellépése

szetnek is utána nézne; ha megnézné a VI. kerület Ó utcáját, a VII. kerület Huszár utcáját, Nefelejts utcáját, a VIII. kerület Fecske utcáját, Víg utcáját stb., és gondoskodnék arról, hogy az, ami ezekben az utcákban nyíltan történik, a legsürgősebben eltiltassék. ( . . .) Mindezek tetejében május hónapra Budapestre jön a közismert Baker Josephin, akinek produkcióit Párisban a legteljesebb meztelenség jellemezte, akinek produkciói ellen Bécsben a bécsi hercegérsek engesztelő istentiszteleteket rendelt el, és akinek nálunk nagyon rossz ajánló bizonyítványa az is, hogy Prágában tüntető lelkesedéssel fogadták. Arra kérem a belügyminiszter urat — és ez interpellációm célja —, hogy elsősorban általánosságban méltóztassék utasítani a budapesti államrendőrséget, hogy ennek a tervezett fellépésnek megbotránkoztató része elmaradjon. ( . . .) Én azt szeretném, ha ennek megakadályozását a belügyminiszter úr a rendőrségen keresztül elvégezné, és nem kényszerítené Budapest keresztény közönségét arra, hogy maga legyen az, aki ezt a produkciót megakadályozza. Mert én mély tisztelettel bejelentem, hogy az összes Mária-kongregációk, a Zrínyi-gárda, a keresztény katolikus egyházközösségek, a Keresztény Női Tábor bejelenti és a keresztény pártszervezetek is bejelentik, hogy nem az egyetemi ifjúsággal, hanem a maguk személyében felvonulnak oda és lehetetlenné teszik ezt a produkciót." A belügyminiszer pedig válaszolt: „Avval a feltétellel és szigorítással adatott meg az engedély, hogy előbb a színésznő próbaelőadáson tartozik összes procukcióját bemutatni, és amennyiben ezek ellen erkölcsi vagy más szempontból kifogás emelhető, azokkal szemben a rendőrhatóság a megfeleld intézkedéseket meg fogja tenni. De külön is nyomatékosan felhivatott a főkapitány úr figyelme arra, hogy ezeket az előadásokat megfelelőbb és szigorúbb ellenőrzés alatt tartsa.'1

'' A parlamenti interpelláció nyomán tehát sor került „az öltözködési és erkölcsi vizsgára." * A sötét nézőtéren nagyon sok rendőrtiszt foglalt helyet. Az első sorban maga a főkapitányhelyettes ült, mögötte Bezegh — Huszágh Miklós főkapitány, mellette Issekutz Aurél belügyi helyettes államtitkár, de ott volt még a honvédelmi miniszter helyettese is. A bejáratot a rendőrség lezárta, hogy — illetéktelenek ne juthassanak be a nézőtérre. Josephine Baker műsorát az Orfeum igazgatója, Zerkovitz Béla konferálta. A magas hatóság képviselői előtt bejelentette, hogy a művésznő egész programját bemutatja, olyan ruhákban és olyan dekorációkkal, amilyenekkel az előadáson fog szerepelni. Márkus Alfréd karmester vezényelte a zenekart, amely játszani kezdte az „Az én babám egy fekete nő . . ." című számot. A színpad exotikus tájat ábrázolt. Banánfák, elől kis folyó, a csónakban egy katonatiszt énekelt. A magasban, a fák között megjelent Baker. Banánkosztüm a derekán. Óvatosan lépdelt a fadíszletek között, majd leérkezve, körültáncolta a katonatisztet. A nézőtéren feszült csend. Érdeklődéssel figyelik Baker táncát. Majd a szám végeztével legördült a függöny, kijött elé Baker — és ebben a pillanatban a hátsó sorban valaki tapsolni kezdett. Baker megköszönte. A tapsoló mellé azonban egy rendőrtiszt lépett és figyelmeztette : nem szabad tapsolni! Baker kerekre nyitott szemmel nézett körül. Nem értette, mi történt, miért nem tapsolnak? Majd vállát megvonva kiment. A következő szám után már senki sem tapsolt. A nézőtéren fagyos arccal ültek a „bizottság tagjai." Egy színész megjegyezte a szomszédjának: „Szörnyű lehet így dolgozni.. . visszhang nélkül." A bemutatót követően újságírók keresték fel Bakert az öltözőjében. Elmondta, hogy nagyon drukkolt, mert sohase vizsgázott még hatósági, illetve rendőri bizottság előtt. Műsorának erkölcsi és művészi színvonala ellen nem emelhettek kifogást a jelen levő rendőri szervek. A rendőrhatósági bemutató vizsga után engedélyezték Josephine Baker fellépését. Minden jegy elkelt az 1928. május i-i, kedd esti bemutatóra. A legdrágább hely 12 pengő volt. Baker műsorának díszletét Kósa Zoltán tervezte. A premier nagy sikert hozott Bakernek, Budapesten is. A lapok pártállásuknak megfelelően ismertették a bemutatót. A Magyarország beszámolt a rendőri készültségről, amely a bemutató napján érte el a tetőpontját. Megállapította azonban, hogy óvatosságra semmi szükség nem volt, mivel az előadás zavartalanul folyt le, a legnagyobb siker jegyében. Bakert tüntető rokonszenvvel fogadta a budapesti közönség is. A Pesti Hírlap beszámoló helyett egy rajzot és egy versikét közölt: „Bakerológiai jelentés a fekete táncosnő hivatalos cenzur-előadásáról. Feketén bólingat a Baker bubikopfja, Zúg még a Petrovácz, nekimegy a fajnak, Nagyot horkan, de aztán ő is csak elballag." A Budapesti Hírlap így írt: „A körút ostromállapot képét mutatta. Daliás rendőrök százai felett parancsnokolt Hetényi Imre főkapitányhelyettes. Az Orfeum belsejét is megrakták rendőrökkel, akik a képviselő urak jóvoltából potya előadást élvezhettek. Az emeleten maga a főkapitány simogatta fénylő szakállát, nyugtalanul várva az egzotikus fejedelemnő jöttét. Csak uralkodóknak jár ki ilyen rendőri díszkíséret. Baker kisaszszony művészetének titka: humora, csodálatos groteszksége, ami érdekesen és bájosan csúnya lényéből kiárad. Tánca nem eszményít érzelgősen, hanem a valóság képe, vonalakban. Szoborszép testének minden porcikája, minden izma külön él és mozog. Nincs táncában szemernyi erotika sem. Erős, egészséges komikum, az ifjúság pajkos-kamaszos csintalanságával. Minden mozdulata: az ember ősi játékos ösztönének tökéletes megnyilatkozása, ahogy évezredes primitívségéből a 20. század raffináltan kirobbantotta. Arcjátéka, szemforgatása, testének vonalvezetése, karjának lendülése, lábának cikázása: életforma. Ugrálása, szaladgálása, sikongatása, mintha az őserdő lakóitól leste volna el. Baker Josephine a tánc vérbeli clownja. A táncnak is lehet bohóca, nemcsak a politikának." (Ez az utóbbi oldalvágás a Baker jövetelét megelőző parlamenti vitánák szólt.) Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban közzétett glosszájában így írt Bakerről: „ (...) Mulatságos, bájos tehetség. Mindez azonban nem magyarázza hírét, dicsőségét. Ahhoz, hogy érette egyszerre több világrész megbomoljon, más egyéb is kell. Európa fáradt, nem hisz magában. Gázzal, gépfegyverrel írtja a négereket a gyarmatokon állati sorba taszítja őket. Közben szükségét érzi, hogy azokat, akiket levert karddal, kicsit föl is emelje szellemileg. így cselekedtek a normannok, akik annak idején meghódították a frankokat s tulajdon nyelvüket elfelejtve, megtanulták az övékét, a németek 1871-es győzelmük után, kik nyomban divatot csináltak a francia irodalomból, és a mai, fiatal francia írók, kik most térdet-fejet hajtanak a német szellem minden megnyilvánulása előtt. Baker is ezért olyan „nagy". A fehére,k akik nem mindig és mindenütt fognak kezet feketékkel, előtte térdre borulnak: vezekelnek." (Pesti Hírlap, 1928. május 3. 13. p.) * Josephine Baker egy hónapon át lépett fel Budapesten, estéről estére hatalmas sikerrel. Elutazása előtt interjút készített vele az egyik bulvárlap riportere. Ebből tudjuk, hogy Baker angolul, franciául, olaszul, németül egyaránt megérteti magát. Ezt nyilatkozta: „Én nem mondom, hogy gulasch és nem mondom, hogy viszontlátásra és azt se, hogy az én imádott budapesti közönségem. De azt el kell mondani, hgy sohse felejtem el ezt a várost, és hogy ha öreg leszek és pihenni akarok valahol, ide jövök majd vissza. Nem lehet elfelejteni a magyarok szemét. Nagyon-nagyon jó volt itt. Ettem fogast és paprikás halat. Josephinet nem bántották. Majd visszajövök. Budán szeretnék lakni, olyan csöndben . . . Pestet nem lehet elfelejteni. Soha. De maguk se felejtsék el Josephinet." Baker budapesti fellépése idején naponta 100—150 levelet kapott. Tartalmuk különböző volt. Egy kutyatenyésztő legszebb kutyáit ajánlotta fel Bakernek, egy földbirtokos 150 hold földjét. Jellemző, hogy kértek is Bakertől. Pénzt, ruhát, ennivalót! Egy diplomás mérnök sofőrnek jelentkezett nála . . . Baker a róla szóló cikkeket összegyűjtötte és magával vitte. És a lapkivágatokon kívül magával vitte új ismerősei — köztük Somogyi Nusi és Karinthy Frigyes — barátságát is. * Josephine Baker éppen 30 év múlva, 1958-ban lépett fel ismét Budapesten az Erkel Színházban, óriási sikerrel. Közben végigdúlta Európát a második világháború, amelyből Josephine Baker is kivette részét. De Gaulle tábornoktól hadnagyi rendfokozatot és több kitüntetést kapott az ellenállási mozgalomban való részvételéért. (Észak-Afrikában harcolt a német fasiszták ellen.) Békeharcos és humanista tevékenységét az egész világ elismerte. Vida Sándor 41