Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: Pest-budai asszonyok a régi világban

Doboz, romantikus jelenettel (XIV. századi francia munka) toskodott volna, mint holmi férfias öldöklő szerszámokkal . . . Ennek a virtuózus magyar ősaszszonykának, kardos menyecskéink elődjének férje Géza volt, a magyarok nagyfejedelme. Fiúk pedig: I. István király. Kikapós királykisasszonyok Csábítóan vonzó dolog megírni egyszer — hajdani amazon asszonyok, gótikus lánykák, reneszánsz ringyók ürügyén — a középkor krimijét, a gótika és a reneszánsz szexbombáinak szívderítő és szívborzasztó históriáját. (Ez az az erkölcstörténet, amely voltaképpen az erkölcstelenségek története.) De érjük be néhány szelídebb, helyi témával! A középkori egyház mást sem tesz, mint tagadja, sárba taszítja, bűnnek bélyegzi a testi életet, tiltja a szexualitást. Ugyanakkor a lovagvilág költészete — s maga a hétköznapi élet —mást sem tesz, mint fejet hajt a testiség kultusza előtt. Ami uralkodóink közül V. István királyt (1270—72) illeti, három leánya közül kettővel aligha vallhatta túl boldog atyának magát. Legkevesebb gondja Máriára lehetett. Ő ifjan lett Anjou Károly nápolyi király felesége. Katalin hercegnőt — aki a budai királyi udvar fényében nevelkedett — politikai okokból Dragutin Uros szerb trónörököshöz adták feleségül. A fényes bizánci udvar követei — Chartophylas császári levéltáros és Eudemenész traianopoliszi püspök — 1269-ben jártak a szerb udvarban. Azt jelentik a bizánci császárnak: az öreg Uros szerb fejedelem udvara annyira szegényes, mint egy bizánci kishivatalnok otthona. A követek megbotránkoznak, amikor azt látják, hogy az egyik zugban „Árpádházi Katalin magyar hercegnő, a trónörökös felesége, ronda ruhában gyapjat fon". A vén Uros pedig Katalin hercegnőre, Dragutin fia feleségére mutat és így szól a bizánci követekhez: „Lám! Nekünk nincs szükségünk holmi ernyesztő, elpuhító, fényűző cikkekre! Nézzétek csak kis menyemet, Katinkát! íme, szerény ruhában, otthoni gúnyájában ül a rokka mellett és házi munkával tölti idejét . . ." Ez a balkáni idill könnyekig meghatja az embert. Katalin helyzete azonban hamarosan jobbra fordult: az agg Uros meghalt, s a trónra férje, Dragutin István került. Amolyan anyámasszony katonája. Katalin királyné elunta az egyhangú rokkapergetést. Elunta makutyi férjével való elhibázott házaséletét is. Monoton napjainak unalmát hamarosan zamatos házasságtörésekkel tarkította. Kedvese tulajdon férjének daliás öcscse, saját sógora: ifjabb Milutin Uros, „Balkán Don Juan"-ja lett. Ifjabb Milutin Uros azután nemcsak Katalin királyné kegyein, de Szerbia királyi trónusán is hamarosan megosztozott a bátyjával. Sőt, amikor utóbb, 1285-ben Árpádházi Erzsébet hercegnő, Katalin apácahúga a budai Nyulak szigetéről szerbiai királylátogatásra érkezett, Uros a hercegnő-apácának is csapni kezdte a szelet. Nem is sikertelenül. Mint feljegyezték, Uros a Budáról érkezett Erzsébetét „mind hajadoni pártájától, mindpedig apácafátylától megfosztotta". Fejedelemasszony-szöktetés a margitszigeti kolostorból A budai középkor megíratlan idilljei közé tartozik Erzsébet hercegnőnek, a Margitsziget domonkos apácakolostora fejedelemasszonyának regénykéje. A hercegnő, V. István leánya — Kun László király húga — 1253-ban született. Úgy írják: ragyogó szépség volt. Anyja által kun vérség, acélizmú, telivér asszony. Igazi fejedelemaszszonynak termett! Ám aligha kolostori apáca-fejedelemasszonynak! Bátyjának, Kun Lászlónak szertelen vére buzgott benne is. Kislány kora óta zárdában nevelték. 1276-ban még hittel vallott nagynénjének, Árpádházi Szent Margitnak Budán megtartott szentté avatási perében. Ám a büszke kun hercegnő igen nehezen tűrte a zárda falát! Az imént mondtuk el szerbiai kalandját. Ez az epizód azonban nem befolyásolta Erzsébet hercegnő további zárdai pályafutását. 38