Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: Zenetudományi Intézet a Várban

A középiskolai tanulók száma az 1951. évi 33396-ról az 1964 65-ös tanévig 60 135-re emelkedett. Ettől kezdve számuk kisebb-na­gyobb ingadozásokkal változott. Az 1973/74-es tanévben 52 642-én jártak középiskolába; közülük 29 046 volt a leány. (A leányok ará­nya a felszabadulás óta állandóan meghaladta a fiúkét.) Egy osztályra átlagosan 31,2 tanuló jutott. Az elmúlt két évtized során a szakkö­zépiskolák egyre népszerűbbek lettek; ennek tulajdonítható, hogy itt többen tanultak, mint a gimnáziumokban. Az 1973 74-es tan­évben az összes középiskolai tanulók 54'V-a szakközépiskolába járt. Szakmunkásképző iskolák A felszabadulás után gyökeresen megvál­tozott a munkásosztály utánpótlását szolgáló szakmunkástanuló-képzés is. Az 1949. évi IV. törvény a szakmunkásképzést új alapokra helyezte; a későbbiekben pedig az egész ok­tatást a gyakorlati követelményeknek megfe­lelően korszerűsítették. A szakmunkásképző iskolák tanulóbázisát az általános iskolákban végző fiatalok adják, kisebb részét (10—15%-ot) az érettségivel rendelkezők. Az érettségizett fiatalok képzési ideje itt egy évvel rövidebb. A fővárosban be­iskolázott szakmunkástanulók 14 —16%-a leány. A mai szakmunkásképző iskolákban a tanulók nemcsak a szakma műveleteit sajá­títják el, hanem a vele kapcsolatos műszaki tudomány elemeit és a középfokú általános műveltség alapjait is. Szakmunkásképzésünk, különösen az utóbbi években, igen sokat fejlődött. A szak­munkásképzés egészén belül egyre erőtelje­sebben teret hódít a közelmúlt éveiben beve­zetett úgynevezett „B" típusú, emeltszintű képzés; ezzel több elméleti oktatás jár együtt. Ez az oktatási forma lehetőséget teremt arra, hogy a szakmunkásvizsga sikeres letétele után a munkába álló fiatal szakmunkás be­iratkozzék a dolgozók középiskolája III. osz­tályába, és két év alatt — a munka mellett — érettségit szerezhessen. A budapesti szakmunkástanulók száma az 1949 50-es tanévben 25 502 volt, s az 1969/ 70-es tanévig, állandó gyarapodás mellett, 55 330-ra emelkedett. Közülük az érettségi­vel rendelkezők száma 4054, a leányoké 12 276 (16%) volt. A demográfiai hullám le­vonulása után, 1971 óta a szakmunkástanu­lók száma fokozatosan csökkent, és ma már nem fedezi a szakmunkás-utánpótlás szükség­letét. Az 1973/74-es tanévben számuk mind­össze 36955 volt; ebből az érettségizettek száma 3680, a leányoké 10 591 (27,8 %). Budapest népességéből 1970. január i-én 460 ezren rendelkeztek szakmunkásbizo­nyítvánnyal (közöttük a nők aránya: 29%). A dolgozók iskolái Kultúrforradalmunk egyik legkiemelke­dőbb eredménye az, hogy létrejött az iskolai rendszerű felnőttoktatás, mind az általános, mind pedig a középfokú oktatás valamennyi iskolatípusában. A dolgozók iskoláinak meg­nyitása óta igen jelentős azoknak a száma, akik munkájuk mellett folytatják tanulmá­nyaikat, gyarapítják műveltségüket. A dolgozók általános iskoláiba beiratkozot­tak száma 1962 közepéig évről évre emelke­dett. A csúcsot az 1961/62-es tanév jelentet­te, amikor a beiratkozottak száma 17 876 volt. Ettől kezdve — lényegében az alapmű­veltség általánossá válásával — nagyarányú csökkenés kezdődött. Az 1972 73-as tanév­ben a hallgatók száma már csak 5060 volt. 1973-ban létrehozták a dolgozók általános is­kolájának rövidített, szakmai képzéssel ösz­szehangolt tanfolyamát, amelyre az 1973 74-es tanévben 1702-en iratkoztak be. Ezzel növekedett az esti és levelező tagozatra be­iratkozottak száma; így abban a tanévben a hallgatók összlétszáma 7339 volt. A dolgozók középiskoláiba beiratkozottak száma 1966-ig nagy ütemben gyarapodott. Az 1965/ 66-os tanévben az esti és levelező ta­gozatos hallgatók száma 64 035 volt, 44 703-mal több, mint az 1954/55-ös tanévben. Ezt követően létszámuk mérséklődött; de jelen­leg is évenként 45—46 ezer körül mozog. Egyetemek, főiskolák A felszabadulás után megindult társadalmi­gazdasági fejlődés jelentős számú magas kép­zettségű, új szakembert igényelt. Az egyete­meken és főiskolákon a háború előttinél több hallgató oktatására kellett lehetőséget bizto­sítani. Ezért szükségessé vált a felsőoktatás intézményhálózatának fejlesztése, befogadó­képességének növelése. A fővárosban műkö­dő felsőoktatási intézmények száma — a fel­sőfokú technikumok, illetve főiskolák szerve­zésével — 1974-ig több mint a kétszeresére növekedett. Míg 1946-ban 10, addig jelen­leg már — a MSZMP Politikai Főiskoláján kívül — 22 felsőoktatási intézmény működik a fővárosban. Ebből 6 egyetem, 16 pedig fő­iskola. Felsőoktatásunk újjászervezésével lénye­gesen megváltozott a hallgatók szociális összetétele is; többségben a fizikai dolgozók gyermekei kerültek az egyetemekre és főisko­lákra. Az Orvostudományi és az Állatorvos­tudományi Egyetem, valamint a Zeneművé­szeti Főiskola kivételével, valamennyi egye­temen és főiskolán esti és levelező tagozat is működik. Az esti és a levelező tagozatokra beiratkozott hallgatók száma megközelíti a nappali tagozatos hallgatók számát. Az 1953/54-es tanévben összesen 40 589 hallgató iratkozott be a budapesti egyetemek­re és főiskolákra, másfélszer annyi, mint az 1950/51-es tanévben. Az összes hallgató kö­zül 26 457 nappali tagozatos volt. 1954 és 1960 között a hallgatók száma fokozatosan csökkent; számuk az 1959/60-as tanévben már csak 22327 volt, 45%-kal kevesebb, mint az 1953/54-es tanévben. Ettől kezdve a hallgatók száma — főleg a felsőfokú techni­kumok, illetve főiskolák létrehozásával — is­mét fokozatosan emelkedett. Az 1973,/74-es tanévben a budapesti felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain 29 937, az esti tago­zatokon 6961, a levelező tagozatokon 10 476 — összesen 47 374 hallgató tanult. (Közülük 19 211 volt a nő.) Az összes hallgató közül 28007 (59>! %) l z egyetemeken tanult, a többi pedig főiskolákon. Az egyetemi hall­gatók közül 20 267 volt a nappali, 7740 pe­dig az esti és levelező tagozatos hallgató. Az egyetemi hallgatók között a nők száma 11 468 (41 %). Az összes nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatónak több mint 30"„-a diákotthonokban lakott. Az iskolázottsági színvonal növekedése A budapesti népesség iskolázottsági szín­vonalának ugrásszerű emelkedését akkor tud­juk csak érzékelni, ha az 1941. évi népszám­lálás adatait egybevetjük az 1970. évivel. Míg 1941-ben Budapesten a 15 éves és idősebb népességnek csak a 36,6 %-a rendelkezett legalább az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséggel, addig 1970-ben már 68,1 ",,-a. A 18 éves és idősebb népességben a legalább érettségi bizonyítvánnyal rendel­kezők aránya 1941 és 1970 között 10,9%-ról 28.6 %-ra, a 25 éves és idősebb népességen belül a felsőfokú tanintézeti oklevéllel ren­delkezők aránya pedig 4%-ról 9,3 %-ra nőtt. A népességen belül a két nem iskolázott­sága között a felszabadulás előtt rendkivül nagy volt a különbség. A nők iskolázottsági színvonala lényegesen alatta maradt a férfia­kénak. Az 1941. évi népszámlálás adatai sze­rint Budapesten a 18 éves és az annál idősebb férfiaknak 18,5 %-a legalább érettségi bizo­nyítvánnyal rendelkezett; a 25 éven felüli népesség között a férfi diplomások 7,4%-os arányt képviseltek. Ezzel szemben a hasonló korú nők között az érettségizettek aránya csak 4,3%, a diplomásoké pedig mindössze 1,1% volt. 1945 után a nők iskolázottsági színvonala fokozottabb ütemben emelkedett, mint a fér­fiaké, s a különbségek jelentősen mérséklőd­tek. 1970-ben a 18 éves és az annál idősebb nők 23,8 %-a legalább érettségi bizonyítvány­nyal rendelkezett; a 25 éves és annál idősebb női népesség között 5%-os arányt képvisel­tek a felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendel­kezők. * Az előzőkben ismertetett iskolázottsági adatok magukban foglalják a felszabadulás­kor már felnőttkorban levő — a jelenleginél lényegesen alacsonyabb iskolázottsággal ren­delkező — népesség adatait is. Valóban re­ális képet akkor kapunk a fejlődésről, ha az iskolázottsági színvonal növekedését a felsza­badulást követő években iskolaköteles korba lépők adataival szemléltetjük. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint a 15—29 éves budapesti népesség 94,9%-a elvégezte az ál­talános iskolát; a 18—29 évesek 43 %-a szer­zett legalább érettségi bizonyítványt; s a 25—29 évesek 12,6%-a rendelkezett felsőfo­kú tanintézeti oklevéllel. A 18—29 éves nők 46.7 %-a szerezte meg az érettségi bizonyít­ványt; arányuk tehát meghaladta a férfiakét. Felsőfokú tanintézeti oklevelet azonban az azonos korú férfiak nagyobb arányban szerez­tek: míg a 25—29 éves férfi népesség 14%-a végzett valamelyik felsőfokú tanintézetben, addig a hasonló korú nőknek csak 10,6 %-a. 35

Next

/
Thumbnails
Contents