Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: A Magyar Nemzeti Bank

helyzetét illeti, a Nemzeti Bank alkalmazottaira is vonatkozott az, amit a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének 1932-es közgyűlésén Farkas Imre, az egyesület titkára megállapított: „A mai súlyos krizis áldozataiul elsősorban ismét azokat a kistiszt­viselőket szemelte ki, akik — el­lentétben a vezetőkkel — a bank­konjunktúra alatt is csak áldoza­tokat hoztak. A vezetők létszá­mának és földuzzadt jövedelmé­nek apasztására nem gondolnak, ehelyett olyan munkaképes kor­ban levő tisztviselőket küldenek el, akik még vagy nincsenek a nyugdíjjogosultság birtokában, vagy pedig csak nagyon kevés nyugdíjat kapnak, s ezért kény­telenek a munkakínálatot növel­ni." A felszabadulás után a Nem­zeti Banknak a korábbiaknál jó­val fontosabb, életbevágóbb fel­adatokat kellett megoldania. Ah­hoz azonban, hogy a bonyolult feladatoknak megfeleljen, és hogy mindenekelőtt pénzügyileg kellőképpen támogatni tudja a forint stabilizációját, valamint az 1947 augusztusában megindí­tott hároméves tervet, a Nemzeti Bankot — több magánbankkal együtt — államosítani kellett. Erre csak 1947. december 4-én került sor, az 1947. évi XXX. tör­vénycikk alapján; bár a Magyar Kommunista Párt már az év ele­jén sürgette a tervgazdálkodás ér­dekében az államosítást. 4-A bankok államosításával si­került megnyitni az utat a szo­cialista jellegű nemzeti bank felé, amelyről Lenin már 1917-ben, „Megtartják-e bolsevikok az ál­lamhatalmat" című cikkében ezt állapította meg: „Egy nagy álla­mi bank sok fiókkal, amely a vál­lalatok könyvelését és pénzkeze­lését nyilvántartja, ez úgyszólván már a szocializmus vázának tekint­hető." Ennek a Lenin által meg­határozott állami banknak a jel­legéről, funkciójáról az 1972-ben kiadott Közgazdasági Kislexi­konban ez olvasható: „A Magyar Népköztársaság jegybankja, a ma­gyar népgazdaság központi bank­ja. Jegybanki feladatkörében őr­ködik a forint értékének biztosí­tása felett, bankjegyek és érmék kibocsátásával gondoskodik arról, hogy a készpénzzel való fizetések­hez megfelelő mennyiségű fizető­eszköz álljon rendelkezésre; gon­doskodik a népgazdasági terv ke­retében a kormány által jóváha­gyott hitel- és kamatpolitikai el­veknek megfelelő gyakorlat ki­alakításáról, valamint a hitelek és a hitelforrások jóváhagyott ará­nyainak megőrzéséről; aranyból és devizából készleteket gyűjt. . . A Magyar Nemzeti Bank elnö­két, akinek egyben államtitkári rangja van, a kormány nevezi ki." A Nemzeti Bank fejlődése a felszabadulás után több szakasz­ban következett be. Az elsőről, amely 1945-től az államosításig terjedt, szóltunk már. A második szakasz a bank államosításától az ellenforradalom leveréséig tar­tott. Ekkor alakult ki a „jegy­banki és hitelbanki funkciókat egyesitő magyar szocialista köz­ponti bank" szervezete, amint ez dr. Huszti Ernő osztályvezetőnek a Nemzeti Bank „Forint" című lapjában megjelent cikkében ol­vasható. Jelentős állomása volt ennek a szakasznak az 1952-es hitelreform, amelyről dr. László Andor államtitkára, a Nemzeti Bank elnöke 1972 decemberé­ben, a bankok államosításának 25. évfordulója alkalmából írott cik­kében így emlékezett meg: „Ek­kor alakult ki a szovjet tapaszta­latok alapján a hitelezés célok szerinti tervezése, és vált gyakor­lattá az a lényeges vonás, hogy hitelt csak anyagi fedezettel lehet kibocsátani, valamint a hiteleket vissza kell fizetni." 5-A szocialista Nemzeti Bank fejlődésének harmadik periódusa jelenleg is tart. Fő meghatározója a gazdaságirányítási rendszer át­alakulása, az átmenet a direkt tervutasításos rendszerből a gaz­daságirányítás reformjáig. Itt a Nemzeti Bankra az a feladat há­rul, hogy — ismét dr. Huszti Ernő cikkéből idézve — „pénz­oldalról támogassa a népgazda­sági tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai koncepció meg­valósítását". Nevezetes esemény volt a Ma­gyar Nemzeti Bank életében 1974. március 26-a, amikor 25 európai ország 150 bankja képviselőinek jelenlétében — a Magyar Keres­kedelmi Kamara dísztermében — megünnepelték a bank létrejötté­nek 50. évfordulóját. A Nemzeti Bank elnökének ünnepi beszéde után Huszár István miniszter­elnök-helyettes a kormány nevé­ben többek között így üdvözölte a jubiláló pénzintézményt: „Irá­nyítási rendszerünkben kiemel­kedő szerepet tölt be a Nemzeti Bank, más pénzügyi szervezetek­kel együttműködve abban, hogy fejlesztési elgondolásaink mind sikeresebben valósuljanak meg." A Nemzeti Bank alkalmazottai­nak mai helyzetéről, és arról, hogy megfelel-e még funkciójá­nak az 1905-ben épült bankpalo­ta, dr. Perlaki Gyula igazgató, a személyzeti és munkaügyi fő­osztály vezetője tájékoztat. — A bank helyzetét, szerepét aligha lehet összehasonlítani a felszabadulás előttivel — mondja az igazgató. — Azóta a megújuló feladatoknak megfelelően válto­zott a bank szervezete is, ami kö­vetkezik a bankra reáruházott újabb jogokból, monopóliumok­ból, amelyek alapján funkcióját betölti. Mindenekelőtt a bank­nak lényegesen kevesebb státusz­ban levő alkalmazottja volt, mint jelenleg, ugyanakkor szép szám­ban foglalkoztattak napidíjaso­kat; mindez kifejezte a Horthy­rendszer pénzgazdálkodását. Jel­lemzőnek érzem a nők helyzetét is a múltban. Tisztviselőnőnek csak gép- és gyorsírónőt, illetve pénzbeszedőt alkalmaztak. És a női alkalmazottaknál a férjhez­menés — sokan ma már szinte hitetlenkedve hallgatják — egy­ben a szolgálat felmondását je­lentette. Most? A nők aránya megközelíti a 70 százalékot, és természetesen nemcsak gép- és gyorsírói munkakörben dolgoz­nak. A változásokat mutatja a 30 év alatti fiatalok aránya is: ez ma körülbelül harminc százalék. Ér­demes szólni a tanulásról és az is­kolai végzettségről is. Nem a múlthoz, csupán az 1964—65-ös időszakhoz viszonyítva is nagy a fejlődés. Egy akkori statisztika szerint a bankban dolgozók hat százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel — ma a 14 százaléka. És jelenleg kö­rülbelül nyolcszázán tanulnak kü­lönböző fokon, egyetemen, fő­iskolán, szakismereti és nyelvtan­folyamokon. Kérdésünk második felére — hogy alkalmas-e még az épület a megnövekedett feladatok ellátá­sára — aligha lehetett kétséges az igazgató nemleges válasza: — Az épület már régóta szűk­nek bizonyul a bank funkcióinak betöltéséhez, többek között azért is, mert a gépesítés, az elektroni­ka bevezetése, a megnövekedett ügyfél- és pénzforgalom jelentős helyet igényel. Jól mutatja a hely­zetet, hogy a régi épületen kívül sok más helyiséget is kénytele­nek voltunk hasznosítani, egye­bek között velünk szemben a régi Postatakarékpénztár épületét és a KGM volt székházát. De még így sem mondható el, hogy a helyzet a terület nagyságát ille­tően túlságosan kedvező volna. Megyek lefelé az igazgatótól a szépen kiképzett kétkarú lépcső­sor egyik oldalán. Velem szem­ben a kapu felől sokan jönnek be az épületbe, akik devizát igényel­nek, kiviteli engedélyüket inté­zik, vállalatuk számára hitelt, vagyis magyarán: pénzt kérnek. De pénze, úgy látszik, a Nem­zeti Banknak is csak mások szá­mára van — új székházra, egye­lőre nincs. 17

Next

/
Thumbnails
Contents