Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: A Magyar Nemzeti Bank

Az épületen levő dombormű-sorozat szavazás után megegyezés született a Közmunkatanács és a főváros között. Ennek alapján Palóczi Antal építésztanár tervét fogadták el. így született meg végül maga a Szabadság tér, amely — amint ez dr. Borsos Béla -—Sodor Lajos—Zádor Mihály Budapest építészettörténete című könyvében olvasható — „ . . arányaiban, kiképzésében fővárosunk dísze és Európa egyik legszebb tere lett. Egyetlen hibája, hogy aránylag szük, alárendelt utcákkal kapcsolódik a városközponthoz." 2. Ezen a területen, Budapest szívében létesült az Osztrák—Magyar Bank, a mai Magyar Nemzeti Bank elődje. Tervezője Alpár Ignác, az 1855-ben Budapesten született és 1928-ban Zürichben elhunyt kiváló építőművész volt. Alpár Ignácról Magyar építészettörténet című munkájában Pados Jenő azt írja, hogy „a késői eklektika, az imperializmus tipikus építésze volt. Sokat és sokfélét épített, kitűnő alaprajzokkal, a gyakorlati igények legteljesebb figyelembevételével, a homlokzatmegoldások tekintetében változó gondossággal." Ennél valamivel pozitívabb értékelés olvasható Alpárról az 1935-ös Művészeti Lexikonban: „Az újabb magyar építészet egyik legmarkánsabb egyénisége, akinek működése öszszeforrott nemcsak Budapest, hanem a háború előtti Magyarország úgyszólván minden nagyobb városának fejlődésével. Formanyelve a renaissance-ból és a barokkból táplálkozik; e stílusok formáit kezdetben szigorúbb, későbbi műveiben szabadabb, modernizált felfogásban használta fel. Pompázó, dekoratív stílusával nagyban hozzájárult a millennium utáni meggazdagodott Budapest virágzó városképének kialakításához." Valóban, Alpár Ignác csupán a fővárosban több mint harminc lakóházat és sok oktatási intézményt tervezett; ez utóbbiak közül külön említésre méltó az Eötvös-kollégium, ő építette az Anker-házat, a Városligetben azt a komplexumot, amely a Vajdahunyadvárából, a csütörtöki kapuból, a segesvári kaputoronyból és a jáki kápolnából áll, és amihez néhány év múlva csatlakozott az ugyancsak Alpár Ignác által tervezett Mezőgazdasági Múzeum. Több megyeháza, a nyíregyházi színház, a kolozsvári egyetem, a csúcsai Boncza-kastély felépítése mellett Alpár fő specialitása a banképítés volt. Neve Oroszországba is eljutott : 1914 elején fölkérték, hogy vegyen részt egy orosz banképítési tervpályázaton; közreműködését az első világháború kitörése akadályozta meg. Ami az Osztrák—Magyar Bank épületét illeti, a tervezésre meghirdetett versenypályázatot nyolc osztrák és hét magyar építész előtt nyerte meg Alpár Ignác. (Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy ugyancsak sok versenytárs előtt győzött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank — ma: Belügyminisztérium — épületének versenypályázatán. A Magyar Általános Hitelbank megtervezésére már pályázat nélkül kapott megbízást.) A pályázat kihirdetésére 1901-ben került sor; és nem sokkal később megkezdődött, 1905-ben pedig be is fejeződött az építkezés. Egy korabeli kritika szerint „erő és nyugalom honol az egészen. A nagy dimenziók mellett egyszerű részletek, mint a kőarchitektúra elmaradhatatlan kellékei". Az épület a kor eklektikus stílusában készült, homlokzatával barokk emlékeket idézve, de oldalsó részének kiképzésében reneszánsz motívumokat is felhasználva. Homlokzatát, amelyet a főbejárat fölött széles erkély díszít, fölötte 2—2—2 tagolású hat oszloppal, az erkély két oldalán egyegy ülő nőalakkal, Farkas Zoltán, a neves műtörténész a Nyugat 1940 januári számában „tétován túlzsúfoltnak" ítélte. Ugyanakkor a már említett dr. Borsos— Sodor—Zádor Budapest építészettörténete című könyv így ítéli meg az épületet: „Alpár e két főművével (a szerzők itt a Nemzeti Bankkal szemben levő, ugyancsak Alpár terve alapján épült Tőzsdepalotára utalnak) mint banképítő specialista, logikus térkapcsolásaival és különösen szellemesen megoldott alaprajzaival — ahol az irodákat a jól megvilágított homlokzati traktusokba, a félforgalmat pedig a középső traktus nagy csarnokaiba helyezte — európai hírnévre tett szert." Az éppen az idén hetvenesztendős bankpalota külső képe az elmúlt évtizedek során mitsem változott, de annál lényegesebb átalakításra került sor belsejében. Az ötvenes években, hogy a bank a megnövekedett feladatoknak — amelyekről még szó esik e cikkben — eleget tudjon tenni, egy emeletet kellett beiktatni a két felső emelet közé. Ezen kívül az első emelet magasságában „sóhajok hídja" épült, amely átvezet a Kiss Ernő utca másik oldalán levő volt Postatakarékpénztár palotájába. Ezt ma ugyancsak a Nemzeti Bank használja. 3-Az Osztrák—Magyar Bank helyén 1924. május 25-én alakult meg a Magyar Nemzeti Bank, az 1924. április 26-án becikkelyezett V. törvénycikk alapján. Megalakulását május 24-én közgyűlés előzte meg. A bank jelentős szerepet vállalt a koronainflációt követően a pengő 1926-os stabilizációjában. (Látni fogjuk még, hogy megváltozott körülmények között ugyan, de hasonlóan fontos szerepet játszott a Nemzeti Bank a felszabadulás után, a forint stabilizációjában is.) 1938-tól kezdve azonban a bank fokozatosan részt vett a II. világháborúval kapcsolatos hadigazdálkodásban. Ami eredeti feladatait illeti, azt a Nemzeti Bank 1924-es alapszabályaiban az első cikk így határozza meg: „A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alakjában működő, a m. kir. minisztérium felügyelete alatt álló közérdekű intézet, amelynek feladatait, jogosítványait és szervezetét az alapszabályok törvénybeiktatásával a törvényhozás állapítja meg. Közérdekű feladata, hogy az ország területén a pénzforgalmat szabályozza, a fizetések lebonyolítását megkönnyítse, a hitelforgalmat a pénzpiac és a tőkepiac gondozása és irányítása után is szabályozza és ellenőrizze, hogy a nemzetközi fizetések céljára, különösen pedig a fizetési mérlegben időnként előállható hiány kiegyenlítése végett aranyból és devizából készletet gyűjtsön, továbbá, hogy felkészüljön arra, hogy a külfölddel való fizetési forgalom korlátozásainak megszűnése után a kibocsátott bankjegyek ellenében, a törvényhozás által megállapítandó módozatok szerint aranyat vagy devizát szolgáltasson ki." Különösebb közgazdaságtudományi ismeretek nélkül is kiolvasható ebből a szabályzatból az a törekvés, amely a Nemzeti Bankot a tőkés gazdálkodás jellegzetes finanszírozó központjává kívánta tenni. Éppen ezért meglepő, hogy egy neves publicista a bank megalapításának tizedik évfordulójáról a Toll című folyóirat egyik 1934-es számában így emlékezett meg: „Egy részvénytársaság tíz éves jubileumát ünnepeljük, amely a harmincas évek szörnyű pénzügyi zivatarában nyolc és fél millió magyar nyugodt álmáért felelt, s a behozatal és kivitel szövevényében a hangos, sőt nagyon hangos magánérdekek közt az emberileg elérhető legnagyobb igazsággal döntött." Csak néhány évet kell előreszaladni az időben, és kiviláglik, hogy ez a bank, amely „nyolc és fél millió magyar nyugodt álmáért felelt", miképpen vált alkalmassá a Horthy-fasizmusnak, a háborús készülődésnek és magának a második világháborúnak a kiszolgálására; amint ez Nagy Tamásnak a Szabad Nép 1947. május 23-i számában írt vezércikkéből is egyértelműen kiderül. Ami pedig a banktisztviselők 16