Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: A Magyar Nemzeti Bank

Nemzeti Bank Lépcsőházi dombormű tantyús kaszárnya" előtti tér neve 1846-ban Séta tér, 1861-ben Promenád, 1873-ban Széchenyi sétatér — ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a téren 1846. március 3-án Széchenyi István felesége ültette az első platáncsemetét —, 1879-ben Széchenyi tér lett. Ez a terület azután beolvadt a XIX. század végén kialakított Szabadság térbe. Ahhoz azonban, hogy a Szabadság tér létrejöjjön, le kellett rombolni a gyűlöletessé vált Újépületet, amely az 1848 —49-es magyar szabadságharc leverése után börtön céljaira szolgált. Korábban, amikor a Károlyi palota történetét ismertettük (Budapest, 1975. március), megemlítettük, hogy 1849. január 6-án gróf Szapáry Antalt, január 9-én pedig Batthyány I .ajost, az első magyar független kormány miniszterelnökét ebből a palotából vitték el az Újépületben berendezett börtönbe. A kiegyezés után Ferenc József jónak látta, ha nem haragítja tovább a pestieket ennek az egyébként is csúnya, málló, nedves falú épületnek a látványával. Megszüntetése már 1867-ben, tehát a kiegyezés évében szóba került. A Vasárnapi Üjság arról cikkezett, hogy gróf Széchenyi Béla szerint az Újépület helyén két házsort, valamint új országházat kellene létesíteni. A Közmunkatanács először 1871. március 15-én írt ki pályázatot a főváros szabályozására, és a pályázat az Újépületre is vonatkozott. Akkor azonban a tervekből nem lett semmi; csak egy 1890-es pályázat után, amelyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet hirdetett meg. A pályázatra a fővárosi mérnök hivatal nyolc, a Közmunkatanács négy tervet küldött be. A tervek elbírálására bizottság alakult, ennek elnökéül báró Podmaniczky Frigyest nevezték ki. A bizottság kerek egy évig tanácskozott, és sok huzavona, több határozat, sokszori Lépcsőházi részlet