Budapest, 1975. (13. évfolyam)
1. szám január - Bibó István: A Tündérlak
Dombormű tetődísz (Csigó László felvételei) Zolnay László A Budai Várszínház Belső tér helyreállítása A budai várpalota rekonstrukciója során jó ütemben halad Buda leendő új színházának, a Várszínháznak helyreállítása is. Ebben a vonatkozásban Buda gazdagabb lesz, mint volt: az 1920-as évek óta ugyanis a Várszínház nem működött. S 1944-re e színháznak már kortináit, lámpáit, sőt vasfüggönyét is máshová, más színházakba hurcolták. (Pedig — nem is említve a nagy művészelődöket — újabbkori színészettörténetünknek is számos emléke fűződik falaihoz. Utolsó igazgatója Latabár Kálmán volt; ide fűződik ifjabb Latabár Kálmánnak, Latabár Árpádnak és sok más neves művészünknek, így Eőry Katónak első fellépése is. Még az 1920-as években is élt a régi szokás: a villany ellenére, a zenekari árok felett gyertyák égtek s — a régiek emlékeképpen, akik ezekkel a kis gyertyákkal botorkáltak haza — előadás után szétosztották a gyertyákat a fiatal színészek között.) Az épület — mint ismeretes — a XVIII. században a budavári karmeliták temploma, a tőle északra eső nagy épülettömb (1944-ig a vezérkari főnökség palotája) a karmeliták kolostora volt. Még korábban a középkori budai ferencesek rezideáltak itt; templomukban temették el III. Endre királyt, 1301-ben. Utóbb, a XVII. században a budai pasák székhelye volt a hajdani ferences klastrom; temploma a pasák dzsámija. A karmelita rendet II. József császár idején feloszlatták; a templomot s a kolostort világi célokra vették igénybe. Kempelen Béla történész ismertette: a rend feloszlatása után az épületkomplexust dobra akarták verni. Falai közé kereskedők költöztek be '""iwtü Hii rrnY». ^i «» ii ii nwi 36
