Budapest, 1975. (13. évfolyam)
1. szám január - Bibó István: A Tündérlak
történetéből raktáraikkal. Mailáth József gróf és a Helytartótanács azon volt, hogy a kolostort s a templomot valamilyen nemesebb célra vegyék igénybe. A császár Mailáth véleményéről azt mondta: „mindenesetre jobb, mint az épületek eladása". Ez 1784 októberében volt. Közben a Helytartótanácsnál jelentkezik Bula, pesti német színházigazgató: német színházat akar csinálni a Várszínházból. A Helytartótanács elutasítja. II. József döntése 1786-ban II. József az alábbiakat írja Niczky grófnak: „A most zárva tartott és dugáruraktár célját szolgáló budai karmelita templomot üríttesse ki. Az árut belőle vigyék akárhová; a benne levő holmikat talán el lehetne helyezni valamelyik üres laktanyában, vagy a pesti depozitóriumban, mert elhatároztam: az egész épületet a budai népnek bocsátom rendelkezésére, hogy az, kiváltképpen télen, szórakozásokban hiányt ne szenvedjen. A földszinti szobákat, a refektóriumot, a templomot társas és játékhelyiségekké kell átalakítani. Mégpedig úgy, hogy a templom — amelynek templom-jellegét és alakját természetesen el kell venni — teátrummá, a refektórium (a szerzetesi ebédlőterem) kaszinóvá alakíttassák át. Ezt az utóbbit egy kicsit helyre is kell igazítani, ki kell festeni, feldíszíteni. A Dunára néző bástyát is hozzá kell csatolni, ti. mint mulatóhelyet. Tudassa ezt nyomban Kempelen Farkas helytartótanácsi tanácsossal, hogy tervet és költségvetést készítsen. Ezeket azután terjeszszék fel hozzám, hogy helyben hagyhassam és mielőbb hozzáfoghassanak a munkához." József császár levelével kapcsolatban két dolog figyelemre méltó. Az egyik: sokan felháborodtak azon, miképpen lehetett egy templomot színházzá alakítani! Híre járt egy tervezett, de elhagyott feliratnak is. Eszerint a császár a következőt akarta volna rávésetni a karmelita templomból átalakított Várszínház homlokzatára: Ubi missae — nunc Musae! (Vagyis: Ahol miséket tartottak, most Múzsák honolnak.) II. József leveléből látnivaló: mennyire hamis volt ez a szemforgató vádaskodás! A császár maga rendelte el „a templom-jelleg és alak elvételét". A másik észrevétel: Illés Árpád restaurátor irányításával Lakos Lajos és Tüske István festőművész-restaurátor most is a karmelita refektórium falfestményeinek megmentésén dolgozik. Nos, ezek azok a falfestmények, amelyekkel 1786-ban maga József császár kívánta díszesebbé tenni a refektóriumból átalakított (tiszti) kaszinót! Kempelen Farkas műve A császár levele nyomán Kempelen Farkas (amúgy a sakkautomata konstruktőre) hamar elkészült a Várszínház átalakítási terveivel. Az építkezésekhez azonnal hozzá is fogtak. „Terveiben természetesen csak éppen a legszükségesebb átalakításokra szorítkozott — írja Kempelen Béla 1906-ban —; így például érintetlenül hagyta a sírboltot, amelynek különben is csak egy részét használta fel süllyesztőnek. A falba temetett barátok koporsóit is csak újabban bolygatták meg, amikor néhány évvel ezelőtt a színházba A Várszínház 1945-ben Az újjáépítés kezdete 37