Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Bibó István: A Tündérlak

történetéből raktáraikkal. Mailáth József gróf és a Helytartótanács azon volt, hogy a kolostort s a templomot valamilyen nemesebb célra ve­gyék igénybe. A császár Mailáth véleményéről azt mondta: „min­denesetre jobb, mint az épületek eladása". Ez 1784 októberében volt. Közben a Helytartótanácsnál jelentkezik Bula, pesti német színházigazgató: német színházat akar csinálni a Várszínházból. A Helytartótanács elutasítja. II. József döntése 1786-ban II. József az aláb­biakat írja Niczky grófnak: „A most zárva tartott és dug­áruraktár célját szolgáló budai karmelita templomot üríttesse ki. Az árut belőle vigyék akárhová; a benne levő holmikat talán el lehetne helyezni valamelyik üres laktanyában, vagy a pesti depo­zitóriumban, mert elhatároztam: az egész épületet a budai népnek bocsátom rendelkezésére, hogy az, kiváltképpen télen, szórakozások­ban hiányt ne szenvedjen. A föld­szinti szobákat, a refektóriumot, a templomot társas és játékhe­lyiségekké kell átalakítani. Még­pedig úgy, hogy a templom — amelynek templom-jellegét és alakját természetesen el kell ven­ni — teátrummá, a refektórium (a szerzetesi ebédlőterem) kaszi­nóvá alakíttassák át. Ezt az utóbbit egy kicsit helyre is kell igazítani, ki kell festeni, feldíszíteni. A Du­nára néző bástyát is hozzá kell csatolni, ti. mint mulatóhelyet. Tudassa ezt nyomban Kempelen Farkas helytartótanácsi tanácsos­sal, hogy tervet és költségvetést készítsen. Ezeket azután terjesz­szék fel hozzám, hogy helyben hagyhassam és mielőbb hozzá­foghassanak a munkához." József császár levelével kap­csolatban két dolog figyelemre méltó. Az egyik: sokan felháborodtak azon, miképpen lehetett egy templomot színházzá alakítani! Híre járt egy tervezett, de elha­gyott feliratnak is. Eszerint a császár a következőt akarta volna rávésetni a karmelita templomból átalakított Várszínház homlokza­tára: Ubi missae — nunc Musae! (Vagyis: Ahol miséket tartottak, most Múzsák honolnak.) II. József leveléből látnivaló: mennyire hamis volt ez a szem­forgató vádaskodás! A császár maga rendelte el „a templom-jel­leg és alak elvételét". A másik észrevétel: Illés Árpád restaurátor irányításával Lakos Lajos és Tüske István festőmű­vész-restaurátor most is a karme­lita refektórium falfestményeinek megmentésén dolgozik. Nos, ezek azok a falfestmények, ame­lyekkel 1786-ban maga József császár kívánta díszesebbé tenni a refektóriumból átalakított (tiszti) kaszinót! Kempelen Farkas műve A császár levele nyomán Kem­pelen Farkas (amúgy a sakkauto­mata konstruktőre) hamar elké­szült a Várszínház átalakítási ter­veivel. Az építkezésekhez azonnal hozzá is fogtak. „Terveiben ter­mészetesen csak éppen a legszük­ségesebb átalakításokra szorít­kozott — írja Kempelen Béla 1906-ban —; így például érintet­lenül hagyta a sírboltot, amelynek különben is csak egy részét hasz­nálta fel süllyesztőnek. A falba temetett barátok koporsóit is csak újabban bolygatták meg, amikor néhány évvel ezelőtt a színházba A Várszínház 1945-ben Az újjáépítés kezdete 37

Next

/
Thumbnails
Contents