Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Dr. Radnai Lóránt: Beépítések a Várnegyedben

A béke utolsó esztendejében fővárosunkban 272 patika működött. Az ostrom, az utcai harcok következtében ezek közül számos megrongálódott, vagy teljesen elpusztult. A gyógyszertárak államosítása viszonylag későn, 1950-ben történt. Azóta az ellátás valamennyi területének ellenőrzése és irányítása az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Az államosított gyógyszertárak összefogására alakították annakidején a megyei, illetve a fővárosi Gyógyszertári Központokat, melyek jelenleg az illetékes tanács egészségügyi osztályának felügyelete alatt tevékenykednek. Ma Budapesten 217 patika van: mienk Európa gyógyszertárakkal legjobban ellátott fővárosa. Évi 43 millió vényre közel 800 gyógyszerésztől kapjuk a cseppet, kötszert, labdacsot. A gyógyszerész munkájáról sokan alkotnak téves ítéletet. Régen a szerek többnyire helyben készültek, vagyis zömmel ún. magistrálisak voltak. A beteg látta a munkafolyamatot, és tisztelettel nézte azt, aki elvégezte. A gyári készítmények korában a gyógyszertárat gyakran üzletnek, s nem szociális egészségügyi intézménynek tekintik. Az üzletben mindenki siet, hiszen vásárol; egyedül a gyógyszerész nem teheti ezt. Egyre szigorúbbak a szakmai követelmények is. A szemcseppet például régebben nem készítették steril körülmények között. Ma minden szükséges eszközt fertőtlenítenek, magához a munkához bemosakodnak, mint a sebészek. A végeredmény: kis üveg színtelen folyadék. Ára: néhány fillér. Aki kapja, türelmetlen, nem érti, miért pepecselnek annyit a laboratóriumban. A kiadott gyógyszerek mennyisége évenként közel tíz százalékkal nagyobb az előző évinél — az asszisztensek és gyógyszerészek száma viszont állandóan csökken. A pályán a nők aránya olyan magas, hogy a köztudatban a hivatás mint női mesterség él. Ez elveink ellen, de a gyakorlatnak megfelelően visszahat a fizetésekre. Egy tíz éve végzett gyógyszerész 2700 forintra számíthat havonta, ami nem több egy gyógyszergyári szakmunkás kereseténél. A gyár amúgyis nagy vetélytárs: gyorsabb előrejutást, jóval magasabb jövedelmet és nyugodtabb munkakörülményeket biztosít a szakembernek. A helyzet javítására több intézkedés született. Ézek sorában jelentős, hogy mód van szakgyógyszerészi képesítés megszerzésére, ami a társadalmi és anyagi megbecsülést, a szakmai fejlődést egyaránt szolgálja. * A Bartók Béla úti 1110-es gyógyszertár a kisebbek közül való. Főleg diákok járnak ide, a Műegyetem közelsége, és nyugdíjasok, a kerület elöregedése miatt. . . — Van-e ma is egy patikának jellege ? A kérdésre Tasch Ottóné, felelős vezető válaszol: — A miénknek van. Korábban kisvárosban dolgoztam, ahol a gyógyszerész is személyes kapcsolatban van a beteggel. Hasonlóan próbálunk itt is dolgozni. A környék megengedi, jóval csendesebb, mint mondjuk a közeli Körtér. Van idő megkérdezni az ismerőstől : hogy érzi magát ? Sok idős embernek ez fél gyógyulás. Az 1110-esben három főállású, két hatórás és egy nyugdíjas gyógyszerészre két aszszisztens jut. Férfi csak egy dolgozik itt. Ö is nyugdíjas. -XRákóczi út 39. Ez a főváros egyik legforgalmasabb patikája. A forgalom egyrészét egy tévhitnek köszönheti, mely szerint itt az is kapható, ami másutt nincs. Vidékiek gyakran levélben is érdeklődnek különleges külföldi gyógyszerek után. A patika valóban különbözik az összes többitől, de ezt inkább az orvosok tudják, mint a betegek. Az itteni laboratóriumban készítik azokat a magistrális injekciókat, amelyek gyári tételben nem lennének előállíthatók. Ezekből az ország úgyszólván valamennyi kórházának, gyógyszertárának szállítanak. Másik specialitásuk: az egészségügyi felvilágosítás. Egy függetlenített gyógyszerész csak azzal foglalkozik, hogy tanácsokat adjon, esetleg felülvizsgálja a behozott szereket. A harmadik — és ez a legkevésbé kellemes —: akkora itt a forgalom, hogy a kiadótáráknál dolgozókat három óránként váltani kell, hogy tíz percet pihenhessenek. Az asszisztens itt is kevés. Itt mindig csúcsforgalom van, mint ahogy a közeli Keleti pályaudvarról is percenként indulnak a vonatok. Senki sem szeretné lekésni a magáét. Pokomándy Endre, a gyógyszertár vezetője már megszokta az itteni munkatempót. Szolgálta már kétségbeejtő körülmények között is Szent Damjánt, a patikusok védőszentjét. A felszabadulás után egy kisvárosban egyedül volt gyógyszerész. Mikor a szovjet városparancsnok és a polgármester megbízta, hogy szervezze meg a lakosság gyógyszerellátását, a munka a romok átkutatásával kezdődött. — Ma is vannak még patikus dinasztiák? Az „Arany Sas" patika — ma: Gyógyszerészeti Múzeum A főváros legforgalmasabb patikája a Rákóczi út— József körút sarkán 16