Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Dr. Radnai Lóránt: Beépítések a Várnegyedben

A „Szentlélek" gyógyszertár (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) ^Siklós Péter felvételei) Mária Terézia uralkodása alatt nagyot fejlődött az ország egészségügyi helyzete. 1759 a gyógyszerészképzési reform éve. Ez időtől a patikusok a megyei orvos előtt kötelesek vizsgát tenni. A gyógyszertárakat évenként szigorúan ellenőrzik. Újabb kedvező fordulat, hogy az 1770-ben Nagyszombaton alapitott orvos-egyetem hamarosan Budára, majd Pestre költözik. Ezentúl itt folyik a gyógyszerészek képzése is. Egy 1786-ban kelt helytartótanácsi rendelet tovább szigorítja az előírásokat. Patikát ezentúl csak az vezethet, tulajdonosa is csak az lehet, aki sikeres egyetemi vizsgát tett. Ennek ellenére, a mesterség még száz esztendeig csupán iparnak számít. Az említett helytartótanácsi rendelet egyik mellékletének néhány alábbi részlete egyaránt jellemzi a kort és a hivatás csekély társadalmi rangját. „Pest szabad királyi városnak! ... Hogy a jövőben a gyógyszerészek mindennemű csalásainak és hibáinak megfelelően eleje vétethessék, őfelsége legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott, hogy... az 1770. évi egészségügyi szabályzatban a gyógyszerészek csalásaira és hibáira megállapított pénzbüntetéseken kívül azon besúgóknak, akik a gyógyszertárak csalásai miatt helytállónak talált följelentést tesznek, minden esetben egy, a feljelentés jelentőségéhez mért jutalom fog adatni, és minthogy előfordul, hogy a gyógyszerészek összebeszélnek, hogy besúgót sehol sem vesznek alkalmazásba, az ilyen emberek előre biztosítandók, hogy nevük szigorúan titokban fog tartatni. . ." A század utolsó esztendejében egy hatósági intézkedés a magyarországi patikákat, így a fővárosiakat is, személyi és reáljogúakra osztja, melyek közül csak az utóbbiak szabadon eladhatók. Ezeken kívül léteztek még ún. gyökös patikák is, melyeket csak a teljes ingatlannal adhatott el a tulajdonos. (A reáljog adományozását 1851-ben megszüntették, de a korábban szerzett kiváltság az államosításig érvényben volt.) A főváros egyesítése, a polgári fejlődés egyre több gyógyszerész működését tette lehetővé. 1875-ben a budapesti patikák száma 31. Egy évvel később törvény született a közegészségügy rendezéséről, egyben a gyógyszertárak állami felügyeletéről. A törvény 1948-ig döntően meghatározta a patikahálózat fejlődését, és részintézkedéseivel egységesnek mondható rendszert hozott létre, annak ellenére, hogy a kapitalista viszonyoknak megfelelően a gyógyszereladás — üzlet, a telepítés fő szempontja a környék lakosságának fizetőképessége. 75