Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Dr. Radnai Lóránt: Beépítések a Várnegyedben

Megay László Gyógyszerészek, patikák A régiek sok testi bajnak ismerték az ellenszerét. E szerekben az volt a legfőbb jó, hogy felírhatta maga a beteg is . . . A legtöbb pénzbe se került. Múlt századi recept, Ipolyi Arnold gyűjtéséből : „A hideglázban levő az élőfához mén, üdvözli őt: Dicsértessél fa! Vendéget hoztam neked, a harmad- vagy negyednapos hideglelést. Itt egyen meg a fene vele együtt. Terád hagyom, többet vissza sem nézek.'''' A korabeli falu egészségügyi viszonyai természetesen különböztek a fővárosiakétól, mégsem hangsúlyozhatjuk elég büszkeséggel: Budapest hosszú ideje Európa gyógyszertárakkal legjobban ellátott fővárosa. A szervezettnek tekinthető gyógyítás hazánkban az állam kialakulásával, a kereszténység felvételével közel egyidős. I. István király hittérítői tanítottak s gyógyítottak is. Érdekes, hogy a pécsváradi bencés kolostor 1007-ben felállított kórháza és fürdője már vízvezetékkel rendelkezett. Az Árpádok alatt a Benedek-rendieken kívül több szerzet foglalkozott betegápolással. A XII—XIII. századból hetven hazai kolostorról tudunk; a hozzájuk tartozó kórházak, patikák száma sem lehetett sokkal kevesebb. A karthauziak ez időben kelt magyarországi alkotmánya egyenesen előírja, hogy minden kolostorban legyen orvos és ennek patika álljon a rendelkezésére. Legjelentősebb mégis a johanniták tevékenysége. Számos ispotályukról tudunk. Budafelhévízi konventjük 1296-ból származó pecsétjén nem véletlenül látható a gyógyszeresedényt tartó barát alakja. A szerzetes patikák nem voltak nyilvánosak. Világi gyógyszertárakról először a Budai Törvénykönyv tesz említést, amennyiben szabályozza működésüket. Mivel a törvénykönyvet 1244 és 1421 között rendszeresen vezették, feltehető, hogy a század fordulóján a városban több polgári gyógyszerész működött. Közülük „Petrus physicus et apothecarius"-t már névről is ismerjük. Az ingatlannyilvántartások ez időben több telket és házat említenek Budán és Óbudán, mint gyógyszerészek tulajdonát. A gyógyító mesterségek valamelyikével foglalkozók többsége a Nagyboldogasszony plébánia és a mai Tárnok utca környékén élt, a német városrészben. A központi hely társadalmi és anyagi helyzetükre utal. A gyógyszerészet és orvoslás elkülönítése — e korról szólva — kissé erőltetett. Helyesebb orvos-gyógyszerészről beszélni Gekmi-14 nus mester esetében is, akit 1332 és 1344 között több forrás említ, mint Róbert Károly és Nagy Lajos udvari patikusát (apothecarius domini regis). Tiszte és mestersége később László fiára szállt, aki viszont örökös nélkül halt meg, így birtokaiba újabb gyógyszerész ülhetett: Szerecsen Jakab. A feltehetően szicíliai arab befolyása az udvarban túlnőtt mesterségén. Tudjuk lakhelyét, sőt ismerjük arcvonásait is, királya pénzeiről. E pénzekből, az uralkodó súlyos betegsége miatt, bőven jutott az udvari orvosoknak. A XIV. század budai gyógyszerészei közül a szakírók leggyakrabban Synock és Brauch nevét említik. A későbbiekben egyre több patikus neve szerepel a levéltári okmányokban. Gyakran üzletük helye is megállapítható. Boltjaik fűszerüzlethez hasonlithattak. Erre utal a Budai Törvénykönyv rendelkezése : „a gyógyszerészek . . . csakis olyasmit (árusítsanak), ami régtől fogva patikába való . . . Vasárnap és más ünnepeken semmit se merjenek nyitott boltban árulni mindaddig, amíg a vecsernyét el nem harangozták, kivéve gyógyszert..." Mátyás király udvarában az orvosok és gyógyszerészek, a művészekhez hasonlóan, főleg olaszok, akik többnyire nagy befolyással rendelkeznek. 1485-ben a mesterség magyar személynévként is előfordul Pathikarws Bálint esetében. A mohácsi vészt közvetlenül megelőző időben Budán tartózkodott Nicolaus Melchior, a Nagyszebenből ide, majd Prágába származott alkimista orvos — de ő főleg a pénzszűkét igyekezett gyógyítani. A mestert I. Ferdinánd udvarában pénzhamisítás miatt lefejezték. A török megszállás idejéből Evlia Cselebi tudósít budai magyar orvosról; gyógyszerészt a történetíró nem említ. A város visszavétele után az állandó járványveszély miatt tábori patikák látták el a lakosságot is. Nagysokára a pesti gyógyszertár tulajdonosok — hasznukat féltve — kijárták, hogy ezek polgárokat ne szolgálhassanak ki. A lassan éledő Budán Bösinger Ferenc már 1687-ben megnyitja az első — Arany Egyszarvú nevű — patikát. Ezt hamarosan újabb követi. Egy esztendővel később Pesten megnyílik a „Szentháromság". A név utóbb jelképessé válik, ha arra gondolunk, hogy a két városban nyolcvan esztendeig csupán e három patika működik. A szegény beteg jószerivel csak a Felvidékről házalni járó olejkárok tudományában és füveiben bízhatott. A kőszegi jezsuita patika (Iparművészeti Múzeum)