Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Dr. Radnai Lóránt: Beépítések a Várnegyedben

A Fortuna utca — előtérben a 15. sz. ház köveket a törökök kiűzése után másutt használták fel, így megnyugtató rekonstrukcióról nem lehetett szó. A másik megoldáshoz — amely az újkori vár helyreállítását javasolta — már volt ugyan felmérési meg fotóanyag, de az eredmény a középkori értékes leletanyag ismételt „elrejtése" lett volna. A viták során született meg az az elképzelés, amely szerint azokat a középkori házakat, amelyek a helyreállításhoz elegendő hiteles anyaggal rendelkeznek, a középkor „megmutatásával" kell rekonstruálni, a többieknél viszont a barokk-klasszicista homlokzatokat kell helyreállítani. A helyreállítás további nehézsége az volt, hogy ezekbe a restaurált házakba lehetőleg korszerű és minél nagyobb számú lakást kellett beépíteni. A foghíjak kitöltése elsősorban városképi okokból vált szükségessé. A Várban megszokott zárt utcaképek, amelyeknek egy-egy szakasza valóságos városképi enteriőr, nem maradhattak az elpusztult házak helyén lezáratlanul. Új probléma merült fel: mi épüljön e romházak helyén? Igaz ugyan, hogy ezeknek a telkeknek legtöbbjén is megmaradt a középkori vagy későbbi pince-és alapfalrendszer, de az elpusztult házakat ezek alapján rekonstruálni nem lehetett. A régi pincék, alapfalak felhasználása esetén is a járdaszint feletti régi házak újbóli felépítése — rajzok, fotók alapján — mú'történeti csalás lett volna. Pedig sokan hajlottak ebbe az irányba, hiszen még néhány évvel korábban, az 1950-es évek első felében, az új beruházások építményeinél is megkövetelték a magyar klaszszicizmus kora építészeti hagyományainak követését. E rövid életű irányzat nyomot hagyott a korszak építészeti alkotásain, és erősen kísértette azokat az építészeket is, akik a Várnegyed foghíjainak beépítésére kaptak megbízást. Nagy merészség kellett akkor ahhoz, hogy építészeink ismét visszatérjenek a sokak által „nyugatias"-nak ítélt korszerű építési formákhoz, mégpedig éppen a Várnegyedben, ahol akkoriban kézenfekvő lett volna a klasszicizáló archaizálás. Az Országos Takarékpénztár bevonásával és segítségével mégis megépültek az első korszerű „foghíjházak". Ezeket előbb idegenkedéssel fogadta a közvélemény, hiszen alumíniumablakok, franciaerkélyek, üveges-rácsos kapuk szokatlanok voltak a régi környezetben. Később ismét kiderült, hogy a jó építészet minden környezetben sikert arat. így épült be a Várnegyed jóegynéhány foghíja. Az Úri utca 30., 32., 34., a Fortuna u. 15., 21., a Szentháromság utca 9. sz. alatti és még sok más épület bebizonyította, hogy az ódon környezetben is lehet jól beilleszkedő, korszerű épületeket emelni. Ezek az építkezések nem voltak olcsók. Mégis a magas költségek mellett is sokhelyütt elmaradtak a tervezők ésszerű elképzeléseinek olyan részei, amelyek a Várnegyed kulturális értékét emelhették volna. Viszont sok régi épület belsejében sikerült a lakások korszerűsítését megoldani. A nagy anyagi befektetések mellett is visszamaradtak a Várnegyedben olyan foghíjak, amelyek begyógyítása már aligha várathat magára. Bár a budapestiek véleménye megoszlik az egyik legnagyobb romtelek-csoport beépítéséről, az épülő Hilton szállóról, reméljük, hogy itt hasznos és szép eredmények várhatók. De kutatjuk annak okát is, hogy a Várnegyed egyes legjelentősebb pontjain miért tátonganak még mindig a háborús sebhelyek. A Dísz tér 1. számú telken a háború előtt a Külügyminisztérium épülete állott. Ez a telek a Hunyadi János út végét jelentő középkori Vízikapu (vagy Szt. Jeromos kapu) közvetlen szomszédságában fekszik. A Minisztérium épülete csaknem teljesen elpusztult. A földszint és a pincék faldarabjain kívül csupán a régi kapu egyik aedikula-oszlopa maradt meg. Itt valamikor középkori ház állott, az elpusztult; és a helyére a XVIII. sz.-ban új ház épült. 1900-ban ezt lebontották és helyére a Külügyminisztérium eklektikus épületét emelték. A telek jelenleg az Egyesült Államok tulajdonában van. Ha egyszer a magyar állam visszakapja, különleges építészeti feladat lesz a beépítése. Sajnos a hátsó határon álló csupasz tűzfalak városképileg még a pesti oldalról is rendkívül bántóak. Jelenleg a szomszédos óvoda szeretné itt sétáltatni apróságait, mert a romok között már hatalmas fák nőttek fel az elmúlt 30 év alatt. Ugyanilyen holtponton áll egyelőre a Tárnok u. 15. sz. telek ügye. A telek beépítése szorosan összefügg a Mátyás-templom környezetének kialakításával. Erre a telekcsoportra már a harmincas években készültek érdekes tervek, köztük olyan is, amely a Mátyás-templom oldalán szűk, középkorias teret képez ki, s ennek a Halászbástya felé meglevő esését helyenként közbeiktatott lépcsőzettel tagolja. Egyelőre nem született döntés a telek felhasználásáról. Persze az itt emelendő épületek nívós kialakításához jelentős pénzügyi eszközökkel rendelkező megrendelő kellene! A Szentháromság tér 7—9. sz. romterületre már készültek tervek. Valamikor itt három telken három önálló ház állott. Mindhárom épület középkori eredetű volt. 1945-ben oly mértékben elpusztultak, hogy még a pincék egy része is rommá vált. 11