Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Veszprém

közművesítés gyakran az adagos költségek kétszeresét is felemészti a sziklás talaj miatt. Vízgondok nyomasztják a várost: az éltető karsztvizet elszívja a bauxitbányászat és a Balaton, lévén a tóparti üdülőhelyek szomja mind olthatatlanabb. így hát amíg a regionális vízmű elkészül, az ínséges nyári hetek alatt Veszprémben menetrendszerűen hirdetik ki a vízkorlátozásról szóló rendelkezéseket. Különleges helyet — sorrendben sajnos, a legnagyobbak egyikét — foglalja el a város gondjai között a vendéglátóipar. Veszprémben évente több átutazót tartanak nyilván, mint amennyi az ország egész lakossága, az éjszakára is itt maradó vendégek számát pedig félmillióra becsülik évente. A Dunántúl közepén, a 8-as főközlekedési útvonalon zajló népvándorlás, a Szombathely felé irányuló forgalom óhatatlanul lecsapódik a városban, mellesleg már a rómaiak hadiútja is éppen itt, ezen az elszigetelt, isten háta mögötti bakonyi vidéken vezetett az Adria felé. Egyúttal Veszprém, mint a Balaton északi „hátországa", a fürdőhelyekről behúzódó autó- és autóbuszkaravánok célállomása is, különösen amikor rossz az időjárás. Évente több mint hárommillió vendég fordul meg a város agyonzsúfolt vendéglátóhelyein, s a tranzitutasok, a turisták sűrűn fogadkoznak, hogy legközelebb magukkal hozzák az elemózsiát. Kiváltképp kevés az olcsóbb bisztró, a szolid cukrászda, a kisvendéglő és étterem. Nemrég nyílt egy kis söröző. Két nap alatt háromezer vendége volt! Lehetséges, hogy sokakban megütközést kelt az eset, pedig megtörténte városban legutóbb komoly fejtörést okozott a vezetőknek, hogy a kereskedelem-fejlesztési keret maradékából borozót vagy patikát építtessenek-e. Nagy keservesen ugyan valahogy mindkettő számára kisajtolták a pénzt, de maga a tény, hogy a kérdés így felvetődhetett, bizonyítja a vendéglátóipar bajait. A roppant idegenforgalomban elvész az új Veszprém Szálloda, máris elkelne még egy nagy hotel. Itt kell megemlíteni, hogy sok veszprémi lakos igencsak elégedetlen, amiért amennyi öröme, annyi bánata is van a Balatonból. Az öröm: a tó északi partja jócskán ad közeli munkaalkalmat, másrészt negyedórás utazással bárki megmártózhat benne. A bánat: az elszippantott vízről már szóltunk, de sajnos, az iparosokat is elszívja a Balaton-part, ezért is gyenge a veszprémi szolgáltatás színvonala. A tó közelsége a fő oka annak is, hogy a veszprémi piac a legdrágábbak közé tartozik. A motorizáció ártalmai Hajdan az a szólásmondás járta — egyúttal a város életének eseménytelenségét is híven tükrözve —, hogy „Veszprémben vagy harangoznak, vagy a szél fúj". A húsz-harminc esztendővel ezelőtt külvárosba telepített gyáripar a város terjeszkedése miatt ma már a belvárosban érezheti magát; szennyezését csak az örökös bakonyi széljárás enyhíti. Ha Veszprém már nem is nevezhető a legtisztább levegőjű magyar városnak mint hajdan , sokhelyt még mindig megirigyelhetnék „ájerját", annak ellenére, hogy a magyar vegyipar negyven százaléka a városban és környékén termel. S mivel nemcsak a friss fuvallat, hanem a por is át-átjárja a várost, a zöldterületek fejlesztésére örvendetesen nagy gondot fordítanak a városrendezők. Már csak azért is megbecsülnek, óvnak és gyarapítanak minden tenyérnyi zöldet, mert meglehetősen nehéz harcot kell vívni érte a talajjal. A parkosítás, a fásítás, a növényzetültetés fortélyainak elsajátításához egyébként jó tanítómesterre talált a város: testvérvárosától, Kőbányától kér és kap tapasztalatokat. A környezetvédelmet segíti végül elő, hogy itt is kezd tért hódítani a gáz- és távfűtés. Az autóközlekedés több vonatkozásban is neuralgikus pontja a város életének. A környező ipar teherautóforgalma, az idegenforgalmi tranzit közlekedés és a helyi lakosok személygépkocsi karavánjai számára nagyon is kis városnak bizonyul Veszprém Ezért hát nemcsak minden egyes garázsért vívnak a budapestinél is öldöklőbb harcot a kocsi- és lakástulajdonosok, hanem a „csillaggarázsokért" is. Tolonganak a parkírozóhelyekért; ráadásul a város vezetői az amúgyis szűköcske belterületről kitiltották a kocsikat. Tréfás epizódként érdemes felemlíteni, hogy a pártbizottság székháza mentén levő „demotorizált" teret a hálás gyalogosok maguk között „Venczel térnek" nevezték el, a kocsikitiltás egyik kezdeményezőjének, a városi pártbizottság titkárának nevéről. . . A város jelenlegi közúti hálózatát állandó jelleggel eldugaszolja a forgalom. A vasút felőli, leágazó útszakaszon az érkező kocsioszlopok rendszeresen összetorlódnak, mert a várost éppen a közepén keresztülszelő 8-as főközlekedési út is telített. A centrumban levő csomópont sem bírja már a helyi és a tranzit forgalmat, amely magában foglalja a vasútvonalak megszüntetése miatt indított balatonőrsi és balatonalmádi vonatpótló buszok járatait is. Autós, utas, gyalogos egyaránt szenved ezen a megkerülhetetlen csomóponton. Két aluljáró és a várost megkerülő új, Myi-es főútvonal — Budapesten külső közúti gyűrűnek neveznék, ha elkészülne -hozhat csak gyógyírt; e létesítmények építése azonban még eltart egy darabig. 9 A vegyipari egyetem Modern üzletsor Utca a várnegyedben