Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Csigó László felvétele

üdapest XIII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1975 JÚLIUS ft FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. "20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 75.1505 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7. Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft. egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Az 1975. évi Földes Ferenc díjasok 3 Urbanizálódó ország V. Fekete Gábor: Veszprém 6 Dr. Radiiai Lóránt: Beépítések a Várnegyedben 10 Granasztói Pál: Vendéglők világa 18 Vargha Balázs: Karinthy Ferenc pesti szíve III. ..." 22 FÓRUM Preisich Gábor és dr. Szűcs István: Hozzászólások a budapesti agglomeráció vitájához 28 Köves Rózsa: Garami Ernő életútja 32 Barkoczi Péter: A Rákóczi út páratlan oldala 35 H. Boros Vilma Polgári leányiskola a század elején 38 Zolnay László: Halál, temetés, tor a régi Pest-Budán 41 A címlapon: Csigó László felvétele A hátsó boritón: Rippl Rónai József: Nő rózsával (1898, gobelin) Az Iparművészeti Múzeum tulajdona (Schiller Alfréd felvétele) Szerkesztő bizottság. BUZA BARNA szobrászművész: FEKETE GYULA író: GARAI GÁBOR költő: GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója: PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője: RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója: Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes: Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Gábor József A szociálpolitika néhány kérdéséről Budapest Főváros Tanácsa 1974 decemberében tárgyalta a fővárosi és kerületi tanácsok szociálpolitikai tevékenységéről készített jelentést. Megállapította, hogy kialakultak azok a gondozási formák, kiépült az a fővárosi intézmény rendszer, amely nemcsak országosan, hanem nemzetközi mértékkel mérve is kiemelkedő szintű ellátást biztosít. Kiemelt feladatként határozta meg a szociálpolitika távlati fejlesztési tervének, ezen belül az V. ötéves terv feladatainak kimunkálását. Ennek során el kell végeznünk új intézményeink értékelését és fejlesztési irányuk meghatározását, valamint meg kell teremteni a már hagyományos gondoskodási formáknak minősíthető szociális otthoni rendszerünk, segélyezésünk, szociális foglalkoztatóink összhangját társadalmi fejlődésünkkel. A tervezés elvégzéséhez rendelkezünk azokkal az adatokkal, amelyek tervezési alapelveinket kialakítják, emellett szociálpolitikai szemléletünk átalakításának vagy továbbfejlesztésének szükségességét is bizonyítják. A felszabadulás óta szociálpolitikai gondoskodásunk feladata többször változott. Az első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy gondoskodjunk a hajléktalanok elhelyezéséről, vagy a megrokkantak, jövedelem nélküliek, munkaképtelenek anyagi segítéséről. A felszabadulás után 1500 szegényházi, szeretetotthoni férőhelyet örököltünk. Ma már több mint 5500 a szociális otthoni férőhelyek száma. Ez után kerülhetett csak sor szociális otthonaink berendezésének kulturáltabbá tételére, az egészségügyi gondozás kialakítására. Ma már a feladatunk több és más. Melyek azok a főbb adatok, amelyekre szociálpolitikai gondoskodásunk feladatainak meghatározását építjük? Különösen figyelnünk kell arra, hogy az idős lakosság száma és a lakosságon belüli arányuk gyorsan növekszik a fővárosban. Közismert az is, hogy közülük igen magas, mintegy 30% az egyedülállóak aránya. Kezdetben a szociális otthonok célja a hajlék, a megélhetés elemi feltételeinek biztosítása volt. Ma már nyugdíjas házak épülnek, ahová azok kérik elhelyezésüket, akik ennek ellenében komfortos, nagyobb lakást adnak át a tanácsnak. Felmértük azoknak a lakáskörülményeit is, akik jelenleg szociális otthoni elhelyezést kérnek. Az adatok szerint 50% a főbérlő, 5% társbérlő, 29% pedig családtag. Kérelmüket tehát döntően nem a lakáshiány indokolja. 1969-ben a szociális otthonokban elhelyezettek több mint 50%-ának semmilyen jövedelme nem volt, vagy néhányuknak a jövedelme 500 Ft alatt volt. Az utóbbi 5 év alatt ez az arány megfordult. 1968-ban mintegy 5000 beutalt közül csak 410 gondozottnak volt 800 Ft feletti jövedelme; ma már több mint 1400-nak. A beutalás indoka tehát egyre kevésbé a megélhetés feltételeinek hiánya. Az utóbbi 5 évben a segélyezésre fordított összeg 20 millió Ft-ról közel 32 millió Ft-ra emelkedett. Ugyanakkor a segélyezettek száma jól érzékelhetően csökkent; 1968-ban 3803, 1973-ban pedig 3399-en kaptak rendszeres segélyt. Elutasított kérelem nem volt. Kevesebb lett tehát azoknak a száma, akiknek a jövedelme nem éri el a legalacsonyabb özvegyi nyugdíj mértékét, vagy akik jövedelemmel egyáltalán nem rendelkeznek. Segélyezési rendszerünk súlypontja ezzel áttevődik a rendszeres segélyezésről az alkalmankénti rendkívüli segélyezésre. Továbbra is számolnunk kell azonban az alacsony összegű nyugellátásban részesülők segítésével. Nyugdíjrendszerünk már csaknem általános. Az eltartottak aránya 1960 és 1970 között 10 év alatt 29,6%-ról 17,2%-ra csökkent. Ez az arányeltolódás azért is jelentős, mert a nyugellátás anyagi függetlenséget is biztosít.. Emellett a hosszú munkában eltöltött időnek olyan tudatformáló hatása is van, hogy az időskorúak tovább ragaszkodnak függetlenségükhöz és nem szívesen költöznek össze gyermekeikkel sem. A három generáció súrlódásmentes együttélése, különösen a modern lakásokban és élet-' körülmények között, csaknem lehetetlen. Néhány éve tovább-dolgozásra ösztönző rendelet jelent meg, és ezzel a lehetőséggel élnek is. Változatlanul magas /