Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Devecseri Lászlóné: Az Országos Kiállítás 1885-ben

A kiállítás látképe hegyek. Még az is érthető, hogy az utolsó két évtizedben létrehozott középületeket és új útvonalakat így írják le a városba érkező vendégek számára: „ . . . irigykedve nézi a külföldi világvárosok fia az óriási, célszerűen épített rakpartot, a monumentális központi pálya-udvart (Keleti Pályaudvar), a kellemteljes csinosság által szembeötlő osztrák—magyar vasúti indóházat (Nyugati Pályaudvar), a palotaszerű vámházat, a főváros legújabb ékességét, a királyi operaházat." A Sugár útról (Népköztársaság útja) ezt olvashatjuk: „ ... s itt elénk tárul a sugárút, e ragyogó szépségű városrész ... 15 évvel ezelőtt ott, ahol most a sugárút pompás palotasorai emelkednek, szűk, egészségtelen utczácskák összevisszasága közt tévelygett az ember ... a sugárút rendkívüli hatást tesz a látogatókra összhangjának nagyszerűsége által." Ha azonban a világvárosiasságával szüntelenül kérkedő fővárosnak a mai Petőfi-híd környékéről készült „távlatkép"-ét, vagy a „palotaszerű" Fővámház körüli „szárnyas piacz" metszetét vesszük szemügyre, elragadtatottságunk nyomban mérséklődik. S a fővárosról közölt korabeli adatok is tanúsítják, hogy a látványos fejlődés ellenére Budapest még nem érte el a nyugati nagyvárosok szintjét. Gelléri Mórnak a „Budapest a Kiállítás alatt" című kalauzában közölt adatai szerint a főváros népességszáma : 429 532 fő. A házak statisztikája: 1883-ban Budapesten 7556 földszintes, 1853 egyemeletes, 709 kétemeletes, 458 háromemeletes, 69 négyemeletes, összesen, 10 645 ház volt. Még inkább mutatja a kisvárosi jelleget, ha megnézzük a „házi állatokra" vonatkozó adatokat: „szarvasmarha éspedig: tehenész vagy parasztbirtokos tulajdona 5183, birtokos vagy magánzó tulajdona 9272, ló 11 611, sertés 85 273 . . . szárnyas háziállatok 84 100." Az emeletes és a földszintes házak szembetűnő aránytalansága, az állattartás mértéke bizonyítja, hogy menynyire indokolatlan az eddig megtett út túlértékelése. A „világváros" kellős közepén, különösen a Józsefvárosban és Ferencváros zugaiban, düledező házikók között csatangol a baromfi, az udvarról disznóölés lármája hallatszik és homoktenger önti el az utcákat . . . Mindennek ellenére a főváros növekedését megállítani, illetve fejlődését vitatni nem lehet. Tovább folytatódik a középületek emelése, új útvonalak, terek kialakítása. A nagyvárosiasodást mutatja, hogy már van tömegközlekedés: a lóvasút 1866 óta szállítja az utasokat. Az utcák esti világítását gázlámpák szolgáltatják. Egymás után épülnek a főváros pompás szállodái, új klinikái és kórházai, van már postája és vágóhídja . . . És 1885-ben országos általános kiállítást rendeztek Budapesten, hogy „az élet minden területén tapasztalható . . . növekedés dokumentumait az egész világ szeme elé tárják". Először pesti iparosok vetik fel a kiállítás ötletét. 1883-ban az országgyűlés törvénnyé emeli a javaslatot, de ekkorra már a terv átfogó, általános, országos kiállítás rendezésévé szélesedik. 1885-re felépül a Városligetben a 90 pavilonból álló fényűző, iszonyatos költségeket felemésztő kiállítás, amely két éven át foglalkoztatta a szervezőket és a lakosság minden rétegét. A napi- és hetilapok, a folyóiratok a kiállítás hasznosságát és időszerűségét bizonygatják, ahol nemcsak a termelés mutatja be eredményeit, hanem a tudomány, az oktatás, a könyvkiadás, a közigazgatás, az egészségügy, a művészet is képet nyújt haladásáról. Mindebből pedig látható: méltók vagyunk immár arra, hogy Európa művelt országai közé befogadjanak. A lapok hangoztatják: 41