Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Preisich Gábor: Mit tekintsünk a város történeti értékének?

FÓRUM i város történeti értékének? lakások, vagy olyan intézmények létesülnek, amelyek a történelmi keretben megfelelően működhetnek. A belső városrészek utcáinak vonalvezetése csak abban az esetben és olyan mértékben őrizhető meg, amilyen mértékben a mai élet követelményeihez alkalmazkodhat. Ellenkező esetben elkerülhetetlen a változtatás. A történeti értékek a város természetes fejlődése során állandóan megsemmisülnek — ám helyettük újak keletkeznek. Ez a folyamat néha a történeti fejlődés szükségszerű velejárója, de gyakran értetlenségből ered, olykor pedig kényszerű külső hatások (háború stb.) következménye. A történeti fejlődés kedvező esetben úgy megy végbe, hogy az új rétegek kiegészítik a meglevőket; ilyenkor a történeti érték nem semmisül meg, sőt gazdagodik. Ehhez folyamatos, ám nem túl gyors fejlődés szükséges. A XIX. század második felében megindult rohamos urbanizáció az európai városok történeti értékeit nagyrészt megsemmisítette. Ebben az időszakban ezt az értéket általában még nem ismerték fel s gátlástalanul pusztították. Példaként említhetem a Lipótváros szép, klasszicista házai nagy részének lebontását; még a felszabadulás után is csak nagy nehézségek árán sikerült a megmaradtak közül például a Münnich Ferenc utcai gimnáziumot, vagy az Arany János utca — Október 6. utca sarkán álló épületeket a bontástól megóvni. Az értetlenségnek esett áldozatul nem egy szép műemlékünk, közöttük a Margitsziget parkhálózatához gyönyörűen illeszkedő ún. Ybl fürdő. Az értékeket a történelem viharai is pusztítják. Budapest ebből a szempontból a legtöbbet szenvedett városok közé tartozik. A török megszállás alatti ostromok, a szabadságharc alatt a Budát védő osztrák csapatoknak a pesti Duna-partot romba döntő ágyútüze, a második világháborúban a Duna-hidak felrobbantása, a város bombázása: mindmegannyi okozói jelentős történeti értékek pusztulásának. Vegyük sorra ezek után — ha csak futólag is —, hogy mit tekintünk a hivatalosan műemlékké nyilvánított épületeken és a védett utcaképeken felül a mai Budapest legfontosabb, megtartandó, megőrzendő történeti értékeinek. Ilyen legelsősorban az a strukturális váz, amely Budapestet a természeti adottságokon felül más világvárosoktól alapvetően megkülönbözteti: főútvonal-hálózatának a Dunára és a Duna-hidakra orientált világos rendszere. Hibásnak kell tartanunk szokat az elképzeléseket, amelyek erre a rendszerre jellegét megbontó közlekedési elképzeléseket próbálnak erőltetni (például a Kiskörutat kétszintessé átépíteni, a Sándor utcát főforgalmi úttá szélesíteni stb.). Ésszerű kiegészítésük azonban — mint annak idején a Sugár út, vagy a Nagykörút kiépítése — gazdagíthatja ezt az értéket. Budapest egyik legjelentősebb történeti értéke a táj és a történelem során keletkezett művi környezet egymáshoz illeszkedő harmóniája. A budai hegyvidéknek újabban joggal támadott túl sűrű beépítése, vagy a hegyoldalakon agresszíven jelentkező új építészeti elemek — a többi között a Törökvészi út mentén épülő magasházakra és a rózsadombi SZOT-szállóra gondolok— megbontják ezt a harmóniát. Városrészeink arculata, épületegyüttesei abban az esetben tekinthetők történeti értéknek, ha építései koruknak megfelelő magas színvonalat képviselnek. Ezért nem csupán a városképi védelem alatt álló Várnegyed, vagy a Népköztársaság útja történeti érték; ilyen a többi között a Nagykörút, a Vörösmarty tér, a Felszabadulás tér, a Kossuth Lajos utca is. De az én szememben történeti érték például a kisvárosi hangulatot árasztó Rózsák tere, vagy a Klauzál tér keleti oldalát övező házsor is, habár egymagában egyik épülete sem ,,mű-A Belvárosi templom Házsor a Népköztársaság útja elején 29