Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Berkovits György: A külváros külvárosa

idomulni, mert a település pontosan olyan, amilyen a betelepülő. Fiatal, átalakulóban levő. Halásztelek tehát azoknak a munkásoknak a települése, akik nem juthattak be Csepelre. A munkahelyük máshol van, mint a lakóhelyük. Ugyanakkor az a néhány üzem és vállalat, ami helyben van, nem igazán Halászteleké. Mert nem önállóak. A fontos döntések nem helyben születnek A leglokálisabb üzem, a termelőszövetkezet csak akkor erősödött meg, amikor lehetősége nyílt arra, hogy létrehozza kiegészítő üzemágait: a nyomdát, a présüzemet, a forgácsolóműhelyt és a fuvarozó részleget. Vajon kinek termeltek ezek az üzemek? Nem helyi megrendelésre és szükségletre. Különösen nem a fuvarozó részleg, amelynek 70 teherautója és 70 gépkocsivezetője — többségükben nem is halásztelkiek! — a gazdaság 1973-as bevételének 80 százalékát adta. Érdemes nyomon követni, ahogyan a Szabad Május téeszt Budapest mezőgazdaságába bekapcsolták s ahogyan önállóságát fokozatosan elveszítette. 12 milliós állami támogatást kapott a gazdaság, hogy részt vállaljon a főváros zöldség- és gyümölcsellátásából. A pénzből 300 holdat alagcsöveztek az öntözéses zöldségtermesztéshez. Ezeken a drága parcellákon azonban továbbra is búzát meg árpát termeltek, az öntözőberendezés pedig eliszaposodott, tönkrement. A téesz vezetői munkaerőhiányra és a majdani ráfizetésre hivatkoztak ... De nem bújhattak ki a központi döntés alól: Halásztelken meg kell honosítani a nagyüzemi zöldségtermesztést, a főváros jobb ellátása érdekében. A termelőszövetkezetnek be kellett lépnie a Szigetkert Kertészeti Közös Vállalkozásba, több Csepelszigeti és csepeli téesszel együtt. Ennek a vállalkozásnak a legerősebb tagja a csepeli Duna téesz, ez a jól gazdálkodó, kertészkedő-zöldségtermelő gazdaság. Vezető szerepét nem vonhatják kétségbe a halásztelkiek sem. Vagyis a Szabad Május téesznek kevesebb az önálló döntési lehetősége. A másik helyi gazdaságnak, amely csak tszcs volt, egyesülnie kellett a Szabad Májussal. Tovább szűkült tehát a helyi döntések köre és jelentősége. Persze, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a téeszcsében a bolgárkertészek egyesültek, akik — mint kiderült — a csoportot tulajdonképpen csak fedőnévnek használták. Mindegyiküknek volt például saját kis teherkocsija, amivel az árut piacra szállították. Aztán: a Kertészeti Egyetem Tangazdasága is csak termel Halásztelken, de az irányító döntéseket természetesen Budapesten hozzák. S vajon honnan irányítják a Szerszámgépi pari Művek Fejlesztő Intézetét, a Weiss Manfréd-féle kis gyár utódját? Nem Halásztelken határozzák el, hogy mikor és milyen új öltözőt, ebédlőt, meg technológiai csarnokot építsenek. Mint ahogy az üzemben kidolgozott találmányok, szabadalmak többsége talán nem is a Halásztelken lakó mérnököknek, technikusoknak, közgazdászoknak köszönhető, hanem azoknak, akik Budapestről járnak ki, vagy azoknak, akik a vállalat ferencvárosi, kőbányai, angyalföldi, lágymányosi gyáregységeiben dolgoznak. Hogy sok köze nincs a SZIMFI-nek Halásztelekhez, bizonyíthatja lakótelepe is. A 70-es évek elején kezdték meg az OTP és a vállalat segítségével a 300 lakásos telep felépítését. Egy kétszobás lakás ára 360 ezer forint. De hiába kellett ennek az összegnek csak negyedrészét befizetni, az első 150 lakásból mindössze 6—8 halásztelki vásárolt — a többi vevő budapesti, főleg csepeli. A halásztelki munkásoknak túlságosan drága lakások ezek. A hagyományos falu valamikor gazdaságilag önálló és önellátó volt. Halásztelek egyáltalán nem hagyományos falu. Itt elveszett a döntések helyhez kötöttsége, kikerült a helyi lakosok és a helyi intézmények hatásköréből. Halásztelket a külvilággal öszszekötő egyetlen közlekedési eszköz a 38-as és a 138-as autóbusz. A Budapesti Közlekedési Vállalat irányítja tehát a község közlekedését. A 38-as csuklós busz — és piros jelzésű gyorsabb párja — megfelelő járat; nem kell sokkal többet várni rá a község 4—5 megállójában, mint bármelyik budapesti városi buszra. Aki Halásztelken fölszáll, 20—25 percen belül Csepel központjába, aTanácsház térre ér. Onnan a Boráros tér 10 perc a gyorsvasúttal ... De kell is a jó közlekedés! Mert a dolgozó anyák hajnalban cipelik kicsinyeiket a gyári bölcsődébe — Halásztelken ugyanis nincs bölcsőde. Mert az óvodáskorú gyerekeket is viszik a gyári óvodába — a helyi óvoda szűk. Mert szakmunkástanuló-intézetbe, szakközépiskolába, gimnáziumba Csepelre járnak a halásztelki tizenévesek. Es a csepeli rendelőintézet illetékes a halásztelki betegek gyógyítására. A halásztelkiek a csepeli üzletekben vásárolnak. S bár Halásztelken is van vendéglő meg eszpresszó, mégis Csepelen szórakoznak. Moziba is bejárnak, mert a községben nincs mindennap vetítés. Ahhoz a településhez kötődik az ember, ahol dolgozik; ahol a gyerekeit gondozzák, vigyázzák, tanítják; ahol gyógyítják; ahol vásárolhat, szórakozhat. A halásztelkiek tehát elsősorban nem a községhez, hanem az otthon négy falához kötődnek, ahol házimunkát végeznek, barkácsolnak, tévét néznek. Jó esetben az otthon négy fala saját házukat jelenti. De ez a ház lehetne máshol is . . . Miért nem működnek a helyi szervezetek? Mivel az ideköltözködés évtizedek óta tart, jogos a kérdés: ki segíti a honpolgárt, aki ide vetődik? Valójában — senki. Bejelentkezik, ha van hová. A lakóbizottságok csak formálisan szerepelnek. Helyi klubok, amelyek arra szerveződtek volna, hogy a betelepülőt segítsék, ellássák tanáccsal, nincsenek. S más helyi klubok? A Hazafias Népfront községi szervezetének nincs klubja. A téesznek sincs. Munkásklub nem alakult, értelmiségi sem. A nők számára sem szerveződött egyesület vagy klub. Az öregeknek, a nyugdíjasoknak volt, de megszűnt. Egyedül a fiataloknak van ifjúsági klubjuk. Községi KISZ-szervezetnek viszont nyoma sincs. Néhányszor megalakult, majd újra meg újra széthullott. Talán az ifjúsági klub segítségével ismét létrejön. A SZIMFI-nek van KlSZ-szervezete, de akárcsak az üzem, ifjúsági szervezete sem tartozik szorosan a községhez. A művelődési ház is bezárt, mert az e célra kijelölt épület alkalmatlannak bizonyult. Az igazgatónak felmondtak. Szeretnék, ha legalább klubkönyvtár alakulna helyette . . . Még honismereti kör sincs. Nem akadt senki Halásztelken, aki „honának" tekinti lakóhelyét s kíváncsi lenne községe történetére? Ritka az a falu, amelynek nem írták meg a krónikáját — Halásztelek ezen kevesek közé tartozik. Templom nélküli község sem sok akad. Halásztelek ilyen: elkésett a templomépítéssel. Amikor hivatalosan is önálló község lett — 1950 után —, ki épített volna templomot? Két imaháza van mindössze. A katolikusoké egy régi kocsmahelyiségben; itt misézik, prédikál a helyi pap. A reformátusok imaháza a többi kertes magánháztól semmiben sem különböző épületben található. Jehova tanúi viszont itt is számosan vannak. Úgy tűnik, a legéletképesebb egylet a labdarúgó-csapat; 1974-ben kitűnően szerepelt a járási bajnokságon. Az MHSZ minden évben rendez egy lövészversenyt. Az önkéntes tűzoltók is mindig megtartják évi bemutatójukat. Amihez azonban közös összefogás kell, mert létszükséglet, s különben nem érnének el eredményt, arra összefognak a halásztelkiek. A legfontosabb egy ilyen robbanásszerűen népesedő településen a közművesítés. A kommunális beruházásokról a helyi lakóközösségnek kell döntenie. Mert ha például továbbra is ásott kutakból isznak, vérhast kaphatnak. A rossz víztől 1968— 70 között 57-en betegedtek meg súlyosan. Megalakították hát a vízműtársulatot, 1964-ben. Nyolc év alatt megépítették a vízvezetéket és a vízművet. Kijárták, hogy a megyei tanács 400 ezer forinttal — plusz a vízügyi alapból 114 ezerrel — és a különböző helyi vállalatok 132 ezer forinttal járuljanak hozzá a lakosság összeadott 2 millió forintjához. Ez az öntevékeny szervezet volt eddig a legjelentősebb társadalmi közösség, büszkék is rá a halásztelkiek. Amint elkészült a vízvezeték, a társulás feloszlott. Megszűnt a szükséghelyzet. * Egy település önállósága talán jellemezhető a helyben hozott döntések súlyával, gyakoriságával. Kitűnhetett az elmondottakból, hogy a Halásztelek számára fontos döntések főleg Budapesten illetve Csepelen születnek. Ezért halódnak itt — vagy meg sem alakulnak — a helyi szervezetek. Valójában tehát Csepelhez tartozik a község. Különleges helyzetéből adódóan így vált Halásztelek a külváros külvárosává. 36