Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Berkovits György: A külváros külvárosa

H. Szűcs Margit A pesti kereskedelmi akadémia a múlt században Az Alkotmány utcai épület korabeli festményen A szakiskola igénye a gazdasági fejlődés meghatározott fokán jelentkezik. A 19. század elején Magyarországon a fiatal kereskedő a boltban töltött inasévek alatt szerezte meg a gyakorlati képzettséget. Az első hazai „vasárnapi iskolát" — mely a tanonciskola elődje volt — a pesti kereskedők alapították. Ugyancsak Pesten nyert polgárjogot egy új iskolatípus : a kereskedelmi szakiskola, Bibanco Gyula itt nyitotta meg magániskoláját 1830-ban. Az első magyar kereskedelmi iskola és az akadémia megnyitása között eltelt 27 év egész gazdasági életünk és ebben Pest város nagyütemű fejlődésének időszaka volt. A nagyobb eredményekkel járó kereskedelmi ügyletek fokozottabb rendszerezést, áttekinthetőséget tettek szükségessé, ehhez pedig tágabb körű szakműveltség kellett. Appianó József a pesti Nagykereskedők Testületének ülésén 1856 januárjában elmondott beszédében egy magasabb fokú kereskedelmi iskola felállítására buzdított. Hangsúlyozta, hogy „Pest. . . jelentőségét és anyagi jólétét kizárólag a kereskedelemnek köszönheti". A nagykereskedők kezdeményezését a város régebbi, főként a kiskereskedőket tömörítő testülete, a Polgári Kereskedők is támogatták, akik egyébként a vasárnapi iskolát is alapították. Hamarosan megszervezték a közös előkészítő bizottságot és felhívást bocsátottak ki az iskola költségeihez való hozzájárulás érdekében. Az alapítványi összegeket gyűjtő íveken ott találjuk a korabeli Pest kereskedő és iparosvállalkozó rétegének ismert és ismeretlen neveit. A Helytartótanácshoz 1856 októberében beadott kérvény szerint az iskola szervezeti szabályzatát és tanítási tervét a hazai szükségleteket figyelembevéve alkották meg. Az intézet a Kereskedelmi Akadémia nevet kapta; így nevezték a pestivel egyidőben szervezett prágai és bécsi hasonló rendeltetésű iskolákat is. Az akadémia megalakításának vezető egyénisége a már említett Appianó József volt, a zsenge magyar kapitalizmus első generációjának jellegzetes képviselője. Maga terménynagykereskedő, a Valero-féle selyemgyár társtulajdonosa, az 1852-ben szervezett Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamarának, az 1854-ben alakult Pesti Lloyd Társulatnak és ekkoriban a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak is elnöke volt, ugyanakkor Pest város helyettes polgármesteri tisztét is betöltötte. Az általa képviselt réteg érdekei szabták meg az iskola szervezetének kialakítását. Ennek kidolgozása elsősorban Conlegner Károly nevéhez fűződik, aki jellemző alakja a kor „műszaki" értelmiségének: az 1844-ben alakult József Ipartanoda (később Műegyetem) számtan és könyvvitel tanára, 1848 —49-ben a bankjegyek gyártásának főbiztosa, ill. a bankjegynyomda igazgatója. Emiatt a szabadságharc bukása után menekülnie kellett, de 1857-ben újra katedrához jutott. Magyarországnak a Habsburg birodalmon belül elfoglalt gazdasági és politikai helyzete következtében tanítási nyelvül csak a német szolgálhatott. Polgárságunk jelentős része az osztrák tartományokból települt be, ennélfogva a kereskedelmi életben használt, de az ügyvitelben elrendelt nyelv is a német volt. A korabeli magyar sajtó felelősségre vonta az akadémia szervezőit, amiért tannyelvül nem a magyart választották. Ennek jogosultságát azonban erősen kétségessé tette az a tény, hogy a növendékek többsége nem beszélt magyarul. A magyar nyelv a kötelező tantárgyak sorába került; bár az osztrák oktatásügyi minisztérium azt kívánta, hogy csak azok számára legyen kötelező, akik e nyelven beszélnek. Az 1857 áprilisában jóváhagyott szervezet szerint az új iskola három tagozatból állt. A kétosztályos „előkészítő iskola" rendeltetése az volt, hogy azoknak a növendékeknek, akik a felvétel feltételeinek nem feleltek meg, a szükséges ismereteket megadja. A kétéves „esti szaktanfolyam" a gyakornokok továbbképző iskolája volt. A három éfvolyamú „felsőbb kereskedelmi tanintézet", vagyis az „akadémiai osztályok" jelentették azt az új iskolatípust, melyből középfokú kereskedelmi oktatásunk kialakult. A tantárgyak — a korabeli tantervekben mindig első helyen szereplő hittanon kívül — a következők voltak: német, magyar, francia és olasz nyelv, kereskedelmi levelezés és stílus, számtan, mértan, természettan, fizika-mechanika, kémia, általános és kereskedelmi földrajz, statisztika, kereskedelemtörténet, könyvelés és irodai munkálatok, kereskedelmi, váltó- és hajózási jog, vámszabályzatok, ipari és magántörvények ismerete, kereskedés és nemzetgazdaságtan, áruismeret, technológia, rajz, szépírás és — nem kötelező jelleggel — az angol nyelv. A Budapesti Hírlap 1857. november 10. számának híre: „ . . . kereskedelmi akadémiánk ünnepélyes megnyitása, mint kitűzve volt, tegnap f.hó 9-én de. 10 órakor végbement. Az intézet szállása egyelőre, míg saját épületre szert tehet, a Bálvány utczában az Ürményi-féle házban van. E szállás egyik szépen földíszített termében ment végbe a megnyitás számos közönség előtt". Az akadémia — mint látjuk — helyiségproblémákkal küzdött. Még 1856 novemberében Pest városához fordultak: a Redout (a régi Vigadó) épületében kértek helyet, ahol a pesti reáliskola is működött. A városi tanács a kérést elutasította, ugyanis az 1849-es osztrák ágyútűztől alaposan megrongálódott épület újjáépítését tervezte. Ezek után bérelte ki az akadémia a Bálvány utca és Fő utca (ma: Október 6. u. 22., ill. Arany János u. 17.) sarkán levő ház emeletének 16 szobáját. Az iskola csak lassanként vált ismertté. így esik szó erről a Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamara 1860. évi jelentésében: „Pesten igen sok kereskedőháznak tudomása sincs a Kereskedelmi Akadémia létezéséről .. . még a régi gyakorlat divatozik; a gyermekek 12—13 éves korukban vétetnek föl az elemi vagy alreál iskolákból az üzletekbe . . ." Az akadémia 1864-es jelentése viszont már megállapítja, hogy „az országban az intézetnek hasznát méltánylani kezdik". Anyagi támogatásban nem volt hiány. Az alapítványok gyűjtésében a vezérlő bizottság elnöke, Weisz Bernát Ferenc járt elől, aki egyébként kereskedő, bankár, Kossuth pénzügyminisztersége idején a főszámvevőség igazgatója volt. 1849-ben szabadságvesztésre ítélték; korszakunkban Deák Ferenc köréhez tartozott. Az igazgató és a tanárok kinevezésének jóváhagyása az osztrák oktatásügyi szervek joga volt, az „intézet magyar nemzeti irányá"-nak mértékét mégis a fenntartó testületek, ill. a gyakorlati lehetőségek döntötték el. Az éwégi bizonyítványokat és jelen-37