Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Berkovits György: A külváros külvárosa

bázták. Az ipari bázis mellett fekvő Hermina telep is súlyos bombakárokat szenvedett. A Hermina telepiek többsége 1945-ben a csepeli gyárak munkása volt. A lebombázott gyárakban azonban nehezen indult meg a termelés, ezért a munkások is igényeltek földet, gondolván: majd élnek ismét földművelésből. Hiszen nemrégiben még cselédek, földművesek voltak ... Kaptak is néhány holdat, felosztható föld bőven kínálkozott. Ahol viszont szűkében voltak a kiosztható földnek, onnan is települtek ide agrárproletárok. De tőkéjük, szerszámuk, állatuk sem az idetelepítetteknek, sem a cselédeknek, sem a munkásoknak nem volt. Amint lehetett, megalakították tehát a közös gazdaságot. Az újjáépítés befejeztével a munkások visszatértek a gyárakba. Sőt a cselédek és az idetelepített parasztok közül is többen felcserélték a nehezen induló gazdálkodást a gyári munkával. Az oly gyorsan megalakított téeszekben jobbára csak az aszszonyok és az öregek maradtak. A földosztás, majd az újjáépült csepeli gyárakban kínálkozó munkaalkalom 1949-re hirtelen megnövelte a telep lakosságát: ekkor 1400 embert számoltak össze. A következő évben már nem lehetett megtagadni a településtől az önállóságot. Elnevezték Halászteleknek. A 200 éve megsemmisült falu így támadt fel újra ... Halásztelek lakosságszáma 20 év alatt 300 százalékos emelkedést mutat. Ebben a tekintetben valamennyi Budapest környéki települést maga mögé utasítja (Százhalombatta kivételével; de az olajváros fejlődése nem spontán, hanem tervezetten történt). Tény, hogy nem költözhet minden csepeli munkás munkahelye tőszomszédságába; a betelepedés Budapestre korlátozott, s csak az lehetne azonnal budapesti lakos, aki a roppant magas albérleti díjat meg tudja fizetni. De miért éppen Halásztelek az a község, amely ennyire vonzza a vidékieket? Halásztelek kettős vonzereje Az indokok kézenfekvők. Őslakosság nincs; akik őslakóknak számítanak, azok is csupán 2 évtizede laknak itt. így a hagyományok is hiányoznak, amelyekhez igazodnia kellene az idevándoroltnak. Az új telepes itt nem találkozik idegenkedéssel, ellenszenvvel — hiszen a legelső lakosok is nemrégiben még új telepesnek számítottak. Ráadásul valamennyien ugyanott dolgoznak: Csepelen. Munkások mindannyian; származásuk, életpályájuk, sorsuk hasonló. A közös réteghelyzet és munkahely összekapcsolja a régi és az új lakost. Az is feltűnő, hogy milyen sok az azonos vezetéknevű család. A rokonok, a hajdani paraszti nagycsalád tagjai ugyanis egymás útját követve hagyták el falujukat, ment egyik a másik után, segítettek egymásnak munkahelyet, albérletet, majd telket, építőanyagot szerezni — végezetül házat építeni. Könnyű tehát beilleszkedni ebbe a faluba. Akár csak Budapesten vagy Csepelen, itt se faggatja a jövevényt senki, miért jött. Tudják, hogy a munkalehetőség végett — s nem azért, mintha Halászteleknél nem lenne jobb hely a világon. Mert eleinte a régi katonai barakkokban húzódtak meg a felvándorlók. Néhány család a téesz iroda emeletén zsúfolódott össze, másoknak csak a téesz udvarán jutott valami fészer-féle. S akiknek már a bolgárkertészek tömegszállásain sem került hely, kénytelenek voltak düledező sufnikért megfizetni a 700 forintos albérleti díjat. De — maradtak. A végleges letelepedés reményében. Mert Halásztelken mindenki építkezhet. Kell is építkezni, mert tanácsi lakásra senki sem számíthat. A lakásoknak több mint felét a 60-as években húzták fel. Most már a házhelynek is örülnek, mert telek nem jut mindenkinek. Viszont lehet építkezni mindenből: vályogból, sárból, vertföldből — a házaknak több mint harmadrésze ebből van. Lehet építeni egyszobásat — a lakások 54 százaléka egyszobás; nem szükséges a fürdőszoba — sokáig nem volt vízvezeték; ma már van, de a lakások felébe sem köthették még be. A közművesítetlen parcellák aránylag nem drágák, s házilagosan az építkezés is olcsó — legfeljebb nem felel meg az épület az építési szabványoknak. De ki törődik itt ezzel? A rendkívül olcsó — de így s ezért olcsó — építkezési lehetőség tehát a másik vonzereje Halászteleknek; a már fentebb említett mellett: hogy nem kell szokásokhoz, hagyományokhoz 35