Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Szabó Gabriella: A munkáslakás-építés új formái

A munkáslakás„A lakáshelyzet javítását pártunk fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. . . Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakáshelyzetének további javítására ... Az állam a jövőben is segíti a lakásépítő szövetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést." Az MSZMP XI. Kongresszusán elfogadott határozat e néhány mondata megerősíti az elmúlt esztendők párt- és kormányhatározatait, amelyek 1971-től kezdődően évről évre mind nagyobb előnyt és kedvezményt nyújtanak a munkás- és sokgyermekes családoknak, a fiataloknak. A költségvetés terhére több ezerrel növelték a fővárosban és az öt kiemelt városban az állami támogatással épülő lakások számát. Jelentős összegeket biztosítottak az építkezési területek előkészítésére, közművesítésére, s kedvezőbbé tették az OTP-hitelek feltételeit. A lakásprogram — ezen belül a vállalati támogatású magánerős, telepszerű, többszintes lakásépítkezés — végrehajtása fokozott erőfeszítéseket igényel az érdekelt állami, tanácsi és társadalmi szervektől. A fővárosban 1975 végéig kb. 450 vállalat és intézmény közel másfél milliárd forinttal kívánja támogatni a dolgozók lakásépítkezéseit. A vállalati segítséggel lakáshoz jutók 51%-a munkás, 53%-a fiatal. 1974—75-ben a vállalatok 14 ezer dolgozó lakásügyét kívánják megoldani, az ötödik ötéves terv időszakában pedig 20 ezerét. A negyedik ötéves terv két utolsó évében a szűkös kivitelezői kapacitás miatt azonban csak kb. 4 ezer lakás megépítésére lehet számítani. Az áthúzódó tízezer lakás 30 ezerre növeli a telepszerű formában megépítendő lakásigényt az ötödik ötéves tervidőszakban. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizottságának megítélése szerint a kedvezőbb pénzügyi és hitelfeltételekkel élve a vállalatok 1976—80 között 30 ezer dolgozót is önálló új lakáshoz segíthetnének. Mivel a kis- és középüzemek nem tudják tervező és szervező munkával, anyaggal és építő kapacitással segíteni a lakásépítést, ezért az SZBT és a KISZ Budapesti Bizottsága már 1971-ben kezdeményezte munkás-és ifjúsági lakásépítő szövetkezetek létrehozását. Azok az építő közösségek tekinthetők munkás- és ifjúsági lakásépítő szövetkezeteknek, amelyekben a lakásépítőknek legalább kétharmada munkás, fele fiatal s a lakások egyharmadát kis- és közepes nagyságú vállalatok, intézmények dolgozói kapják. E szövetkezetek elősegítik az építési területek feltárását, a kapacitás biztosítását, számontartják és összefogják az építkezésben résztvevő vállalatokat, intézményeket. S nem utolsósorban a tapasztalatok szerint e szövetkezetek jobban és olcsóbban építkeznek, mint az országos átlag. A legelőnyösebb szervezeti forma tehát a lakásépítő szövetkezet. Ennek első kitűnő példája a főváros XVI. kerületében megalakult Centenárium Ifjúsági és Munkás Lakásépítő-Fenntartó Szövetkezet volt, amely a kezdeti gondok, nehézségek ellenére meggyőzően bizonyítja: ez a munkáslakásépítés legjárhatóbb útja. Az Ikarus Karoszszéria és Járműgyár s az Elektronikus Mérőműszerek Gyára kezdeményezésére kezdődött e „minta-lakótelep" építése. A KISZ Budapesti Bizottsága és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa már 1971-ben, a területfeltárás időszakában védnökséget vállalt az akció felett s több vállalattal szocialista szerződést kötött a tervezés, az alapvető építési anyagok s a kivitelező kapacitás biztosítása érdekében. 1972 augusztusában a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott beruházási program alapján — 124 millió forintos támogatással — megkezdődött az építkezés. Eddig 114 család költözött be az új lakásokba, s 1976 végig mind a 350 tervezett lakást átadják. A lakások többsége kéthárom szobás. Az eddig átadott lakások építési költsége négyzetméterenként kb. 4800 forint, az országos 5600 forinttal szemben. 10