Budapest, 1975. (13. évfolyam)
6. szám június - Szabó Gabriella: A munkáslakás-építés új formái
építés új formája A Centenárium lakótelep. Siklós Péter felvételei Vagyis egy 52 m2 -es lakás a Centenárium lakótelepen kb. 240 000 Ft-ba kerül, az 57 m2 -es pedig 280 000 Ft-ba; beépített bútorral, gázkonvektoros fűtéssel. Az a dolgozó tehát, aki állami dotációra jogosult és vállalati lakásépítési támogatásban részesül, két gyermek — vagy azok vállalása — esetén 16—18000 Ft készpénz befizetése ellenében új otthonhoz juthat. Három vagy több gyermekes családoknak ezt az összeget is elengedik. Az OTP-hitel évi 1%-os kamattal 35 évig törleszthető. A Centenárium lakótelep arra is jó példa, hogy e lakásépítési formánál jól felhasználhatók a vállalati szórvány-kapacitások. Itt ugyanis más és más vállalat végzi a tervezést, a közmunkát, a közművesítést, az anyagszállítást, az építést — igaz, hogy gondosan összehangolva folynak mind e munkálatok. A lakásépítő szövetkezet előnyei közé tartozik, hogy a tagok sokoldalúan közreműködhetnek az épitkezérben, ezzel is csökkenthetők a költségek. A vállalatok hosszú lejáratú kölcsönön és támogatáson felül szállítóeszközzel, építő-gépekkel, használt építési anyagokkal és más módon is segítik dolgozóikat új otthonuk megteremtésében. A lakótelephez a XVI. kerületi tanács óvodát, iskolát építtet. A házkezelési, karbantartási teendőket a szövetkezet látja el, mely az építkezés befejeztével fenntartó szövetkezetté alakul át, természetesen gondoskodva az ehhez szükséges feltételekről. A Centenárium lakótelephez hasonló jó példa jócskán akad nemcsak a fővárosban, hanem országszerte is. Jelenleg már közel 400 lakásépítő szövetkezet működik az országban. Az ily módon elkészült és tervezett lakások száma több mint 20 000; ebből 6200 Budapesten épült illetve épül. 1971-ben a kormányrendelet nyomán indult el a lakásépítkezésnek ez a formája, tapasztalatok híján, sok nehézséggel. Sem a tanácsok, sem a vállalatok nem ismerték akkor még ezt az építési formát; nehezen találtak alkalmas területet, lassan haladt a közművesítés, nem volt építési anyag, kapacitás stb. A legnagyobb akadályt azonban az jelentette, hogy amikor a kormányrendelet megjelent, akkor már a negyedik ötéves terv irányelvei részleteiben elkészültek. A tervek készítésekor még ismeretlen volt ez az új építési forma, így a tanácsok sehol sem biztosíthattak máról-holnapra megfelelő területet és pénzügyi keretet az előközművesítéshez. Még ma istapasztalhatótájékozatlanság,sőt közömbösség is. A vállalatoknak, a társadalmi szerveknek minden lehetőséget fel kell használniuk, hogy a legtöbb előnyt s a még sok tartalékot tartogató szövetkezeti munkáslakás-építést szorgalmazzák. Ily módon ugyanis ugyanabból az összegből több dolgozó lakásigényét meg tudják oldani. A lakásépítő szövetkezetek — a MÉSZÖ V-ök és a SZÖ VOSZ adatai szerint — az ötödik ötéves tervben 30—35 ezer lakást akarnak épiteni. Hogy ez a terv megvalósulhasson, annak feltétele, hogy a tanácsok a következő tervidőszak kidolgozásakor vegyék figyelembe a szövetkezetek igényeit, számoljanak velük a telekgazdálkodásnál, a közművesítésnél. Az ötödik ötéves terv lakásépítési koncepciójának már szerves része a terület biztosítása. A jövőben a központi alapból fedezik a területelőkészítés pénzügyi szükségleteit, ami lakásonként több mint 100 000 forintot jelent. A szövetkezeti építőipar eddigi pénzügyi problémáit is megoldják, oly módon, hogy a nagyobb lakásépítést végző szövetkezetek forgóalapot kapnak. Ennek birtokában megszűnnek a pénzhiány okozta fennakadások a szövetkezeti építkezéseken. Napjainkban már minden lényeges feltétel együtt van ahhoz, hogy a szövetkezeti munkáslakás-építés üteme meggyorsuljon. És vannak még rejtett tartalékok is. Például a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa felhívta a figyelmet arra, hogy a munkáslakás-építkezésekkel kapcsolatos külföldi tapasztalatokra jobban lehetne és kellene támaszkodni. Szabó Gabriella 11
