Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Fordulat a műemlékvédelemben

Vöröss Emőke felvétele Zolnay László Fordulat a műemlékvédelemben A közelmúltban néhány rövidke újsághír és tv-tájékoztatás számolt be kulturális kincseink védelmének három újabb jogszabályáról. Noha ezeknek a rendelkezéseknek ismertetésével napisajtónk mostohán bánt, érdemes odafigyelni rájuk. Hiszen arról, amire vonatkoznak — műemlékeknek, régiségeknek, régészeti emlékeknek rombolásáról és védelméről —, a napisajtóban, de a mi „Budapest" folyóiratunkban is gyakorta esik szó. Az első, a Belkereskedelmi Minisztérium üzletköri döntése látszólag csak egészen szűk érdekszférát érint. A hajdani zsibárusoknak, handléknak modern utódait, az ún. használtcikkkereskedőket tiltja el régiségek, régi képző- és iparművészeti tárgyak, népművészeti alkotások adásvételétől. (Itt meg kell jegyeznünk: régiségkereskedői iparjogosítványa ma senkinek nincs az országban. Régiségeket — múzeumi ellenőrzés és nyilvántartás mellett — a BÁV vásárol és ad el.) A másik jogszabály a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1975. évi 6. sz. törvényerejű rendelete, muzeális emlékek védelméről. (Az 1963. évi 9. sz. tvr. részleges módosítása.) Szorosan ehhez kapcsolódik a kulturális miniszternek ugyanazon a napon, 1975. március 7-én közzétett 2/1975. (III. 7.) KM sz. rendelete, a fenti törvényerejű rendeletben foglaltak végrehajtásáról. Nagyon világos megfogalmazású új jogszabályaink közös célt szolgálnak: a földben s a föld felett meglevő — ingatlan és ingó — emlékeink megóvását; az építkezésekkel, földmunkákkal együttjáró talajmozgatások — krónikussá vált — műemlékrombolásainak megszüntetését; megakadályozni régiségeinknek, néprajzi és népművészeti emlékeinknek elkótyavetyélését illetőleg ezeknek belekerülését a nemzetközi műkereskedés áramába. Vessünk egy pillantást a műemlékrombolások dzsungelébe, meg a múzeumokba nem került művészettörténeti, ipar- és népművészeti tárgyainknak különös vándorútjára! Gyűjtők, orvrégészek, zugkereskedők — és a múzeumok A felszabadulás után kialakult jogalkotásunk nem államosította a magánkézben levő gyűjteményeket. Még a legnagyobb magángyűjteményt: az esztergomi