Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Kaposvár

Zselic, román kori apátság romjai A Csiky Gergely Színház Szolgáltatóház és a Somogy Áruház ben ez a valami: újabb felsőfokú oktatási intézmények létrehozása, ami alapvető feltétele az intenzívebb, gépesítettebb, automatizáltabb iparnak. Van azután Kaposvárnak egy éppenséggel nem megvetendő specialitása is: a város vezetői úgy terveztetik és építtetik a lakótelepeket, hogy nyoma se legyen a monotóniának. (Budapest néhány építésze is ellátogathatna háztú'znézőbe a somogyi fővárosba . ..) Az átlagosnál kevesebb a magasház; a saját panelgyár termelte színes mozaikburkolatú külső elemek, a ki- és beugró homlokzatok, a változó tagoltsággal, ablak- és loggiaformákkal épült, 20 vagy akár 400 lakásos lakóházak mentesek az oly elterjedt lakótelepi szürkeségtől s igen elevenné teszik a látványt — anélkül, hogy bármiféle rendezetlenség, fölösleges tarkaság érzetét keltenék. Túlteljesített lakásépítési terv A lakáshelyzetről említést tenni — kötelező életrajzi adat minden városunkban. Kaposvár sem lehet kivétel. A harmadik ötéves tervben — csak ismételni lehet, hogy a város felfutása valójában innét datálódik — nem kevesebb mint huszonöt szászalékkal teljesítették túl a lakásépítési tervet, mégis úgy tűnt, mintha semmit sem csökkent volna a hiány. Most évente hatszáz új családi otthon épül a városban tanácsi beruházással. Tolna megyéből „importál" munkaerőt a helyi építőipar, amely a lakásépítés gyorsítására modern központi telepet húzott fel s igen intenzív gépesítést hajtott végre. A város — idei negyedmilliárd forintos fejlesztési tervéből —170 milliót fordít a lakásgondok enyhítésére. A telepítések legfőbb helye a Kalinyin lakótelep, ma háromezer, öt év múlva tízezer családdal: ez a méret már budapesti. Somogyi arányokhoz képest csillagászati összegeket emészt fel a vízgazdálkodás fejlesztése. Kaposvár 65—70 éves vízvezeték hálózatának cseréje és bővítése jelenti a költségek egyik részét. Egy új víztároló és vízmű építése a másikat, mert hiába duplázták meg a víztermelést alig nyolc évvel ezelőtt egy új vízművel, a gyárak, főleg a nagyfogyasztó élelmiszeripari üzemek szomja csillapíthatatlan. Válaszoljunk végül Ady Endrének a „poros város" ügyében is. Először szóljunk arról, aminek a költő ma sem örülne: a Lelle vagy Szántód felől érkező ember ma is lát még itt girbe-gurba falusi utcát, néhány ápolt liget, park itt is az urbanizáció áldozatává vált, beljebb pedig, ahol por ugyan már nincs, olykor bizony gomolyog a benzingőz és füstköd. A jellemző mégis Kaposvár megejtő arculata: fával, virággal beültetettek az utcák, amelyek az enyhén lejtő dombokra futnak fel, a dömperektől elpusztított zöldterületet pedig makacsul és sietve igyekszik pótolni a városvezetés. Kaposvár peremterületein üdülőövezet és pakerdő alakul, sétálóutakkal, erdei tornapályákkal. A Tókai erdőpark, a Deseda csermely erdősávja, a Gyertyánosforrás környéke, a Cséri erdő, a töröcskei tó menti, fenyőkkel borított hegyhát nemcsak vadregényes tájakat jelent Somogyország fővárosának, hanem levegőpótlót, felüdülést, csendet hatvanhatezer embernek. A poros, megcsontosodott kisvárosból így vált és válik rokonszenves, kellemes hangulatú, eleven megyeszékhellyé, délnyugat-dunántúli központtá Kaposvár. A cukorgyárban 7