Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Kaposvár

gi és tudati fejlődéshez. A több tízezres munkásság kialakulása, az iparhoz felnövekvő város, az évi ötmilliárd forint értékű termelés, az egészségügyi hálózat kiépítése, az új főiskola, a város egész arculatának meglehetősen gyors változása aztán oka és következménye is lett egy új atmoszférának. Gyorsjárat — és emeletes házak Ady Endre szimbolikus jellemzése fordított értelművé vált: Kaposvár órái olyan sebesen járnak, mintha utol akarnák érni évszázadok mulasztásait. Az 1960. évi 50 ezer helyett ma 66 ezernél tart a kaposvári lélekszám; a megyeszékhely ipara valósággal beszippantja a somogyi falvak lakosságát. Sokan költöztek a városba, vagy éppen a szomszédos községeket — Kaposfüredet, Toponárt, Töröcskét — egyszerűen bekebelezte a város. Nyilvánvalóan nem kelt különösebb meglepetést, hogy a termelőerők ilyen viharos fejlődésével az infrastruktúra nem tudott lépést tartani, de a viszonylag közeli múlt és a jelen között még így is olyan hatalmas a különbség a városfejlesztés javára, hogy emögött valósággal eltörpülnek az urbanizációs feszültségek. A legkisebb budapesti kerületek népességszámával azonos Kaposvár nagyváros lett, s ezt minden statisztikánál jobban érzékelteti az utca látványa: a városkép. 1961-ben még nem volt helyi buszközlekedés a városban, hiszen minden pontja gyalogszerrel is könnyen, gyorsan megközelíthető volt. Azóta a város kitágult. A szovjet testvérvárosról, Kalinyinról elnevezett új lakótelep s az idetelepült üzemek, intézmények miatt is. Ma már naponta harmincötezer utast számlálnak a helyi autóbuszok, s mert Budapesten is bevált, meg aztán itt is szükség volt rá, immár gyorsjárata is van a városnak. A másik látványa a kaposvári utcának — a többemeletes lakóházak és közintézmények sora. Ma itt ez látványosságnak számít, mert még két évtizede is egyik kezén megszámlálhatták a lakosok az egyemeletesnél magasabb épületeket. A már említett városvezetők jobb híján azzal érveltek annakidején, hogy a somogyi talaj nem bírja a magas épületeket, így hát maradtak a földszintes, többnyire vályogházas, kisablakos, vaskályhás házak. Ma az új lakótelepen kívül a Munkácsy Gimnázium, a Május 1. úti társasházak, a Ságvári lakónegyed épületei, a Marx Károly közi lakótelep és az üzemek többségének épületei tövében mindinkább ritkulnak a földszintes Kaposvár nyomai. S ha a kaposváriak már megszokták is, az idelátogatóknak mindenképp feltűnő a sok szobor, emlékmű, s egyéb képzőművészeti alkotás az utcákon, tereken. Az persze nem sokat mond, hogy a felszabadulás óta ezekből az alkotásokból több ékesíti a várost, mint amennyi annakelőtte évszázadokon át közszemlére került, de önmagában véve is meglepő a szabadtéri művészeti elemek nagy száma. A Medgyesi készítette Rippl Rónai szobor, Rákóczi Ferenc, Fodor József és Gábor Andor mellszobra, Petőfi egészalakos szobra, a Művelődési Központ előtt felállított „Munkások" szoborcsoport, a színháznál levő „Nőalak", a könyvtár melletti „Kévekötő", a sántosi útkanyarban a Vörös Hadsereg győzelmét hirdető emlékmű, Latinca Sándor és társai kivégzésének színhelyén az emlékmű és egy sor más alkotás maradandó esztétikai élménnyel szolgál a szemlélőknek. Új szerepkör küszöbén A településhálózatról szóló kormányhatározat a délnyugat-dunántúli városok közül Kaposvárt bízta meg a felsőfokú központ — ennek megfelelően a felsőfokú oktatási központ — szerepkörének ellátásával. Az ország délnyugati részére különösen jellemzők a kisvárosok, amelyek földrajzi helyzetüknél, nagyságuknál, vonzáskörüknél fogva külön-külön nem tölthetnék be semmiféle központnak a funkcióit. Hogy környékükön valamennyire mégis domináns szerepet játszhassanak, ahhoz szükség van a három nagyobb település: Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa együttes, összehangolt fejlesztésére. Ezt indokolják közös problémáik is: a viszonylag csekély mérvű természetes szaporodás, új és új munkahelyek iránti igény, s —például Észak-Dunántúl városaihoz képest — a még elmaradott közművesítettség. Kaposvárnak mint felsőfokú központnak a vezetésével, a három város olyan koordinációt tudna megvalósítani az együttes beruházások, a munkamegosztás, a szolgáltatásfejlesztés és a kulturális szektor kialakításával, ami a körzet számára pótolná az igazi nagyváros hiányát. A Magyar Urbanisztikai Társaság egyik legutóbbi ülésén változatlanul állást foglaltak amellett, hogy Kaposvárott is feltétlenül az ipari fejlődés marad a meghatározó tényező, csakhogy nem az eddigi formában. A városban mindinkább a „bázisipart" kell fejleszteni a kiegészítő-bedolgozó ipar helyett, az ilyesfajta fejlesztés ugyanis gyorsabb és magasabb szintű fejlődésre ösztökéli a várost is. Ugyanakkor a szelektív városfejlesztést Kaposvár csak akkor engedheti meg magának, ha nyújtani is tud valamit. Somogyország fővárosa eseté-Átjáró a Szolgáltatóház és a Somogy Áruház között 6