Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Dr. Fodor László: Az agglomerációról támadt vitához

— A vágány- és burkolatbontógép a nehézkes bontási munkát gyorsítja meg — folytatja a csoportvezető. — Csákánnyal naponta négy-öt négyzetmétert tud egy ember felbontani, a gép tíz perc alatt negyven métert halad előre. A Buda aláverőt nemrég korszerűsítettük, most már megfelel a követelményeknek. A Klaus gépek pedig a Körút panelesítésénél és a szegedi vágánycserénél igazolták a jóhírűket. S remélem, igazolják a jövőben is. 0 A BKV huszonkét munkásszállásán 1700 ember van bejelentve. A szállóban lakó pályamunkások száma 381, a pályás létszámnak majdnem a fele. A legtöbben a Tábornok utcai, az Üllői úti, a Kádár utcai és a budafoki otthonban zsúfolódnak öszsze. Szabó Márton — mosolygós arcú, robusztus ember — vámospércsi lakos. 1953 óta jár Pestre dolgozni, azóta pályamunkás. A Kádár utcai szállóban beszélgetünk. — Hány éves? — Harmincnyolc. — Családja van? — Egy tizenöt éves lányom és egy tízéves fiam. — Miért vállalja az állandó távollétet, a szállóval járó kényelmetlenségeket ? Otthon vagy a közeli Debrecenben nem tudna elhelyezkedni ? — Hely az volna, csak a pénz kevés. Nehezen viselem én is, meg a család is a távollétet, de más választásom nincsen. El kell tartanom őket, s odahaza nem keresnék többet 2000 forintnál. Az semmiképpen nem lenne elég. — Mennyit költ sajátmagára? — Nem sokat: százötven forintot egy héten. A többit hazaadom. — Mit szokott enni, amikor Pesten van? — Felvágottat, konzervet. Az ebédet befizetem, jó, csak egy kicsit drága. Rengeteg elmegy a kosztra, de arról nem lehet lemondani: ha nem eszek, a vas esz meg engem. — Ruházkodásra nem kell költenie ? — Van két öltönyöm. Egy sötétkék meg egy szürke. De ezt a kettőt sem tudom kihasználni. Hová vegyem föl? A vonatra, vagy otthon a kertásáshoz ? Vincze István még legényember. Harmincnégy éves, a szüleit tartja el. — Még nem gondolt nősülésre? — Gondoltam már rá, de hát hová vigyem az asszonyt ? A szüleim szoba-konyhájába ? Vagy ide a munkásszállóba? Ennyi pénzből nem tudok félrerakni. — A szüleinek mennyit ad haza? Havi ezer forintot; ez a minimum, amire szükségük van. Ketten három darab százast kapnak a szövetkezettől. — Ha módjában állna, mit kérne a vállalat vezetőitől? — Vasúti jegyet. A nős emberek minden hét végén megkapják a kedvezményt, én meg csak kétszer egy hónapban; ezt nem tartom igazságosnak. Nekem legalább olyan fontos volna pénteken hazamennem, mint Szabó Marcinak vagy a többieknek. Nem tudja elképzelni, mennyire várnak az öregeim ... A szálló szociális létesítményei meglehetősen rossz állapotban vannak. A negyedik emeleten három zuhanyból kettő használhatatlan, s mindössze négy mosdó akad a fürdőszobában. Többen panaszkodnak: tiszta ágyneműt kaptak, mégis inkább visszakérnék a régit, mert egyik-másik lepedő és párnahuzat sárpecsétes, olajfoltos. A régi tévét nemrég kicserélték, az új azonban vibrál, rontja a szemet — nem is nézi senki. Az emberek az olvasással sem sokat bíbelődnek, noha a kultúrszoba polcain legalább négyszáz kötet sorakozik. A könyvtáros szerint — ő maga is pályamunkás — csak a krimit, a kalandregényt keresik olykor. Meg a szerelmi históriákat. Kérdem tőle, ő mit olvas legszívesebben. Detektívregényt, hangzik a válasz. Nőtlet fiatalember, a hét végét sokszor a fővárosban tölti, de színházban, múzeumban még soha nem volt, csak a cirkuszban és a varietében. Nyolc órakor visszamegyek a negyedik emeletre. A legtöbb szobában már sötét van, már alszanak a lakók. 0 A BKV pártbizottsága egy évvel ezelőtt felmérést végzett a pályafenntartási osztály ingázóiról. Az egyéni beszélgetések alapján készített jelentés a bejáró dolgozók szociális és családi körülményeire, a társadalmi-politikai életben való részvételükre, a beilleszkedés problémáira igyekszik feleletet adni. A főváros környékéről bejárók túlnyomó többsége törzsgárdatag; a nagyüzemi mezőgazdaságban soha nem dolgoztak. Tíz százalékuknak már az édesapja, a nagyapja is Pestre járt dolgozni. Az ingázást, a félnapos utazgatást főként anyagi meggondolásból, .az ipari munkalehetőség miatt vállalják mindahányan. Viszont ragaszkodnak a falujukhoz, ahová tulajdonképpen csak aludni járnak. Igaz, nagy részük saját házában lakik; a jövedelmüket némileg kiegészíti a konyhakert, az aprójószág. Ám a hajnali felkelés, a kései lefekvés, egyszóval: a rendszertelen életmód miatt korán elhasználódnak. S gyakorlatilag nincs szabadidejük. Az ingázók szakmai-politikai fejlődése a napi három-négy órai utazgatás miatt korlátozott — állapítja meg a jelentés. Tulajdonszemléletük sem mondható egyértelműen szocialistának, éppen a kétlaki életvitel miatt. S a művelődés ? „... az ügyeleti helyiségekben módjuk van televíziót nézni, rádiót hallgatni, könyvet olvasni. Sajnos, egyes ügyeleti helyiségek még a legminimálisabb kulturális felszereléssel sincsenek ellátva..." 0 A pályaépítési főműhely a Könyves Kálmán körúton van, egy ugrásnyira a Fradi pályától. Itt javítják az elkopott váltókat és vágányalkatrészeket, itt gyártják az egyszerűbb sínelemeket. — Nálunk a dolgozók fele betanított munkás — mondja a főműhelyvezető. — Az egyes részlegeken belül persze változó az arány. A sínszerelőknél például csak egy lakatos dolgozik és húsz betanított munkás. Másutt inkább a szakmunkára van nagyobb szükség. De a sínszerelők munká-32