Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Dr. Fodor László: Az agglomerációról támadt vitához

Bálint B. András Palyamunkasok őket szidjuk, ha a sebességkorlátozás miatt épp hogy csak döcög a villamos, rájuk haragszunk, ha két állomás között buszra kell átszállnunk a helyiérdekűről. A pesti embert még a látásuk is idegesíti: föltúrják a várost, lezárják a főútvonalakat, pokoli zajt csapnak a gépeikkel — kinek öröm ez ? Ha valahol megjelenik a sárga mellényes csapat, a környékbeliek keresztet vetnek a nyugalmukra . . . 0 A pályaépítés a legnehezebb fizikai munkák egyike. Veres Péter irta a Pályamunkások című kisregényében: „. .. nem játék ez a krampácsolás. Először csak egy sínhosszát vertünk alá, az a mi vasutunkon kilenc fa volt, de azután mentünk tovább, két sín hossza, három sín hossza és nincs egy pillanat szusszanás se. Folyt rólunk a víz mindenütt. . . Csak vertük a csákányt, de ha az egyik ütés jó helyre ment, a másik már mellé ment, mert egészen belezavarodtunk és azt a keveset is elfelejtettük a kótából — nem is felejtettük, hanem kiejtettük a kezünkből meg a fülünkből — amit már tudtunk. A tenyerünk nem akkor fogott szerszámot először, de a rossz csákánynyéltől meg az erőltetéstől, meg a sós izzadtságtól felhólyagzott és az ujjaink már kiegyenesedtek, nem érték át a csákánynyelet. (...) Meg kell mondanom, hogy mire négy sínhosszát alávertünk egyfolytában, már majdnem elejtettük a csákányt és a csüngő fejünk szédelegni kezdett." Ma — a nagy- és kisgépek jóvoltából —• korántsem ennyire megerőltető ez a munka. De azért minden csöpp erőt kihúz az emberekből, pedig nem a gyönge legények jelentkeznek pályamunkára. a A Budapesti Közlekedési Vállalat építési főmérnökségén — a tavalyi adatok szerint — 870 pályamunkás dolgozik; a pályaépítésnél 318-án, a pályafenntartásnál 438-án , a Pírok Gyula főműhelyben száz valahányan verik a vasat. A vállalatnak még kereken 300 pályásra volna szüksége — és ha a Plasser géplánc 1973-ban nem állt volna üzembe, ennek a duplája sem lenne elegendő. A pályamunka: betanított munka. Igaz, három esztendeje szakmásították, de azóta — két rövid tanfolyamon — alig százan szerezték meg a szakmunkás bizonyítványt. A kereseti lehetőségek jók: 1968-ban 24400 forint volt egy pályás évi átlagkeresete, tavaly pedig már 37 536 forint — s ebben az összegben nincs benne a nyereségrészesedés. Az emberek havonta több mint 3000 forintot visznek haza. Persze kevesebb volna a jövedelmük, ha nem túlóráznának. Évente átlag 178 túlórát végez egy munkás, s ez nem csekélység: a létszámhiány okozta munkakiesést viszont pótolni kell valahogyan. A főmérnökség vezetői megkísérelték már a három műszak bevezetését — ily módon nem lenne szükség az „órázásra" —, de a dolgozók makacsul ellenállnak. S igazuk lehet, mert a legtöbben vidékről járnak be, szükségük van a kétnapos hétvégi pihenőre. 0 A Moszkva tér és a Hajnóczi utca között síncserét, betonaljcserét és ágyazatcserét végez két sárga mellényes brigád. Az első emberrel, akit megszólítok, nincs nagy szerencsém. — Mióta dolgozik a vállalatnál? 1970. augusztus tizennyolcadikától. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert ünnepség volt a székházban, alig találtam valakit az irodákban. De azóta nem is jártam ott. Nem ismerek senkit a közvetlen munkatársaimon kívül. És hagyjon engem az elvtárs békében. Sok a dolgom, nincs időm társalogni. A három régi pályást annál könnyebb szóra bírnom. — Tizenhét éves koromban kerültem ide, 1950 nyarán —mondja Boda Gyula. — Egyszer ugyan elmentem hat hónapra, üzembe, de visszaszöktem, nem bírom én a gyári levegőt. Tudja, az ember megszokja a szabad eget, a mozgást, és ragaszkodik hozzá. A délutáni műszakot is utáltam a gyárban, a szombati munkanapról nem is beszélve . . . Nagy Péter Gábor közbevág: — Azt se felejtsük el, hogy majd mindnyájan vidékiek vagyunk. És hol tud a paraszt a legjobban elhelyezkedni ? Pályamunkán. A gyárban gépek vannak, azokhoz érteni is kell, segédmunkával meg nem lehet jól keresni. Én negyvennyolc óta dolgozom a villamosvasútnál. Jól mondja a Gyula; én sem tudnék megszokni a gyárban. De a téeszben sem. Jobb itt nekem. Sovány, fáradt ember mind a kettő. Tóth Mihály hozzájuk képest erőteljes férfi. — Harminchét éves vagyok, tíz éve dolgozom a vállalatnál — mondja. — Nemrég megszereztem a szakmai képesítést, de így is ugyanazt csinálom ... Dunaharasztiban van egy kis telkem, a házat már magam építettem rá, még ma is azon bütykölök szombat-vasárnap. Szórakozás? Este tévét nézek, vagy a kislányommal játszom, hébe-hóba meg moziba megyünk. Ennyi az egész. Az italt egyikük sem veti meg: a reggeli féldeci, a napi háromnégy korsó vagy fröccs hozzátartozik az életükhöz. Nem lehet szesz nélkül dolgozni — magyarázzák —, az ad erőt, kitartást. Milyen elterjedt és költséges tévhit, gondolom magamban — de nehéz munkájuk láttán nincs kedvem velük vitatkozni. 0 Holott a pályamunkát a gépesítés igen megkönnyítette. Az építési főmérnök szerint különösen a síncsavar behajtó, a síncsiszoló, a sínfűrész, a sínfúró, a talpfúró, a lapvibrátor és az elektromos aláverő segíti a pályásokat. Meg a nagygépek, természetesen. A főmérnökség gépészeti csoportja nemrég költözött a Népligetbe, a volt tűzoltó szertárba. Ez a részleg üzemelteti az osztrák gyártmányú pályaépítő gépet: a Plassert, a két Buda aláverőt, a Klaus konténerszállító masinákat, a gumibenyomó berendezést. Nyolcvan ember dolgozik a gépészetnél — de hogy hány ember munkáját helyettesítik a gépek, arra nehéz volna válaszolni. Wettstein László csoportvezető is csak a Plasser előnyeit tudja számokkal érzékeltetni: — A gép 310 pályamunkás feladatát végzi el egymaga, s nem akármilyen precizitással. Tízen dolgoznak a három gépegységen, közülük hatnak technikumi végzettsége van. Míg a pályafenntartók kézi karbantartással naponta 25—30 métert haladnak, a Plasser óránként teszi meg ennek a tízszeresét, egy műszakban tehát másfél-két kilométert. Impozáns, bonyolult műszer ez a Plasser, de az ára is lenyűgöző: 19—20 millió forint. A szakemberek szerint mindenesetre megéri az árát. Nemrég például röpke három hónap alatt felújította a ráckevei és a csepeli HÉV teljes vonalát. Ami a hagyományos módszerekkel évekig eltartott volna. 31