Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Hemzö Károly felvétele

üdapest XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1975 ÁPRILIS fl FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 3-13-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 75.0492 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7 Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25 151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft. egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Képek és versek a felszabadulásról 4 Alekszandr Gerskovics: Hogyan lettem „magyarológus"? II A főváros 1975. évi aranyérmesei 14 Urbanizálódó ország II. Fekete Gábor: Székesfehérvár 18 Vargha Balázs: Kolozsvári Grandpierre Emil és az urbanisztika 22 Szíj Rezső: Istókovits Kálmán Budapest-képei 24 FÓRUM Dr. Fodor László: Az agglomerációról támadt vitához 28 H. Boros Vilma: Rózsadombi gyermekkor a század elején 34 Zolrtay László: A budai gótikus szoborgaléria divattörténete 1 40 A címlapon: Hemzö Károly felvétele A hátsó borítón: Berki Viola: Nyár Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője: RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárigazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke: Ünnepi beszéd Budapest felszabadulásának 30. évfordulóján Harminc esztendeje, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg hat hétig tartó súlyos, hősi harcok árán a fasiszta elnyomás alól felszabadította hazánk fővárosát, Budapestet. Ezzel megnyílt előttünk a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége, út az emberibb, a gazdagabb és boldogabb társadalom: a szocializmus felépítéséhez. 1945 február tizenharmadika sorsforduló volt Budapest életében, s egyben reménysugár, hogy nincs már messze az a nap, amikor sokat szenvedett hazánk szabaddá, függetlenné válik. A szabadság vérben fogant, a szovjet hősök vérében. A Vörös Hadsereg hadvezetősége tudta, hogy a bekerített város hoszszú ostroma mérhetetlen szenvedést zúdítana a békés lakosságra. Tízezrek életének feláldozását követelné a harc, és romba döntené Európa egyik legszebb nagyvárosát. Ezért akarta elkerülni a vérontást, a rombolást. Felszólította a Budapestet megszállva tartó fasiszta csapatok parancsnokait: hagyják abba a reménytelen ellenállást! De ez a felhívás eredménytelen maradt. A hitlerista hadak megsemmisülésre ítélték a várost és lakosságát. A hős szovjet harcosok viszont inkább a mérhetetlen áldozatot vállalták, hogy a lehető legkisebb rombolás árán, felszabadítsák. Mély és soha el nem múló hálát érzünk ezért a szovjet nép iránt. Budapest főváros lakossága nevében köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel, tisztelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták fővárosunkért, népünk felemelkedéséért. Emléküket örökké megőrizzük. A Szovjet Hadsereg oldalán küzdöttek a már felszabadult más népek katonái is. A mai ünnepi alkalomból hálával és kegyelettel gondolunk azokra a román harcosokra, akik fővárosunk és hazánk, és azokra a bolgár és jugoszláv harcosokra, akik hazánk felszabadításáért harcoltak, vérüket ontották és életüket áldozták. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet ..." ez a József Attila-i óhaj és a szovjet ember példája vezérelte népünk legjobbjait, akik a II. világháború alatt itthon és külföldön fegyverrel harcoltak a társadalmi haladásért, a békéért, hazánkért és népünkért a fasizmus erői ellen. Tisztelettel emlékezünk mindazokra a magyar hazafiakra, az ellenállás hőseire, akik a náci megszállás poklában, a nyilas uralom barbár terrorjának sötét napjaiban mertek harcolni, s akik közül sokan az életüket is áldozatul adták népünk szabadságáért, fővárosunk felszabadításáért. Őszinte megbecsüléssel gondolunk a Budai Önkéntes Ezred katonáira, akik a Szovjet Hadsereg oldalán eredményes küzdelmet folytattak Buda felszabadításáért. A II. világháború befejezése után a budapesti kommunistákra és más haladó erőkre, az itt élő lakosságra hatalmas feladatok vártak, mert a helyzet rendkívül súlyos volt. Az a budapesti felnőtt, aki 30 esztendeje született, akinek sikerült túlélnie az akkori nagy ínség és csecsemőhalandóság időszakát, csak könyvekből, filmekből, elbeszélésekből ismeri azt a látványt, ami a pincéből a fényre, a csípős februári levegőre lépő, a szenvedéstől és éhségtől tántorgó, az örömtől könnyező pesti embert fogadta. Mindenfelé holtak és romok, felrobbantott Duna-hidak roncsai látszottak. Alig maradt épen üzem, és az erőgépek 70%-a megsemmisült. Az 1944. évi 1 millió 340 ezerrel szemben 1945 elején csupán 832 ezer lakosa volt Budapestnek. Több mint 100 ezer lakás semmisült meg vagy vált lakhatatlanná. Nem volt élelem. Heteken át nem volt víz és gáz, nem volt villany. Meg-159