Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: Költői verseny a Margitszigetről

Kosztolányi költeménye 1916-ban „Mák" versei közt jelent meg és a Jó élet címet viselte. Az itt közölt versek kéziratai az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában vannak Rajongó sorokban énekli meg a „füves éden"-t Somlyó Zoltán. Csupa felkiáltójel a „ligetek ligeté"-ről szóló verse: MARGITSZIGET Délután. . . Csillanó Dunahab. . . Mesetajték. . . Fenn azúrrojtok a nap lángszeletén, Ringva dohog alattunk a karcsú propeller: itt vagyunk Szent Margit tündérszigetén. Ó, szigetek szigete! Füves éden! Angyali lankán lágy, illatos isteni rét! Királynői bájak halmán csipkelegenda — te kínálod minekünk a ligetek ligetét. Hogy' tódul feléd ez a szomjú pesti világ! Szárítni füved közt homloka buggyanó gyöngyét. Itt búját a szív a friss zöld ágra akasztja s itt csókolja meg legelőször az ember a hölgyét. . Itt leng libegőn a lamék fényszóró szerelme! A selyemszalag csokra itt bomlik a szél ütemén. És viliik vonják a lelket a régi romoknál, hol a szó oly édes, mint egy cukrász-sütemény . . . Minden csupa virág: a rondó, a szellős terassz; S virág az idő, mig fordul a rózsás napóra. . . . . .Én azt hiszem, hogy így nyáron, estefelé, a nap itt a szigeten hajtja fejét nyugovóra.. . Alatta szédülve lejt a muzsikáló szerelem; kipirult arcú bölcsek és szép ifjú bolondok. De a nap ama szent és szelíd Margitról álmodozik, kinek illatát, lelkét itt őrzik a szigeti lombok. . . Versét ismert kis gyöngybetűivel rótta, s aláirta szabályosan. Hogy azután mi lett a kézirat sorsa, nem tudjuk. Köteteiben nincs benne, s nem emlékszik rá fia, Somlyó György sem. A triász harmadik tagja: Karinthy Frigyes, először odafirkantotta a cím alá, zárójelbe: „közkérdésre" — de ezt azután áthúzta. MARGITSZIGET Mondjak valamit én is a Szigetről? A sziget tűrhetően isteni Mint festő meglehetős észbontónak Volnék kénytelen festeni! Csendes körülmények között a költő Ilyet csak álmodni szokott, Hogy elbüvölőnek tartsam, az ellen Nem találok semmi okot! Fenti szerény véleményemhez Támogatásul vagyok bátor Mellékelni a tölgyekről szóló verset Arany J. középiskolai tanár tollából. Azonkívül kérem becsatolni, Ady idevágó jegyzőkönyvét Neki a sziget bevallotta Múltjának minden titkát és könnyét. Nekem is vallott egyszer a sziget Mikor húszévesek voltak az esték De vallomása (Arany úrral szólva) „Nem oly szagú volt, mint a nyomdafesték" A váratlan fordulataival meghökkentő, szellemes Karinthy verset sem sikerült eddig nyomtatásban megtalál-A verseken (Kiss Józsefét kivéve) nyomdai jelzések láthatók. Feltehetően folyóirat jelentette meg — vagy akarta megjelentetni őket. Legteljesebb folyóirattárunkban is hiányosak a régi lapok (jórészt a háborús károk miatt). S ki tudja, melyik hiányzó számban voltak ezek a versek? Legszívesebben azt tételezném fel, hogy Krúdy Gyula, amikor teljesen át kellett vennie a „Szigeti séták" című folyóirat gondját-terhét, fel akarta azt lendíteni, és megkérte neves költő barátait, énekeljék meg rajongott Margitszigetét. A verseket megírták, s a gondos szerkesztő-mindenes nyomdai jelzéseivel is ellátta azokat. Nyomdába azonban már nem kerültek: megszűnt a folyóirat. De hátha más a megoldás? A kérdés még nyitva áll. A nyolc költeményből négy (Babits, Juhász, Karinthy, Somlyó műve) eddig ismeretlen volt. Megjelentek-e már, hol és mikor? Az érdeklődő közvélemény várja a választ.