Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Barkoczi Péter: Séta a Rákóczi út páros oldalán

Kálmán és Korb Flóris tervezték (ők voltak a Zeneakadémia tervezői is). Első emeletén volt a kerület kispolgárainak „Erzsébetvárosi Kaszinó"-ja. Rákóczi út 30. A négy utcára nyíló hatalmas épülettömböt rosszul felfogott szeccesziós stílusban Grünwald Mór tervezte, 1898-ban. Ágai Adolf, a kor ismert humoristája így írja le: „Roppant, cifra és kényelmetlen. Lépcsőházainak útvesztőjébe még a bentlakó is csak évek múltán tanul bele. Az épület egy tetszetős stílmotívumot fújt fel rengeteg arányokba. Kedves dalocska, húsztrombitás átiratban. Ügyes anekdota, 25 kötetben." A házat 1945 után Detre Pál építette újjá. Rákóczi út 32. 1892-ben épült. Itt volt a Népszava szerkesztősége, amíg a Conti utcai székház nem épült meg. Rákóczi út 34. Ámon József tervezte, 1874-ben. Rákóczi út 36. Vogel és Weidlinger építette, 1912-ben. 1930-ban a földszintet és az I. emeletet Münich Aladár tervezésében a Hangya Szövetkezet áruháznak alakíttatta át. (Most ez a Lottó Áruház.) Az átépítésig az emeleten kéteshírű táncos lokálok működtek. Rákóczi út 38. Hubert József építette, 1897-ben. Két szintjén a Párizsi Áruház helyiségei voltak. 1903. augusztus 24-én a főkapcsolónál rövidzárlatból tűz keletkezett. Az izzó lépcsőházon át a felső emeletek lakói nem tudtak kimenekülni. Hacsak Géza, a kiváló riporter így emlékezik vissza a tűzesetre: „. . . A felső emeleten lakók kétségbeesett arca jelent meg az utcára nyüó ablakokban. Hosszú ideig a tolólétrát sem lehetett használni, mert az emeletek egész sora lángtengerben állt. Ponyvát feszített ki nyolc tűzoltó s az ezerfejű tömeg reszkető ijedtséggel nézte . . . csak a tűzoltók láthatták az első, szerencsétlenül mélybe ugró testét... Az áruházban rekedt alkalmazottak egyike egy kis kamrába szorult, teste pernyévé égett, feje alaktalan húsgombolyaggá lazult. . ." A tűznek 12 halottja s 26 súlyos sebesültje volt. Rákóczi út 40. Mann József építette, 1899-ben. 1957 —60-ban idáig árkádosítottak. Granasztói Pált idézem, kivonatosan: „Megszerettem a Rákóczi úti árkádokat. . . ez az árkádsor kívülről talán nem is oly lényeges, jellegzetes, mint belülről. Az árkádoknak van belül is térhatásuk, sőt valamilyen atmoszférájuk is . . . Tetszik nekem a kitekintés az árkádok alól; persze a Louvre látványa szebb a Rue de Rivoli árkádsora alól, mint a Rákóczi úti házaké, de a betekintés jót tesz ezeknek is, akár a képeknek . . . van az árkádsorokban valami olaszos. Délről származnak s nemcsak délről, hanem régi időkből, még az ókorból. . . valami nagyon városias ízt adnak ezek az árkádok . . ." Rákóczi út 42. A Hársfa utcai sarokház helye most üres telek. Ide épül majd az új Sajtóház. A hajdani sarokház 1871-ben készült el; itt volt az Orient szálloda, kávéház és étterem. Balla Vilmos szerint a szálló „szobái minden órában megteltek utasokkal, főleg «átutazókkal». A szimplán berendezett szobákban leginkább «házaspárok» pihenték ki az utazás fáradalmait, a podgyászt «véletlenül» kinthagyva valahol a pályaudvaron . . ." A kávéház nevezetessége volt a Pósa-asztal, az egykor oly népszerű gyermeklapnak, „Az Én Újságom" szerkesztőjének törzsasztala. Legalább 500 tagja volt, szigorú alapszabályokkal. Pl.: „Tilalmas a rossz vicc, a politika, a tószt és az asztal tetején való táncolás." Az asztaltársaság tagjai közé való felvétel vizsgához volt kötve, melyről jegyzőkönyvet vettek fel. Sas Ede író és publicista vizsgájának egy részlete: „Ha nem készült, inkább lépjen vissza. Tehát szálljon magába. Magába szállt? Vizsgázó: Dehogy, a Pannoniába szálltam, mint mindig, ha Pestre jövök." Lyka Károly így ír az asztaltársaságról: „Vidám társaság, amely alig fért a bőrébe. Hajnalig szólt a muzsika, tréfák, ugratások követték egymást. Ezt Pesten «bohém életnek» mondották." Az épületet a húszas években a Szociáldemokrata Párt Fogyasztási Szövetkezete vette meg és irodaháznak alakította át. Az ostrom alatt súlyosan megsérült; le kellett bontani. Rákóczi út 44. Jakabffy -Szabó — Ruppert Vilmos tervezték, 1892-ben. A földszintjén levő Keszei éttermet a szemben levő színház művészei gyakran felkeresték. A vendéglős két-két színinövendéket évtizedeken át ingyen ebédeltetett. Rákóczi út 46. Jahn József tervezte, 1883-ban. A Vallásalap tulajdona volt; bejárattal a Lenin körútról. Az I. emeleti lakásban — ahol most az Emke étterme van — lakott Blaha Lujza. A „Sári bíró" premierje előtt meglátogatta Móricz Zsigmond, aki ezt írja: „ . . .ahogy felmegyek az emeletre, a lépcsőtől balra, a második ajtó előtt olyan kiskaput lelek, amilyet falun tyúkok, csirkék és kismalacok miatt akasztanak a konyha ajtajára. Ilyen kedves volt a kőrengetegben ez a szimbolikus kis ajtó. Mellig érő, pirosra festett kis ajtó." 1920-ban, amikor a szemben levő teret Blaha Lujzáról nevezték el, az idős művésznőt lelkendezve kereste fel háziorvosa és kérte, hogy menjen ki az erkélyre, mert éppen most szegezik fel az új névtáblát a színház sarkára. „Blaháné — írja életrajzírója — kilép az ajtón, leroskad a nádkarosszékbe és szíve mélyéből elsírja magát." Néhány évvel később, 1926-ban halt meg. A ház földszintjén eredetileg söröző volt, a „Weber", ahol esténként iparoslegények iddogáltak. 1894-ben Wassermann Jónás nyit ugyanitt kávéházat, mely évtizedeken át a vidéki „úri közönség" éjjeli szórakozóhelye volt. Nevét az akkor alakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet kezdőbetűiből formálták EMKÉ-nek. Itt muzsikált az első „úri" prímás: Zöldy Marci, volt huszárhadnagy. (A jelenlegi helyiség Azbej Sándor műve.) Rákóczi úti sétánkat most befejezzük: elérkeztünk a Nagykörútra . . . Rákóczi út 28. Rákóczi út 46.