Budapest, 1974. (12. évfolyam)
12. szám december - Rózsa Gyula: Schaár Erzsébet Budapesten és Budapesten kívül
A szálloda és környéke modelIfotón Hiszen itt a Belváros addig is csak a sikátorszerű Türr István utcán át kapcsolódott a Duna-parthoz. Mindehhez legfeljebb azt kell még hozzáfűznünk, hogy a szállodasor további kiépítése során, most már az adott szűk Apáczai Csere János utca nemcsak távolról szemlélve, hanem az ott helyben tartózkodóból is szükségszerűen kiváltja a felfokozott beépítettség okozta nyomasztó érzetet. utcai sarokházhoz kapcsolt — de ennél egy emelettel magasabb, a szálló déli szárnyánál viszont egy-két emelettel alacsonyabb — új épület biztosítaná. Ugyanakkor előtte kellő szélességű belső tér alakulna A javasolt beépítés arányokhoz igazodva, valóban oldottabb beépítésre kell törekedni és — Radnaival egyetértve — abba semmiesetre sem szabad toronyház jellegű építményt beleerőszakolni. (Ilyen szándék, tudomásom szerint, újabban nem is merült fel.) A második vonatkozásban viszont én két jelentős városépítési akció megvalósítását tartom elengedhetetlennek. Az egyik az ún. Dunakorzó nagyszabású kiépítése. A másik a parti beépítés és a közvetlen mögöttes épületsor dél felőli legexponáltabb csatlakozásánál a mind funkcionálisan, mind városképileg zavaró megoldatlanság teljes feloldása. Az előbbire már számtalan javaslat felmerült (saját elgondolásomra is utalhatnék — mint azt a „Budapest" 1968. évi márciusi számában ismertettem: a szállodasor előtt kialakítandó két-teraszos, több mint 30 m széles parti sétány megvalósítására). Most azonban az utóbbi probléma megoldásáról szeretnék szólni. A feladat lényegét főképpen abban látom, hogy a kiemelkedő szállodasor és annak hátterében az eltörpülő háromemeletes klasszicista épületek igen nagy magasságkülönbsége valóban rendkívül bántó egyensúlyzavart eredményez. Ezenfelül az igen A megoldás szinte kézenfekvőnek tűnik. Az Apáczai Csere János utca építési vonalának keleti irányban végrehajtandó jelentős hátrahelyezésével és egy itt létesítendő, megfelelő magasságú új épülettel ugyanis mind a beépítés fellazítása, mind a városképi ellentmondások feloldása megvalósítható. Legalábbis felszámolható lenne az az előbbiekben jelzett diszharmónia, amely elsősorban abból ered, hogy a Hotel Intercontinental déli szárnya után előbukkanó mögöttes beépítés magassága az előtte levőnek — minden átmenet nélkül — alig a felére csökken. Márpedig az ilyen arányú és ennyire bántó léptékváltás valóban rendkívül kellemetlenül hat. A budai part felől nagy látószögben feltáruló utcakép sziluett-hatását még értelmetlenebbé teszi az a szinte foghíjként ható űr, mely a szálló és a Régiposta utca sarkán álló hatemeletes sarokház közé ékelődik. Az olyan érvelés tehát, miszerint a régi Pestből ránkmaradt e néhány alacsony épületnek a konzerválása előbbre való, mint Budapest talán legexponáltabb városképi együttesének kiteljesítése, aligha állhatja meg a helyét. A városképi átmenetet az utcavonalon álló három épület bontása után, egy 25—30 méterrel hátrább helyezett és a Régiposta ki, mely nem csupán az utca térhatását javítaná meg, de az itt annyira hiányzó fásított autóparkolóhely létesítését is lehetővé tenné. Maga az épület szükség szerint idegenforgalmi és kereskedelmi célokat szolgálhatna; emeleti részei viszont felhasználhatók lennének az Aranykéz utcában tervezett parkoló garázs bővítésére. A felvetett gondolat sokak ellenvéleményével találkozhat. Mindenekelőtt azokéval, akik féltő gonddal óvják minden egyes műtörténeti emlékünket. Velük nehéz vitába szállnom. Holott úgy vélem, itt valóban csupán emlékekről beszélhetünk és nem egyedi értékekről. A fennálló három épület ugyanis csak emlékeztetője az egykor egységes, de ma már mindössze töredékeiben látható múlt századi Pestnek. S egy-egy önmagában véve nem kiemelkedő értékű épületnek új és változott léptékű környezetben, idegen elemként való fenntartása mindenképen erőltetett és célját tévesztett törekvés lenne. Főként abban az esetben, ha a mérleg másik serpenyőjére a főváros egyik legreprezentatívabb panorámájánakteljes értékű kialakítását helyezzük. Heim Ernő 29
