Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Rózsa Gyula: Schaár Erzsébet Budapesten és Budapesten kívül

Két egyetemi tankönyvről Perényi Imre: Településtervezés (Műszaki Kiadó 1972.) Reischl Antal: Lakóépületek tervezése (Műszaki Kiadó 1973.) A szerzőket és a kiadót egyaránt elismerés illeti a szép kiállítású, gazdag tartalmú könyvekért, amelyek nem csupán az egyetemi hallgatóknak szólnak, de a szakemberek és a nagyközönség érdeklődésére is méltán számot tarthatnak. Perényi Imre könyve a településtervezés alapelveinek világos, jól összefogott ismertetésén kívül áttekinthető tájékoztatást nyújt az egész világ városépítészetének er jdményeiről és problémáiról. E mellett számunkra — Budapest lakói és a „Budapest" olvasói számára — különösen érdekes, hogy fővárosunk városrendezési tervezését, közlekedési, zöldterületi, lakástelepítési koncepcióit más világvárosok hasonló problémáival összevetve szemlélhetjük. Perényinek nem ez az első ilyen tárgyú tankönyve. Kereken két évtizede összegezte először a témát, még egyetemi jegyzet formájában; azt 1963-ban megjelent könyve követte. Az új, szép kiállítású mű több, mint az előzők átdolgozása. Velük összehasonlítva, a településtervezés elveinek, tudományos megalapozottságainak rohamos változását, bővülését szemlélteti, egyben könyvkiadásunk fejlődésének is bizonyítéka. Reischl Antal könyve is jóval több, mint egyszerű tankönyv: a lakóépületek tervezésének számtalan csínját-bínját felölelő, szinte lexikonszerű beszámoló. Sok szép illusztráció díszíti, ezek a bútorok méretezésétől és elhelyezésétől a lakás beosztásáig és a lakóépületek különböző rendszereinek bemutatásáig terjednek. Az egyszerű falusi háztól és hétvégi háztól a legmodernebb „lakótoronyig" és ..dombházig" mindenfajta lakóépületre tiHlunk példát. Itt — ismét budapesti olvasükcnt — kissé hiányoljuk az itthon és különösen a fővárosunkban felépült lakóházak bemutatását, holott különösen az utóbbi években sok színvonalas és reális anyagi-szerkezeti lehetőségeinket figyelembevevő épületet találhatunk. Ez szabadonálló családi házakra, sorházakra és többlakásos házakra egyaránt vonatkozik. Érdekes lett volna legjobb típusterveink ismertetése, még akkor is, ha tudjuk, hogy a szerkezeti kötöttségek mennyire befolyásolják a tervezés lehetőségeit. A szerző célja azonban nyilván az volt, hogy az eddig nálunk megvalósultaknál korszerűbb példák bemutatásával a jövő fejlődésének útját egyengesse. Preisich Gábor 28 Kirívó lépték-különbség a tizennégy emeletes szállodaépület és a mögüle előtűnő háromemeletes lakóházak között A látvány és a méretek FORUM javaslat a zavaró lépték-különbség korrigálására A Roosevelt tér új arculatának kialakulásával kapcsolatban a „Budapest" novemberi számában dr. Radnai Lóránd ismertette ennek az egykor legharmonikusabb városképi együttesünknek történeti múltját, és a város növekedése során, majd a háborús pusztítások következtében maradéktalanul megsemmisült építészeti értékeit. Kritikai megállapításaival — a hajdani Ferenc József térre, meg a most szemünk előtt kibontakozó Roosevelt térre vonatkozóan — teljes egészében egyetérthetünk, írásában azonban Radnai a térhez dél felől csatlakozó Duna-parti szakasz városképproblémájára is kitér. A részben már megépült, részben még csak tervezett új szállodasor kialakítását illetően aggályait azzal a rövid megjegyzéssel zárja, hogy „érdemes ezen (mármint a Duna-part városképi problémáin) elgondolkozni!" E kijelentése, úgy vélem, nem csupán szónoki felkiáltás, hanem válaszra váró felhívás. Miért ne tennék hát annak eleget? Annál is inkább, mert e tekintetben már nem mindenben értek vele egyet; de azért is, mert a problémán — főképpen az Intercontinental szálló fennállása óta — magam is sokszor elgondolkoztam. Radnai megállapításaira két vonatkozásban kívánok reflektálni. Egyrészt vitathatónak vélem azt az aggodalmát, melyet belőle az itt megvalósult léptékváltás és — az ő kifejezésével élve — a Duna-part felőli „kulisszafal" kiváltott. Másrészt az itt és így létrejött adottságot — most már ha tetszik, ha nem — tudomásul véve, szeretnék ennek az igen nagy távlatból megnyíló együttesnek átfogóan harmonikus kialakítására, illetőleg kiegészítésére javaslatot tenni. Ami az első kérdést illeti: szerintem semmi jóvátehetetlen nem történt, csak éppen a ma építészetének megfelelő léptékváltás, mely ha észak felé egészen a Roosevelt térig kiegészül, az összvárosképben sem lesz disszonáns elem. (Legalább is nem oly mérvű, mint pl. a várbeli Hilton-szálló.) De még a Vigadó sem törpül el új környezetében oly végzetesen, mint amennyire ettől előzőleg valóban sokan féltünk. Sőt mintha ez a múltból örökölt és most megújult műemlék, az együttes súlypontjában, szinte megfelelő keretet kapna, és éppen a léptékváltásból eredően nyerne valóban műemlék jelleget. Végül —tárgyilagosan ítélve meg a tényleges adottságot — az ún. kulisszafal nem a mögöttes városrészt, hanem csupán az igen szűk és kizárólag forgalmi út rendeltetésű Apáczai Csere János utcát falazza el a Duna felől.