Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - A budapesti általános iskolák jövője II.

A budapesti általános iskolák A nevelő iskola kialakításának pedagógiai igénye, mely feladatának tekinti a tanuló szabad idejének szervezését is, találkozik a szülők igényével, amely ugyancsak az egésznapos gondoskodást kívánja. lenül szükség van társadalmi összefogásra. A tanácsok mellett működő gyermekvédelmi bizottságok koordináló, szervező tevékenysége továbbra is feltétele az eredményes gyermekvédelmi munkának. Egésznapos gondoskodás a tanulókról A pályaválasztás Az egésznapos gondoskodás hagyományos formája a napközi otthoni nevelőmunka. Ebben a szervezeti formában élesen elhatárolódott a tanórai nevelés, a szabad idő és a tanórára való felkészülés. Az 1968/69. évben olyan kísérletet indított a Művelődésügyi Főosztály, amelyben a tanórai foglalkozás, az órákra való felkészülés és a szabad idő az életkori szükségleteknek megfelelően arányosabb elosztásban, az iskolában tartózkodás egész tartamában oszlik meg. Ezek az ún. iskolaotthonom osztályok. A kedvező tapasztalatok alapján ÍIZ 1971/72. tanévtől az általános iskola 1., 2. osztályában a napközis tanulók nevelésének erre a formájára tértek át ott, ahol a személyi és tárgyi feltételek ezt lehetővé tették. A kísérlet jelenleg a 3—4. osztályokban és a felső tagozatban folyik. A felső tagozatos napközi otthonok és tanulószobák ma már nem felelnek meg a követelményeknek. Zárt szervezeti kereteikkel túlságos megkötöttséget jelentenek a 11 —14 éves gyermekek számára. Most olyan kísérlet indult, mely oldja a napközis keretek zártságát, a gyermekek változatosabb, sokoldalúbb, színesebb és szabadon választott foglalkozásokon vehetnek részt. Az iskolai gyermekvédelem A Fővárosi Tanács 1968-ban hozott határozata szerint a gyermekvédelmi prevenciót az iskolai nevelőmunka szerves részévé kell tenni. Ez a szemlélet és az ebből fakadó nevelési tevékenység ma már érvényesül az iskolák munkájában. A pedagógusok tudatosan vizsgálják a gyermekek egészséges fejlődését biztosító vagy veszélyeztető feltételeket. A gyermekvédelmi munka a pedagógusok egyik legfontosabb feladatává, az osztályfőnöki munka részévé vált. Különös gonddal történik az osztályfőnökök felkészítése a gyermekvédelmi munkára; a szakigazgatási szervek rendszeres továbbképzéssel, módszertani kiadványok közrebocsátásával támogatják ez irányú munkájukat. E tevékenységnek a segítésére hozták létre a nevelési tanácsadók szervezetét, amely speciális lehetőségeivel és módszereivel kiegészíti az iskolai prevenciót. A veszélyeztetettség okainak felderítésében, a veszélyeztetett tanulókkal való foglalkozásban részt vesz a szülői munkaközösség is. A gyermekvédelmi munka a mai szervezeti kiépítettség ellenére sem elég eredményes. Az iskolai erőfeszítések mellett feltét-A Fővárosi Tanács 1966-ban hozott döntése segítette a pályairányítási munka fejlődését; ennek ellenére még ma is ez az iskolai nevelőmunka egyik leggyengébb területe. A pályaválasztás jelenlegi helyzetét még az jellemzi, hogy döntően nem a képességek, az alkalmasság, a gyermek vonzódása határozza meg a pályairányulást, hanem a család elképzelései. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy a munkásszülők egy részét nehéz meggyőzni tehetséges gyermekük továbbtaníttatásáról, másrészt hogy az értelmiségi rétegek gyengébb képességű gyermekei sokszor irreálisan választják a gimnáziumi továbbtanulást. A pályaválasztási tevékenység javítására az elmúlt években történtek erőfeszítések. A felső tagozatban már az 5. osztálytól megindul a pályaválasztási tanácsadás. A Fővárosi Pályaválasztási Intézettel együttműködve a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanfolyamokat szervezett az iskolai pályaválasztási felelősök részére. Növekszik azoknak a a gyermekeknek a száma, akik a Fővárosi Pályaválasztási Intézetbe mennek pályaalkalmassági vizsgálatra (ez a lehetőség azonban csak korlátozott). Pályaválasztási tanácsadó kiadványok, pályatükrök is segítik az iskola ilyen irányú munkáját. Mindez azonban még kevés ahhoz, hogy az iskola megfelelően tudja ellensúlyozni a meg nem alapozott szülői vágyakat, s a társadalom igényeit — a tanulók valódi képességeit figyelembe véve — ki tudja elégíteni. A demográfiai csúcs időszakában az volt az általános iskolai pályairányító munka legfőbb feladata, hogy a továbbtanulni szándékozók igényeit kielégítse. Ma az okozza a legnagyobb gondot, hogy az aránytalanságokat kiegyenlítse, s a népgazdaság szakember szükségletét figyelembe véve végezze az irányítást. A család és az iskola együttműködése A családi nevelés — az iskola alapvető szerepének növekedésével együtt — a jövőben sem veszít fontosságából. A szülők közössége az utóbbi időben fokozott érdeklődést mutat az iskolai kérdések iránt. Megélénkült részvételük a különböző rendezvényeken, segítenek az iskolai munka feltételeinek megteremtésében. A szülők és a pedagógusok között a megfelelő partneri viszony azonban még nem alakult ki. A gyerek személyiségét sokszor meghatározóan befolyásoló családi életmód, politikai, erkölcsi, világnézeti felfogás és az iskolai nevelőhatások ma még nincsenek összhangban. Az egésznapos gondoskodás nem csökkenti a család felelősségét a gyermek nevelésében, sőt növeli szerepét a gyermek iskolán kívüli munkájának, szabad idejének szervezésében, ellenőrzésében. Ma még gyakran tapasztalható az is, hogy a tanulmányi, műveltségbeli eredménytelenségért — az együttműködés helyett — az iskola a családra, a család pedig az iskolára hárítja a felelősséget. A családi és iskolai nevelés összhangjának biztosítása érdekében az iskolának a jövőben az eddiginél többet kell ten-A pedagógiai munka feltételei A tanulólétszám csökkenése azt eredményezte, hogy lényegesen javultak az oktatás feltételei. Míg 1962-ben az egy osztályteremre jutó tanulók száma 56,88 volt, addig a jelen tanévben 33,89. Egy tanulócsoport átlagos létszáma 10 évvel ezelőtt 34,43 fő volt, ma ez a szám 24,75-re csökkent. Az egy osztályteremre jutó tanulócsoportok száma 1962-ben 1,65 volt, jelenleg 1,37. A fővárosi és kerületi tanácsok saját erőforrásaikból biztosították az általános iskolák nagy jelentőségű korszerűsítését: a korrekciós osztályok, az iskolaotthonos osztályok hálózatának, a logopédiai szolgálat, a Nevelési Tanácsadók szervezetének kialakítását. Az elmúlt 10 év alatt mintegy 700 új általános iskolai tanterem épült, ebből 500 járulékos beruházásként, lakótelepi építkezéseken; s mindössze 200 javította egyes elmaradott körzetek ellátottságát. Komoly gondot és problémát jelentett azonban, hogy a lakótelepi építkezéseknél az oktatási intézmények 6 jövője II.