Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - A budapesti általános iskolák jövője II.

Csigó László felvétele kivitelezése csak késve követte a lakások átadását. A Végrehajtó Bizottság az utolsó 2 esztendőben különösen nagy következetes­séggel és eréllyel biztosította az építkezések gyorsítását, aminek eredményeként ez év végére a lakás- és iskolaépítkezések szinkron­ja megvalósul. Az általános iskolai tanterem-állomány ösz­szességében mégsem növekedett, mert az új szakközépiskolai hálózat kiépítésének céljaira általános iskolákat kellett igénybe venni. To­vább csökkentette az általános iskolai tanter­mek számát a szanálási övezetbe eső, kor­szerűtlen épületek megszüntetése. A II. és III. ötéves tervek időszakában az általános iskolák száma 23-mal csökkent. A belépő új iskolák minőségi javulást ered­ményeztek, mert korszerű iskolaépületek jöttek létre. A minőségi javulás abban is jelentkezett, hogy 10 év alatt a napközis ter­mek száma 614-ről 701-re, a műhelytermeké 406-ról 522-re, a tornatermeké 232-ről 270-re emelkedett. Mindezeket figyelembe véve, a főváros általános iskolai hálózata összességében mégis korszerűtlennek mondható, a funkcionális követelményeknek sok tekintetben nem felel meg. Az épületek fele 50 évesnél öregebb, közel 23%-a a századforduló előtt épült. Fel­újításukra lenne szükség, ez azonban nagyon költséges, vagyonértéküket sok esetben több­szörösen meghaladja. Ezek az iskolák főleg a belső kerületekben helyezkednek el. Az épületek több mint 60%-a kis méretei miatt nem alkalmas az optimális iskolanagyság (legalább 3 párhuzamos osztály) kialakí­tására. Tanterem-állomány Az egyik legnagyobb gond az, hogy a tan­terem-állomány minősége nem megfelelő. A tantermek és napközis termek közel 35%-a nem éri el a norma szerinti minimális mé­retet. Különösen nagy a szükségtermek ará­nya a VI., XII., XVI., XVII. és XVIII. ke­rületben. A fővárosi általános iskoláknak mindössze 44,5%-a rendelkezik a korszerű oktatáshoz szükséges előadó-, műhely- és tornateremmel. A szaktantermi rendszerű oktatásra való áttérés alapvető feltételei elvileg csak az iskoláknak mintegy 1/3-ában adottak. Jelenleg az iskolák 1/3-ában nincs külön ebédlő; az étkező helyiségek befogadó képes­sége az igényekhez mérten kicsi. Az ebédel­tetést sok iskolában 3—4 turnusban lehet lebonyolítani. Az iskoláknak mintegy 10%-á­ban üzemel főzőkonyha, további 10%-ában befejező és 80%-ában melegítőkonyha van. A Gyermekélelmezési Vállalat főzési kapa­citásának növelése, a meglevő bázis-konyhák berendezésének korszerűsége messze elma­rad a növekvő igények mögött. Az ellátási feszültségek több körzetben súlyos gondként jelentkeznek, pedig az iskolai étkeztetésben részesülő tanulók aránya (39%) alatta marad a napközis és tanulószobai ellátás (42,4%) arányának. Ez az élelmezési helyzet a tanu­lókról való egésznapos gondoskodás kiszéle­sítésének jelentős akadályát jelenti. Az összességében sem kedvező fővárosi helyzetkép további ellentmondásokat, fejlő­désbeli egyenetlenségeket, ebből adódó szint­különbségeket és feszültségeket is tartalmaz. A fővárosi kerületek egy része — elsősorban az ún. külső, munkáskerületek — az általános iskolák helyzete, tárgyi és személyi feltételei, a továbbfejlesztés lehetőségei tekintetében a fővárosi átlagtol is messze elmaradt. A váltakozás aránya a legnagyobb mun­káskerületekben nem, vagy alig csökkent A XVII., XVIII., XIX. és a XXI. kerület­ben az elmúlt 8 év alatt változatlan maradt a tantermek kihasználtsága, s jelenleg is majd­nem azonos vagy éppen magasabb, mint a 10 évvel ezelőtti fővárosi átlag. Az egyes osztályteremre jutó tanulók számának összehasonlítása még szemlélete­sebben mutatja a fennálló helyzet nehézsé­geit. Részletes, körzetre lebontott vizsgála­taink azt mutatják, hogy a súlyosbodó gondok a II., XIII., XVI., XVII., XVIII., XX. és a XXI. kerületek elsősorban kertes, családi házas településein jelentkeznek, melyeket az elkövetkező 10—12 évben lakótelepi épít­kezés nem érint. A IV. ötéves tervidőszak végén e körzetek iskoláinak kihasználtsága az átlagosnál erőteljesebben növekvő tanuló­létszám miatt olyan mértékű lesz, hogy 30 fős, vagy ezt meghaladó létszámú tanuló­csoportokkal is csak teljes váltakozással tud­ják biztosítani az oktatást. így kénytelenek lesznek csökkenteni a jelenlegi napközis el­látási arányt. Ellátási problémáik tehát olyan mértékben kiéleződnek, ami átmenetileg sem engedhető meg 1 A munkáskerületek más kerületekhez, vagy akár a fővárosi átlaghoz viszonyítva is összehasonlíthatatlanul rosszabb tantermi feltételekkel rendelkeznek. Hátrányosan érinti a külső kerületek okta­tási helyzetét az aránytalanul sok kis iskola­épület. A váltakozás ilyen körzetekben nem csökkenthető, a szaktanári ellátottság nem növelhető, az épületek üzemeltetése drága, gazdaságtalan. A munkáskerületekben kevés a tornate­rem, a meglevők zöme szükségmegoldásnak tekinthető. A legtöbb iskolából hiányzik a természettudományi előadó. E kerületek ellátottságbeli hátránya — mely már Nagy-Budapest szervezésekor nyil­vánvaló volt — az ötéves tervek során meg­valósított fejlesztések ellenére sem csökkent, mert e kerületek többsége nem részesült járu­lékos beruházásban. Az ide telepített új isko­lák pedig nem ellensúlyozták az indulásbeli különbségeket. Fokozta a feszültséget az is, hogy — ellentétben a fővárosi általános ten­denciával — a tanulólétszám csökkenése nem volt jelentős mértékű, sőt egyes körzetekben a természetes szaporulat és a bevándorlás következtében a tanköteles korúak szám,! emelkedett. Felszereltség Nem tekinthető kielégítőnek a fővárosi iskolák felszereltségt>. A Művelődésügyi Mi­nisztérium 1973 márciusában végzett fel­mérése szerint a fővárosi általános iskolák ellátottsága 46,9%-os. A szemléltető eszkö­zök. beszerzéséhez a tanácsok költségvetésé­ben rendelkezésre álló keret csak bizonyos szint tartásához elegendő, minőségi fejlesz­tést nem tesz lehetővé. Végrehajtó Bizottságunk ennek a helyzet­nek a javítására és a munkáskerületek elma­radottságának csökkentésére 1970-től 1973-ig 26 millió forintot fordított. Ugyancsak lénye­ges segítséget jelentett az, hogy a Művelődés­ügyi Minisztérium 1973-ban a hiányok pótlá­sára 6,9 millió forintot, a munkáskerületek hátrányos helyzetének mérséklésére pedig további 3 millió forintot bocsátott rendelke­zésre. Mindez azonban nem változtat azon

Next

/
Thumbnails
Contents