Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Monor és a többiek

Üllő. Szolgáltatóház A Vörös Hadsereg útja Üllőn lábukat" a pestiek . . . S azok a beköltözők, akik az ország más tájain adták el ingatlanukat, hogy in, a főváros közelében telepedjenek le. A javító szolgáltatások terén is eléggé mostohák a járási székhely körülményei. A Gelkától például hetente két alkalommal érkezik Monorra egy szakember, holott gyakorlatilag minden családnak van televízió-készüléke. A javításra szoruló háztartási és elektroakusztikai gépek száma hétről hétre halmozódik, mert vonaton, autóbuszon bajos lenne cipelni a Budapesten megjavított készülékeket, a tehertaxi viszont nem olcsó mulatság. S hogy mennyire nem indokolatlanul jutott Monornak a 70 millió forint, azt bizonyítja, hogy a nagyközség csak jövőre jut hozzá egy 22 munkahelyes rendelőintézet építéséhez; ez a létesítmény egymaga 40 millióba kerül, még jó, hogy az építkezés és vele együtt a költség áthúzódik az V. ötéves tervidőszakba. Szemésze, sebésze nincs a járási székhelynek; egy ideig Budapestről jártak ki szakorvosok, aztán találtak maguknak — még közelebbi községet. S hogy az iskolaügy se maradjon ki a monoriak gondjainakbajainak sorából: csak nemrégiben sikerült megszüntetni a járási székhelyen a három műszakos tanítást. Ahhoz viszont, hogy bevezethessék az egyműszakost, csekély 150 új tanteremre lenne szükség . . . Ami a járás egészét illeti, a számokból is kiviláglik, hogy a fejlesztések éppenséggel nem százhalombattai méretűek, de azért a sok kicsi előbb-utóbb sokra megy. Gyömrő, Maglód, Pilis, Üllő összesen 17 ezer négyzetméter járdát kapott az elmúlt három évben, Monor 6200 négyzetméter szilárd burkolatú utat. Pilis, Üllő, Mende 7 kilométernyi villanyhálózattal, Gyömrő pedig 60 férőhelyes szociális otthonnal gyarapodott. összesen 330 vecsési, maglódi, üllői, csévharaszti, bényei gyermeknek épült ez idő alatt óvoda, Sülysápon pedig 8 tantermes általános iskola. Egyébként a kommunális építkezésekhez a 26 járási üzem, telephely, részleg jóvoltából másfélmillió forint jutott — terven felül. Essék azért szó a mezőgazdaságról is, ha már a járás jelzőjeként szerepel. A homokos, lápos, rossz föld miatt korábban sok szegény ember élt errefelé, igyekeztek is a járás területéről mielőbb budapesti ipari munkahelyekre elszegődni. Az ötveneshatvanas években a nagyszámú, de alig 1500—2000 holdas szövetkezeti gazdaság is birkózott a kedvezőtlen adottságokkal — és adósságokkal. A legutóbbi években lezajlott egyesülések óta sikerült megerősödniük a termelőszövetkezeteknek, s a pilisi Aranykalász, az üllői Kossuth, a vecsési Ferihegy Tsz vezetésével ma a monori járás mezőgazdasága végre eléri az országos termésátlagot. A maglódi Micsurin Tsz 30 ezer férőhelyes pulykanevelője és évente 20 ezer kocsi javítására alkalmas autószervize, az üllői Kossuth Tsz szakosított tehéntelepe és magtára, a vecsési tsz 30 vagonos savanyítója is hozzájárul a járás mezőgazdaságának erősödéséhez. Ezt bizonyítja a többi között az ecseri tsz is, amely lakásépítő közösséget alapított, s tízmillió forintért 40 családot költöztetett modern lakásba. Említsük meg azt is, hogy a járásban mindössze két és félezer személygépkocsi tulajdonos szerepel a nyilvántartásban. Az országos átlagnál alacsonyabb számot a lakosság összetétele is magyarázza. Az például, hogy itt az átlagosnál lényegesen magasabb a bevándorlók aránya. Évente hozzávetőlegesen ezren költöznek a járásba, a Pest megyében oly jól ismert munkaerőforrások körzeteiből: Szabolcsból, Hajdúból, Békésből. Márpedig e bevándorlóknak kisebb gondjuk is nagyobb a gépkocsivásárlásnál. Ha éppen összegyűlik valamennyi pénzük, akkor telket vesznek. Ebből ugyanis — ellentétben más agglomerációs településekkel — még jócskán akad a járásban. Dr. Bencsik Mihály, a monori járási hivatal elnöke 1957—1970 között a ceglédi járás tanácselnöke volt. íme a különbség, ahogy ő látja: — Az tűnne logikusnak, ha a főváros közelsége miatt a monori járásban a ceglédinél magasabb lenne a kulturális igények szintje. Nem így van. A vonat, az autóbusz — veszendő idő, az ingázó embernek sem a fővárosban, sem a lakóhelyén nincs már ideje tanulásra, művelődésre vagy éppen — társadalmi munkára. Ezzel szemben az itteniek sok más vonatkozásban lényegesen előbbre tartanak, mint a ceglédi járásban. Az ingázók közt számos tanácstag van, s bőségesen nyílik alkalom annak megfigyelésére, hogy mennyivel „rámenősebben" követelnek villanyt vizet, utat, mint ceglédi járásbeli „kollégáik" . . . A művelődés témájára egyébként érdemes visszatérni, mert speciális agglomerációs jelenségekről van szó, s a monori járás egy kicsit a tömény kivonatát adja a főváros környéki települések ilyesfajta gondjainak. A tünetek meglehetősen tipikusak: a szakmunkások között mind több az érettségizett, viszont meglehetősen nagy azoknak az aránya, akik nem fejezték be nyolc általános iskolai tanulmányukat, s ma sem tanulnak Másfelől 24 ezer 14—30 év közötti fiatal él a monori járásban, ők viszont — ingázás ide, vonatozás oda — igen élénk és színvonalas klubélettel pótolják a hiányt, amely a művelődési házak, könyvtárak számában, felszereltségében, irányításában érződik. Monor éppúgy helyiséggondokkal küzd, mint Nyáregyháza, Maglód, Üri, Sülysáp és Pilis, arról nem szólva, hogy a járási székhely jelenlegi, meglehetősen korszerűtlen művelődési otthona a mai napig is egyházi tulajdonban levő épület. Nehézségeket okoz, hogy a 100 ezres lélekszámú járás művelődési házainak, könyvtárainak, klubjainak vezetői között összesen hárman rendelkeznek egyetemi, főiskolai végzettséggel. A bejáró dolgozók kulturális igényeinek ébresztésére és kielégítésére különböző kezdeményezések történtek. Gyömrőn például a vasútállomáson rendeztek be könyvtárat, látogatottsága azonban gyér maradt. Más községek vezetői a munkáltató vállalatoknál kezdeményeztek közös akciót az ingázók közművelődésének, oktatásának érdekében — sajnos nem sok sikerrel. Lényegesen több eredményt hozott a közművelődés elősegítésére irányuló erőfeszítések közt a műkedvelő művészeti csoportok felkarolása. Úgy tetszik: ezen a téren sikerült „frontáttörést" végrehajtani. Az ecseri népi együttes neve ismert, és a maglódi Röpülj páva kör, amelynek munkájáról külföldi vendégszereplés, megyén kívüli bemutatók és rádiófelvételek sora tanúskodik, ugyancsak az amatőr együttesek támogatásának indokoltságát igazolja. A monori József Attila Gimnázium és Művelődési Ház irodalmi színpada elnyerte a visegrádi országos színjátszó napok különdíját, a gyömről Erkel Ferenc kórus meg az úri citerazenekar sikeres előadásai ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy egyesített járási népi együttes alakuljon. A központosított anyagi támogatás és a szakmai irányítás erősítése érzékelhető pezsgést hozott a járás kulturális életébe. Aligha hihető, hogy az agglomeráció más területein ne lehessen hasonló eredményeket elérni. A monori járási könyvtár helyzetéről gazdag, bár a hiányzó tárgyi és személyi feltételek miatt nem mindig kedvező statisztikák látnak napvilágot. Az olvasók száma évről évre alig növekszik, sőt, a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók száma valamelyest még csökkent is a beiratkozottak között. Ami a könyvtárak állományát illeti, egy lakosra egy könyv jut, s ez nem sok. Most a főváros közelségében rejlő előnyöket igyekeznek kihasználni a járási vezetők az ismeretterjesztés fellendítésére. A budapesti előadók, neves orvosprofesszorok, képzőművészek, írók, költők, színművészek szívesen teszik meg a 20— 30 kilométeres távolságot, s szakkörök, vetélkedők, találkozók, kiállítások révén nagy szerepük van abban, hogy amíg az úgynevezett „táncos" rendezvények látogatottsága érdekes módon csökkent az utóbbi években, a társadalom- és természettudományi előadásokon, a képzőművészeti kiállításokon, az irodalmi találkozókon a résztvevők száma egyenletesen emelkedik. A Pest-közeli járás 16 települése az állami lakásépítkezés, a közművesítés, a szociális létesítmény-hálózat tekintetében jószerivel még csak most „kapaszkodik" feljebb a falu szintjéről. Jóidéig eltart még a felzárkózás. 7