Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Monor és a többiek

CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei A moriori park A főváros vonzásában IX. Fekete Gábor Monor és a többiek A budapesti agglomeráció tarkasága érdekes és értékes dísze a főváros környéki „gyűrűnek". Olajfinomító és üdülőparadicsom, műemlékkastély és óriásközség, házgyár, víz nélküli falu és ezernyi más szín jellemzi a vonzáskörzetet. A szürke szín is. Mert amikor ebben a kaleidoszkópban feltűnik a monori járás, vajmi kevés élénk mozaikot találunk. Annál több, a „klasszikus", a hamisítatlan, a tősgyökeres agglomeráció atmoszféráját idéző darab -kát. Tévedés ne essék, Monor, Vecsés, Maglód, Gyömrő, Ecser, Üllő és a többi település szürkesége nem az egyhangúság szimbóluma, hanem nélkülözhetetlen alapszín a vonzáskörzet palettáján. A monori járás is belépett a százezres lakosú, három legnagyobb Pest megyei járás közé. Ugyanakkor az is tény, hogy amíg a megyében minden egyes négyzetkilométeren átlagban 129 lakos él, addig a monori járásban — száznyolcvanhárom. A népsűrűségi rekord hallatán furcsának tetszik: hét nagyközség és kilenc kisközség e Budapest környéki birodalmában, 102 ezer lakos országrészében, ahol csaknem 100 millió forinttal gazdálkodnak a tanácsok, nincs említésre méltó ipar. Hivatalosan tehát joggal minősíttetik mezőgazdasági járásnak a monori.| Félhivatalosan már kevésbé, mert a felnőtt lakosságnak alig nyolc százalékát foglalkoztatja a mezőgazdaság, az 56 ezer keresőképes lakos csaknem háromnegyed része a budapesti iparban dolgozik. Ezek szerint a pontos fogalmazás: ipar nélküli járás, ipari munkásokkal ? Nos, ez a megállapítás még négy esztendővel ezelőtt elfogadható lett volna, azonban ma már így sem állja meg helyét. Igaz, valamiféle országos jelentőségű ipari kombinátnak azóta is híján van — s marad is — a járás: különben sem túlságosan tódultak a beruházók, a vállalatok erre a környékre. Hiszen a többszáz milliós ipartelepítési alapból egy fillér sem jut azoknak, akik a fővárostól egy lépésnyire, azaz 70 kilométeres körzeten belül óhajtanának gyárrészleget telepíteni, költöztetni. Ennek ellenére most mégsem elegendő a munkáskéz a járásban, ahol a friss jövevények között található — Monoron a Finommechanikai Művek részlege, a Minőségi Vegyi Ktsz telepe, egy Shell szerviz, Vecsésen a gödöllői Sütőipari Vállalat kenyérgyára, a MAVAD feldolgozó üzeme, Vasadon és Nyáregyházán a Danuvia Gépgyár üzemei, Gyömrőn a Ruhaipari Szövetkezet, Üriban a Pamutnyomóipari Vállalat szövőüzeme és még sorolhatnánk. A lényeg az, hogy csupán 1972—73- ban a járás területén létesített ipar jóvoltából 2800-ról 9000-re nőtt a helyben dolgozók száma. A „segíts Uram, de ne ilyen nagyon" szólásmondást utóbb már a járásban is emlegetik, mert a foglalkoztatottság olyannyira teljes, hogy újabb ipari létesítményt egyelőre nem is engednek letelepedni. Pillanatnyilag tehát a helyes definíció így hangzik: a megyei ipar Régi utca Monoron