Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Monor és a többiek

mércéjét tekintve ugyan mezőgaz­dasági jellegű járás a monori, ön­maga múltjához viszonyítva azon­ban a gyorsan fejlődő helyiipar és a középüzemek járása. A Ferihegyi műúton haladva, el­hagyva a repülőteret, még húsz kilo­méteres autóút vezet Monorra. Az országút azonban a járási székhely­nek csupán külvárosát érinti. A já­rási székhely központjának — csak­úgy, mint a már említett kis és nagy­községek centrumainak — mind a mai napig a vasútállomás a megha­tározója. Errefelé a vonatközleke­désnek hagyományai vannak; jelen­tősége teljesen egyenrangú a távol­sági buszközlekedéssel. S ez nem megvetendő, ha figyelembe vesszük, hogy a járás területén naponta 44 autóbusz 800 járata fuvarozza a dol­gozókat munkahelyükre és vissza. Akárcsak a járás településeiben, a székhely lakosainak zöme is ingázó, így a fél falu ott toporog reggel és este a monori buszállomáson és a vasútállomáson. Mellesleg, ab­ban, hogy a monori járásban még mindig olyan sokan utaznak a vas­úton, nemcsak a tradíciók ját­szanak közre, hanem az utak is. A já­rás 665 kilométernyi úthálózatából csak 228 kilométer a kiépített. Ám ezeknek az utaknak is jelentős része rossz állapotban van. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a járás dolgozóinak tízezrei inkább a síneket, mint a kátyúkat választják. E külsőségek után érdemes mé­lyebbre betekinteni. Tartsunk szem­lét — mondjuk — a járás települései­nek többé-kevesbé titkolt vágyai kö­zött. Kezdjük a sort Vecséssel, amelynek távolsága a főváros XVII. kerületétői legfeljebb méterekben mérhető. Steinmetz kapitány emlék­müvétől még ködös időben is ellátni a nagyközség új bejáratához, az épülő OTP-lakótelephez. Nyílt titok, hogy Vecsés igyekszik mind közelebb jutni a fővároshoz; dédelgetett ál­muk az ittenieknek, hogy egyszer ők is Budapestbe olvadjanak, s ezt a célt szolgálja a lakótelep helyének kijelölése is. Egyébként Vecsés való­ban „háztájija" a fővárosnak, a kö­zelség és az ingázók offenzívája mel­lett sok egyéb tényező is tanúsítja ezt. Például az, hogy a községnek a már említett modern, városias, új OTP-lakótelepén, az eddig elkészült 560 családi otthonnak csaknem két­harmad részét — budapesti lakosok vásárolták meg, elkerülve a fővárosi sorbanállást. Az is igaz, hogy Vecsés közművesítése korábban kezdődött, s előbbre tart bármely más járási tele­pülésnél, ráadásul a maga 22 ezer lakosával felülmúlja a járásszékhely népességét. Mindezek ellenére sem valószínű, hogy a község egyhamar „egyesül" Budapesttel. Mint ahogy Ecser is hiába hivatkozik arra, hogy a XVII. kerülettől kapja ivóvizét. . . Vagy nézzük a tízezer lakosú Gyömrőt, amelyet ugyancsak fájdal­masan érintett, hogy megfosztották egykori járásszékhelyi rangjától. Mo­norral persze nem versenghet, de azért a gyömrőiek érzékenysége nem marad leplezetlen, valahányszor a „jussukra" — azaz nagyobb fejlesz­tési összegekre — tartanak igényt. Maga Monor sem mentes a titkos kívánságoktól. 1980-ra a járási szék­hely szeretné kivívni a városi — kert­városi — rangot. Ha másért nem, hát azért, mert egy százezres lélek­számú járásnak mégis csak dukál egy város. Ilyen körülmények között, termé­szetesen a budapesti szomszédsággal járó extraigények kíséretében, nem lehet konfliktusoktól mentes a fej­lesztésre szánt összegek elosztása. A harmadik ötéves terv időszakára 18 millió, a negyedik ötéves tervre több mint ötször annyi jutott a já-Az új lakótelep részlete A járásbíróság épülete BÜF£ HltUlm 5

Next

/
Thumbnails
Contents