Budapest, 1974. (12. évfolyam)
2. szám február - A címlapon: Csigó László felvétele
A felrobbantott Lánchíd és a lerombolt budai Várnegyed Polgármesteri jelentés arról, hogy a lakosság távoltartja magát az erődépítési munkálatoktól A memorandum szövege a következő: ..Nagyméltóságú Miniszter Úr! Budapest székesfőváros vezetősége mélységes hazafias aggodalomtól és súlyos felelősségérzetétől indíttatva, azzal a kéréssel fordul a m. kir. kormányhoz, vesse latba minden tekintélyét az illetékes német katonai parancsnokságnál és szükség esetén a legfelső német hadvezetőségnél, hogy Budapest hídjait és közműveit kímélje meg a már eddig is erősen sújtott lakosság és az utókor számára. A budapesti Duna-hidak a főváros életének különlegesen fontos tényezői. Megépítésük nagy anyagi áldozatokkal és műszaki nehézségek közepette hosszú évtizedeken át történt. Ezeknek részben, vagy egészben történő szétrombolása pótolhatatlan hiányt okozna, mert a Dunán megfelelő hídnyílások mellett ilyen hidakat csak több évtized megfeszített munkájával lehetne újból felépíteni. Felrobbantás esetén a hídroncsok a Duna budapesti leszűkített medrében jégzajlásnál olyan akadályt képeznének, melyek a fővárost katasztrofális árvízveszélybe sodornák. Ezek a hidak mind esztétikai kiképzésük, mind konstrukciójuk által Európa műszaki köreinek elismerését érdemelték ki. Ezt ékesszólóan igazolja az a körülmény, hogy a világhírű müncheni Deutsches Múzeum-ban igen nagy méretű ezüstözött másolatban látható a budapesti Erzsébet-híd, mögötte a Duna-part elragadó panorámájának képével és a szakszerű- magyarázattal, mely azt világítja meg, hogy a híd technikai és művészeti szempontból Európának egyik legjelentősebb alkotása és értéke. A hidak felrobbantása a haditechnika fejlettsége mellett alig hátráltatná az ellenséget, de mérhetetlen kárt okozna a polgárság életében a háborút követő időszakban is. A magyar gyáripar a bombázások folytán bekövetkezett leromlása folytán talán évtizedekig sem jutna olyan helyzetbe, hogy a hidakat újra építhetné. Az összes közúti hidak felrobbantása esetén a főváros pesti része teljesen gáz nélkül marad. Amennyiben az Erzsébet-hidat és Lánchidat nem robbantanák fel, a belső városrészek bár nagyon lecsökkentett mértékben, gázzal elláthatók lennének. Az összes hidak felrobbantása esetén, de feltételezve azt, hogy a Duna alatti alagút épségben marad, a város egyes részeit árammal csökkentett mértékben el lehet látni. A BESZKÁRT azonban ez esetben áramot egyáltalán nem kaphatna. Pest szennyvize és csapadékvize az Összekötővasúti-híd mellett torkollik a Dunába. Mivel a kitorkollás mélyebben van, mint a Duna átlagos vízszintje, a szennyvíz nem ömölhet szabadon a Dunába, hanem azt az év nagyobb részében szivatytyúzni kell. A 2000 LE-s szivattyútelep mp-ként kereken 30 000 liter vizet képes a Dunába szivattyúzni. A bombázások során a szivattyútelepre 31 bomba esett. A nagy károk ellenére az üzemet minden körülmény között fenn kellett tartani, mert különben súlyos közegészségügyi hátrányok álltak volna elő. Azonkívül, ha a csatornák lefolyása akadályozva volna, a visszaduzzadó víz Pest pincéit és óvóhelyeit elöntené. Arról értesültünk, hogy a telep kerítése mellett a Laczkovits utcában húzódó vasúti töltést a német hadvezetőség végig aláaknázta. Az aknák felrobbantása esetén a fontos szivattyútelep is úgy megsérül, vagy elpusztul, hogy annak üzeme megszűnik. A szivattyútelep épületeinek a bombázások következtében ma már úgy sincs meg a kellő szilárdsága. Az aláaknázott töltést a 4.80 M. átmérőjű gyűjtőcsatorna is keresztezi. A robbantás során tehát a főgyűjtőcsatorna beomlásának veszélye is fennáll. Ha a szivattyútelep elpusztulna, Pesten belátható ideig szennyvíz nem folyhat eis az egészségügyi berendezések nem lesznek használhatók. Ezenkívül a Duna magas vízállása elárasztásokat idézhet elő a város belső területén. Mindezekből kitűnően Budapest hidainak és közműveinek elpusztítása — nézetünk szerint — nem okozna számottevő hátrányt az ellenségnek, de oly mértékben sújtaná a védtelen és jóérzésű lakosság százezreit — köztük nem kis számban német eredetű, német anyanyelvű személyeket. sőt Budapesthez ragaszkodó német állampolgárokat is —, mely politikai szempontból is beláthatatlan következményeket idézhetne elő. Ez az oktalan pusztítás, több mint egymillió ember életlehetőségeinek veszélyeztetése egyrészt érzelmileg a bolsevista ellenség karjaiba kergetné a lakosságot, másrészt olyan általános és féktelen keserűséget és gyűlöletet váltana ki a németség ellen, amit a háború folytatása érdekében is feltétlenül elkerülendőnek tartunk. Magyarország, mint a nagy német birodalom kitartó szövetségese megérdemli azt a kíméletet, amelyet fővárosa számára ezúttal kérünk. Az előkészített, sőt egy végzetes hiba folytán részben már meg is történt borzalmas pusztításért a nemzet ítélőszéke előtt rettentő súlyos felelősséggel tartoznánk. Ennek tudatában jelentkezünk a végveszély utolsó órájában komor kérésünkkel, mert meggyőződésünk szerint minden felelős tényezőnek, minden jóérzésű magyar embernek szót kell emelnie és minden eszközzel odahatnia, hogy ez a jóvátehetetlen és a hadihelyzet által sem feltétlenül megokolt pusztítás megakadályoztassák." A robbantásokat megtiltó polgármesteri rendelkezés szövege a következő: „Bizalmas A kormányhatóság rendeletben közölte az esetleges katonai kiürítéssel kapcsolatban a hadiüzemek üzembetartásának, illetve munkabeszüntetésének módozatait. A rendelkezés többek közt gondoskodik arról Is, hogy abban az esetben, ha a polgári lakosság eltávolítása nem történnék meg, a lakosság ellátását szolgáló közüzemeket és egyéb hadiüzemeket nem szabad megbénítani. Mivel a lakosság elsőrendű közszükségleteinek ellátásáról a szoros értelemben vett székesfővárosi hadiüzemeken kívül egyéb fővárosi hivatalok, intézetek, intézmények is gondoskodnak: mindezeknek üzemben tartásáról, Illetve működtetésükről a következőkben rendelkezem. Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek, Gázműveinek, Vízműveinek, Községi Élelmiszerárusító Üzemének, Községi Kenyérgyárának, Községi Lóhúsüzemének, az Állatvásárok és Közvágóhidaknak, valamint a Vásárcsarnok gépüzemének, mint hadiüzemnek azok a tisztviselő- és munkásalkalmazottai, akiknek közreműködése az üzemvitelhez okvetlen szükséges, szolgálatukat a főváros katonai kiürítése esetén továbbra is ellátni kötelesek és Budapest területét nem hagyhatják el. Ez a rendelkezés értelemszerűen kiterjed a székesfővárosnak mindazokra a hivatalaira, intézeteire és intézményeire, amelyek a lakosság elsőrendű közszükségleteinek kielégítésére hivatottak. Éspedig: a csatornaszivattyú telepekre, a csatornafenntartásra és árvízvédelemre, az állategészségügyi 3